STORY

Tizennyolcadik fejezet - Váratlan idegen

Norbi egyenesen a szemembe nézett és elindult felém. Mint említettem már, hogy nem sok barátom volt, leginkább alkalmi szex partnereim voltak, ritka volt, amikor valaki meg tudott annyira fogni, hogy többször is felkerestem, de természetesen ő közéjük tartozott.
Ahogy felém sétált megfeszült a kidolgozott mellkasán a sima fekete póló és látatni engedte az izmokat alatta. Nem beszéltem vele három éve, akkoriban kezdte a kondizást, természetesen sokkal izmosabb lett, mint akkoriban volt. A nyálam valahol a lábamnál gyűlt össze egy tócsában. Szőke haja tökéletesen volt beállítva, kék átható szeme csak úgy átfúrta a szememet.
Nem voltam már túl józan a sok feles után, arról nem is beszélve, hogy Hippi, miután Hiro lelépett folyamatosan hozta a fröccsöket, hogy még véletlenül se száradjak ki. Most, így belegondolva nem jött volna rosszul, ha józan maradtam volna, és most képes lennék hazáig futni, de csak álltam Hiroba kapaszkodva megkövültem. Nem csináltam semmit, amíg odaért hozzánk, csak néztem.
Azokat a szemeket, amiket annyira szerettem, hogy képes lettem volna az életemet is eladni az egyetemi éveim alatt. Sosem mondhattam kimondottan, hogy a pasim lett volna, de nagyon sok időt töltöttünk együtt és azért az megmarad egy lányban, ha egy szabályosan gyönyörű pasi csak veled tölti az idejét. Nem csak dugni jártok össze, hanem moziba, kávézni, együtt tanulni, bulizni. Mit is mondhatnék? Elrabolta a szívem. Persze egy idő után elvártam volna, hogy legalább mondjuk ki, hogy mi is vagyunk mi pontosan, mert nem értettem. Másokkal nem járunk össze, csak egymással, de nem mondjuk ki, hogy együtt vagyunk. Ezt számon is kértem rajta egyik nap, de természetesen összevesztünk és nem beszéltünk egy teljes hétig. Furcsa volt és hiányzott is ennyi idő után, ezért úgy döntöttem, hogy én töröm meg a némaságot felmegyek hozzá, hogy beszéljük meg és még abba is képes lettem volna belemenni, hogy felejtsük el az egészet csak legyünk újra jóban. Ahogy bekopogtam egy nő nyitott ajtót, gyönyörű volt, magas és vékony. Rövid szőke haja volt és hatalmas barna szemei. Tehát természetesen teljesen az ellentétem. Még az illatára is emlékszem, hogy bazsarózsa volt. Furcsa volt, hogy olyan otthonosan nyitotta ki az ajtót és abban a köntösben volt, amit Norbival minden szeretkezésünk után felvettem magamra, hogy úgy járjak kelljek a lakásában, mintha otthon lennék. Abban a köntösben csináltam neki reggelente reggelit és olykor ebédet is. Csak néztem, ahogy a selyem köntös a karcsú derekára, úgy tekeredett rá, mintha ráöntötték volna. Nagyon szerettem azt a köntöst, mert mindig úgy éreztem benne magam, mintha felhők simogatnák a bőrömet, de teljesen máshogy állt rajtam, mint rajta. Kurvára felpaprikáztam magam és ugyan azt csináltam akkor, mint most, csak álltam megkövülten, aztán a nő megszólalt
.-    Norbi egyik diákja vagy? – kérdezte kedvesen.
Ez volt a legrosszabb az egészben, annyira kedvesen bánt velem, hogy nem is gondolta, hogy egy magamfajta lány összejöhet egy olyasfajta férfival, mint Norbi. Nem igazán találtam meg a hangomat, ezért csak bólintásra voltam képes. Természetesen nem voltam diákja, de tudtam, hogy magántanárként dolgozik az egyetem mellett. Én abban az időszakban húszéves voltam, Norbi huszonhárom és már csak egy éve volt hátra az egyetemből, de ahogy a lány elfordult, hogy szóljon Norbinak megcsillant az ujján egy hatalmas gyémántgyűrű. Abban a pillanatban teljesen megszűnt számomra az egész világ. Elfutotta a szememet a könny és a fejem zúgni kezdett. Már nem hallottam senkit és semmit magam körül, csak a saját szívverésemet. Nem bírtam tovább ott maradni. Sírva futottam hazáig és minden létező felületen letiltottam Norbit. Próbált párszor megkeresni a koleszszobámban, de én végig Bogi szobájában dekkoltam, hogy még véletlenül se fussunk össze, és ha hiszed, ha nem mérhetetlenül nagy szerencsém volt, mert nem futottam vele többet össze, egészen mostanáig.
Norbi megállt előttem, pontosabban előttünk és lenézett rám a majdnem százkilencven centijével és megszólalt azon az öblös mély hangon, amit mindig is szerettem benne. Néha direkt, úgy csináltam, mintha nem figyelnék, hogy halljam, ahogy a nevemen szólít.
-    Szia.
Ennyi. Ennyi kellett hozzá, hogy elöntsenek újra azok az érzelmek, amiket akkor éreztem. Mindvégig azt hittem, hogy sikerült felfelejtenem, kitörölnöm az összes érzést iránta, de nem. Sajnos, csak eltemettem nagyon mélyre és most úgy törtek fel, mint egy vulkán, amiből a láva jő ki. Baszki.
-    Helló. – mondta Hiro.
Norbi felé fordult és úgy nézett rá, mintha csak most vette volna észre.
-    Szia, Norbi vagyok – emelte a kezét kézfogásra, de Hiro nem fogta meg, csak bólintott egyet.-    Hiro.
-     Tudom, hallottam már rólad, rólatok – nézett rám és leengedte a kezét.
-    Zsír, akkor nem kell elmagyaráznom, hogy most azonnal koccolhatsz, mert senki nem hívott meg ide. – mondta ki könyörtelenül, amire Norbi elképedt arccal válaszolt.
-    Hé, Lara hívott meg, hogy jöjjek el nyugodtan, ha van kedvem.
Lara nevének említésére Hiro még idegesebb lett, mint eddig volt. Megfeszült az egész teste, de be és kilélegzett egy nagyot és elkezdte cirógatni a derekamat ruhán keresztül, ez természetesen Norbinak azonnal feltűnt és azt a pontot nézte, ahol Hiro keze hozzáért a bőrömhöz.
-    Szuper, akkor menj és keresd meg, ott lesz valahol valamelyik pasi ölében. – morogta – De ha nem haragszol, mi most mennénk. Bia nincs túl jó állapotban. – és elindultunk kifelé.
-    Hé, nem úgy volt, hogy bemutatsz a barátaidnak? – kérdeztem kásásan és megállítottam, amolyan „én innen addig el nem mozdulok" sítlusban.
Hiro megállt és közrefogta a kezeivel az arcomat.
-    De, de meggondoltam magam. – mondta, majd adott egy csókot, de ez nem olyan nyelves volt, hanem csak egy puszi – Siessünk, mert egészen más terveim lettek veled kapcsolatban. – mondta a szemembe nézve, nekem meg feltüzelte az egész testemet a szavai.
Felcsillant a szemem és szerintem ez neki is feltűnt, mert kaptam még egy csókot, de már csókkal mélyebben, mint az előbb. El is felejtettem, hogy Norbi itt áll még mindig mellettünk, egészen addig, amíg meg nem köszörülte a torkát.
-  Mit akarsz? – morogta oda neki Hiro, döbbenetes, mit váltott ki belőle Norbi, nem is gondoltam volna, hogy ilyenre is képes miattam.
-   Beszélhetnék Biával egy kicsit? – kérdezte kihúzott háttal.
-   Beszélj. – válaszolta és bólintott is egyet, majd felé fordultunk érdeklődő arccal.
-   De négyszemközt. – nézett Hirora.
-   Kizárt. Vagy előttem, vagy sehogy nem beszélsz vele. – mondta váll rándítva én meg szeretetteljes arccal néztem rá, azt hiszem sokat ittam, mert felkuncogtam.
Ránéztem Norbira, aki érdekes arccal méregetett. Nem tudtam kivenni, hogy most féltékenységet látok csillanni a tekintetében, vagy egy egyszerű érdektelenséget. Abban az állapotban mondjuk egyáltalán nem csodálkoztam, hogy nem tudok ilyeneket megállapítani, de felidegesített. Nem tudom pontosan, hogy mi, de ahogy ránéztem ideges lettem, hogy még is mit keres itt. Mért akar velem beszélni, amikor a felesége otthon várja abban a kurva köntösben.
-    Hogy van a feleséged? – kérdeztem hirtelen felindultságból.
Hiro teste azonnal megfeszült. Norbi viszont, mintha egy kicsit zavarban lenne.
-   Nincs feleségem. – mondta egyszerűen.
-   Nemet mondott az oltárnál?
-   Nem. – és a szemembe fúrta az övét – Aznap ott hagyott, amikor elmondtam neki, hogy ki is voltál te és mi volt köztünk.
Hihetetlen. Ott álltam az a pasi előtt, aki elrabolta a szívemet és most vallotta be, hogy nincs senkije, még sem éreztem elégtételt, még sem érdekelt. Valahogy sokkal jobban megdobogtatta az a szívemet, hogy Hiro keze a derekamon cirógatta a bőrömet. Sokkal jobban lángra tudott lobbantani, mint az, akiért évekig epekedtem.
Hiro most lenézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel, de nem igazán tudtam kiolvasni belőle bármit is, de ahogy csak nézett valamit kiolvashatott az arcomból, ami mosolygásra késztette és megszólalt.
-    Ez igazán sajnálatos hír. Majd küldünk egy részvétet nyilvánító kártyát, de nekünk most mennünk kell, mert fontosabb dolgunk van annál, mint, hogy itt fecséreljük rád az időt. Bocs, haver.
Norbi köpni, nyelni nem tudott, de muszáj voltam megszólalni, lassan kezdett kimenni belőlem a részegség és megtaláltam a hangomat is.
-   Figyelj, Norbi – néztem rá és kicsit elléptem Mikitől, hogy saját lábamra álljak – Nem tudom, hogy most pontosan mit akartál volna mondani, vagy miben reménykedsz, de had mondjak én valamit. – itt elhallgattam, mert felkelltette az érdeklődését a két fiúnak az, amit mondtam, Hiro kicsit ellépett tőlem, Norbi meg kicsit közelebb, szánakozó arccal néztem Norbira – Fölösleges az erőlködésed. Ami akkor köztünk volt szép és jó volt, szerettem is, de amikor találkoztam a menyasszonyoddal, úgy, hogy nem is tudtam róla, hogy neked van valakid szíven szúrt. Nem is kicsit. Úgy éreztem, mintha valaki nem csak megszúrt volna, de meg is forgatta volna azt a kést. Dühös voltam rád, éveken keresztül, hogy még is mit gondoltál, hogy ilyet mertél csinálni és ezért nem adtam neked egy esélyt sem, hogy elmond Te, hogy élted meg, mert nem érdekelt. Sajnálom, hogy így alakult, tényleg. – Norbi egész arca eltorzult, ahogy hallgatott, nem számítottam rá, hogy így meg fogja érinteni, amit mondok – De, nem bánom. Ennek, így kellett történnie, hogy Mikivel mi egymásra találjunk. Ha én, akkor nem kapok tőled egy pofont és nem heverem ki mostanra, akkor lehet, mi nem is lennénk most együtt. Szóval, igazából köszönöm, mert ha Te nem vagy, nem ismeretem volna meg Hirot. – tudtam, hogy ez lesz az, amivel nem csak belédöftem a kést, hanem meg is forgattam, pont úgy, ahogy ő tette velem három éve.
Hiro nevetve vett a kezébe és csókolt meg, majd miután le tudott válni a számról a dermedt Norbihoz fordult:
-   Kösz, haver, nem is tudtam, hogy neked köszönhetem az angyalomat. – veregette hátba – Kösz, hogy te eldobtad. Gyere, keressük meg Neked Larát, egy sörre is meghívlak.
Nevetve figyeltem, ahogy bevezeti a lakásba a srácot és bemutogatja minden szembejövőnek és elújságolja, hogy neki köszönhet engem. Miki hátrafordult egy beszélgetésnél és rám kacsintott. Nem bírtam tovább és a hasamat fogva ültem le a legközelebb eső székre.
Édes istenem, ekkora idiótát szerintem még nem hordott a hátán a föld. A nagy gengszter, rapsztár, aki olyan örültségekre képes, amit soha nem is gondolnának róla. Úgy látom, akkor nem megyünk sehova.
Megszólalt a kedvenc számom a hangszórókból és nevetve pattantam fel és odavergődtem egy társasághoz táncolni. Ezer éves latin szám volt, megőrültem érte valahányszor meghallom, kénytelen vagyok, ilyenkor előhozni a maradék latin tánctudásomat. Most is ezt csináltam és elkezdtem egy csajszival táncolni és addig abba sem hagytuk, amíg véget nem ért a zene. Nagyon jól táncolt, így eddig csak Bogival tudtam táncolni, de szó nélkül végül lelépett. Miután véget ért a szám, lihegve néztem körül és azt tapasztaltam, hogy mindenki minket nézett. Hiro a pohara felett, ködös tekintettel bámult, hirtelen olyan volt, mintha nem lett volna senki körülöttünk. Na, ha ez így fog végig menni, akkor azt hiszem, tényleg beleszeretek és nem csak tettetni fogom. Lassan, nagyon lassan elindult felém, hogy mindenkinek elég nyilvánvaló legyen, hogy pontosan kié is vagyok. Senkinek eszébe nem jutott, hogy az útjába álljon, nem is csodálom, olyan ragadozó tekintettel méregetett, hogy megértem, mért nem mert senki keresztezni az útját. Miután odaért, félresöpörte a hajamat, majd a fülemhez hajolt és belesuttogta:
-   Azt hiszem, ideje lenne hazamennünk.
Felnevettem.
-   Azt hittem ezt akartad fél órával ezelőtt is. Most már elcseszted haver. Én itt és most végig fogom táncolni az estét. – körbefontam a karomat a nyakán és elkezdtem ringatózni a zenére – És nem igen fogsz tudni elráncigálni. – kacsintottam rá.
-   Ahogy óhajtja, Kisasszony. – nevetett a fülembe és elkezdtünk táncolni.
Az előző zenét felváltotta egy újabb latinosabb szám és engem elkapott a zene üteme, megfordultam, de a kezeimet nem vettem le a nyakáról. Hiro végigsimított a testemen én meg elkezdtem kavarni a csípőmmel a zene ütemére és a fenekem túl sokszor érintette az alsó fertályát, ami egy idő után egyre jobban nekinyomódott a fenekemnek. Az egész testem bizsergett az érintésétől, a zene kezdett felgyorsulni, mi meg vele együtt gyorsultunk. Már úgy éreztem, olyan, mintha ruhás dugásban lenne részem. Leizzadtam, a hajam a fejemre tapadt, Miki keze körbejárt a testemet, úgy, ahogy a csókjai is. Azokban a percekben egyáltalán nem gondolkoztam, nem érdekelt senki és semmi. Csak a zene és mi.
Miután vége lett a zenének mi is lelassultunk, mind a ketten lihegve váltunk szét és azt tapasztaltam, hogy senki se figyelt ránk, pedig esküszöm olyan volt, mintha az egész világ minket bámult volna olyat alakítottunk. Egyetlen egy szempárral találtam szemben magam, aki szinte átszúrta a tarkómat és az Norbi volt. Ahogy Lara ott ült az ölében és éppen a nyakát csókolgatta, konkrétan le se lehetett volna szedni, olyan piócaként viselkedett, Norbi még is engem méregetett öldöklő szemmel, de nem igazán érdekelt, mert Hiro magához húzott és megpuszilta a fejem búbját, eközben megszólalt a telefonom. Elővettem és láttam, hogy Bogi keres.
-    Mindjárt jövök. – mondtam Mikinek és adtam egy puszit az arcára.
Miközben belevetettem magam a tömegbe, hogy találjak egy üres szobát, hogy nyugodtan telefonáljak felvettem a folyamatosan csörgő telefont.
-   Szia, várj egy kicsit nem hallok belőled semmit. – üvöltöttem a telefonba.
Felrohantam a lépcsőn az emeletre, benyitottam találomra egy ajtón és ott találtam egy párt, akik éppen elvoltak egymással foglalva, gyors bocsánatkéréses közepette becsuktam az ajtót és egy másikkal próbálkoztam, de azt zárva találtam. Már kezdtem felpaprikázni magam, azt hiszem hangosan is szitkozódtam, de szerencsére a harmadik ajtó egy mosdóba vezetett és magamra tudtam végre csukni.
-   Itt vagyok. – nyögtem a telefonba – Most már hallak Muci.
-   Te hol vagy? – hallottam a vonal másik oldalán a leszidó hangvételét.
-   Hát, öhm, egy buliban. – behunytam a szemem – Tudom, hogy megbeszéltük, hogy nem megyek nélküled bulizni, ne haragudj. – esedeztem és közben csuklottam egyet.
-    Kurva jó vagy Bia, nem elég, hogy bulizni mész nélkülem a szupersztár pasiddal, de még be is rúgsz nélkülem!
-   Bogi kérlek.
-   Nagyon remélem, hogy odafigyel rád és nem hagy felügyelet nélkül, nehogy legyen veled valami! Vagy ha bajod esik, az istenemre mondom Bia, hogy kicsinálom azt a gyereket, lehet akár a dalai láma is akkor is kinyírom! – darálta egyre csak felidegesítve magát.
-   Itt van Norbi. – csuklottam bele a kagylóba és ezzel az egy mondatommal elértem, hogy elcsendesedjen a másik oldal.
-   Bazd meg. – szitkozódott – Jól vagy?
-   Aha.
-   Mit mondott? Vagy mit csinált? Miki mit csinált vagy nem is, mit mondott?
-   Hú, ez így kicsit sok – nevettem fel és leültem a kád szélére – Szóval elmondom, hogy mi történt, jó?
-   Jó, de részletesen.
Elmeséltem neki az egészet, az elejétől a végig. A sztori végére már a kádban feküdtem ruhástul, víz nélkül és a sírással küzdöttem, mert már még sem tartottam olyan jó ötletnek, hogy visszautasítottam azt a srácot, akiért évek óta oda és visszavagyok egy olyanért, akit alig egy hónapja ismerek, arról nem beszélve, hogy az egész kapcsolatunk egy kamura épül és most felvághatok mindenki felé, de ha lejár a szerződésünk, akkor „ágy-ő- nagy-ő" lesz neki. Úgy, hogy közben egy valós kapcsolatot alakíthattam volna ki valakivel. Azt hiszem sokat ittam. Ezeket elmondtam Boginak is, aki végig figyelmesen hallgatott, majd az egész történet végén hümmögött párat.
-   Ha jól értem most Te azt sajnálod, hogy beolvastál Norbi arcába, felvágva a mostani kamubarátoddal?
-   Igen. – szipogtam a telefonba.
-   Ne tedd. – mondta egyszerűen.
-   Miért?
-   Mert fölösleges. Te is tudod, hogy mennyire kicsinált három évvel ezelőtt, összetörtél és évek kellettek hozzá, hogy meggyógyulj, és most mondhatjuk, hogy lett egy kamu kapcsolatod, de szerintem te is egyet értesz abban, hogy nem mondanám, hogy minden pillanatotok kamu lenne. Lehet, hogy véget ér két hónap múlva, de az is lehet, hogy nem. Sok minden változhat ez alatt az idő alatt. Sok víz lefolyik még a Dunán. De ha esetleg véget érne, gondolj bele, hogy mennyi élménnyel bővült a kincstárad, egy újabb tapasztalattal büszkélkedhetsz, és ha most ezzel vágtál fel Norbi előtt, akkor mi van? Nem mondanám, hogy jó ötlet lett volna, akkor sem, hogy kezdjétek újra, ha Hiro nem lett volna a képben.
Miután Bogi befejezte elgondolkodtam, legalább öt percen keresztül ültem a kádban és teljes mértékben igazat kellett adnom neki.
-   Bogi – szipogtam – nagyon szeretlek. – mondtam ki és elsírtam magam.
-   Te jó ég, nagyon sokat ittál. – nevetett fel.
-   Ne köcsögösködj. Most vallottam neked szerelmet, te bolond nő. – nevettem fel én is.Azt hiszem kicsit hisztérikus látványt nyújthattam félig nevetve félig sírva, de leszartam.
-   Tudom, tudom én is szeretlek Biusom. – sóhajtott fel – De most már menj, vissza a pasidhoz el ne lopja valaki.
-   A KAMUpasimhoz.
Nem is láttam, de esküszöm előttem volt, ahogy a szemét forgatja.
-  Ha te mondod. – és letette a telefont.
Kellett legalább kettő egész perc mire össze tudtam kaparni magam annyira, hogy kikelljek a kádból és belenézzek a tükörbe, majd rájöttem, hogy ezt nem kellett volna. A sminkem teljesen lefolyt a sírás miatt, a hajam totál szénaboglya a táncok miatt és mindezek ellenére a szájszagom eget rengető volt. Meghallottam lentről az AK-tól a Pacino számukat és énekelgetve tettem magam rendbe. Valahogy Hiro hangja, mintha erőt adott volna a semmiből és képes voltam öt perc alatt összerendezni magam, a sminkemet letöröltem, a hajamat meg megpróbáltam kifésülni az ujjaimmal, kisebb-nagyobb sikerrel, de legalább nem nézett már ki madárfészekként. A szájszagommal meg annyit tudtam csinálni, hogy a csapnál talált szájvízből kicsit öntöttem a számba és öblögettem vele. A végeredmény nem is volt már olyan vészes.
Lefelé menet hallottam, hogy zenét váltottak. Hirot a nappaliban találtam meg pár lány társaságában. Az egyik mellette ült és a mellét próbálta hozzádörgölni, Hironak nem hinném, hogy feltűnt, mert ez minden napos lehet, pedig olyan átható tekintettel beszélt hozzá, hogy a gyomrom egyből görcsbe rándult. A másik vele szemben ült egy fotelben és csak bólogatott a barátnője szavaira, pont úgy, ahogy a harmadik barátnő telepedett le Hiro mellett lévő karfára. Mind a hárman szőkék és nagymellűek voltak. Ha tippelnem kellene, simán megmondanám, hogy benne vannak, így egy négyesben, csak legyen benne Hiro is a képletben és baszki még el is tudtam volna képzelni őket.
Felpaprikáztam magam annyira, hogy kicsit lejjebb húzkodjam a ruhácskámat, hogy nagyobb dekoltázsom legyen, mint ami eddig volt és átverekedtem magam a tömegen, hogy Hiroékhoz érjek. Elsőnek a karfán ülő csajszi vett észre és undorodva vett tudomásul, hogy közeledek feléjük, másodjára a fotelben ülő csajszi nézett meg, majd miután nemes egyszerűséggel belehuppantam a kamu pasim ölébe a mellette ülő is felkapta a fejét.
Miki már akkor észrevett, amikor megjelentem. Olyan mintha valamilyen mágneses erő vonzana minket egymáshoz, és ahogy az egyikünk megjelenik, a színtéren a másik azonnal észreveszi és követi minden mozdulatát. Fura, nem tapasztaltam még ilyet másokkal.
A szőke lányka, aki eddig Hiro mellett ült undorodva húzódott arrébb, hogy helyet adjon nekünk, mert természetesen Miki felkapott az ölébe, hogy teljesen elfedjem.
-   Én azt hittem, hogy kamu ez a kapcsolat dolog Hiro. – nyávogta az egyik szőkeség, már nem tudtam, hogy melyik, mert csak Hirora tudtam koncentrálni, ahogy az egyik kezével félre tolja a hajamat az arcomból.
-   Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezte egyenesen tőlem, figyelmen kívül hagyva a kérdezőt.
-   Mért is érdekel annyira? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-   Aggódnom kellene? – direkt nem válaszolt a kérdésemre.
-   Nem. – mosolyogtam el.
-   Helyes. – fújta ki a levegőt – Mennyünk haza.
-   Jó. – mondtam mosolyogva – Úgy is álmos vagyok.