STORY

Tizenhatodik fejezet Piás szopás - avagy többet nem játszok ilyet

Mielőtt elindultunk volna a buliba rájöttünk, hogy mindenki éhes, így egy közös döntés erejével megálltunk egy közreeső mekiben. Már az is egy szép mutatvány, hogy két magyar „hírességgel" mutatkozzak, de az internetnek hála már engem is felismertek az utcán, így miután kiszálltunk a kocsiból nem telt el kettő egész perc, amíg átérnénk a kocsitól a bejáratig már a parkolóban lévő srcárok közül hárman jöttek oda autogramot kérni és képet csinálni.

Már én magam sem hiszem el, hogy hány képen szerepelek csak a rajongók miatt. Ha belegondolok, hogy két hónap múlva őket is cserben hagyom kezdtem rosszul lenni, de nem, ebbe egyelőre nem szeretnék belegondolni.

Mire sikerült beérnünk az épületbe éppen eléggé éhes lettem, hogy egy lovat is fel tudnék falni. Ezért is kicsit furán néztek ráma fiúk, amikor kértem egy BicMac nagy menüt citromos teával, egy dupla karamellás McFreeze-t, egy álompitét és egy majonézt. Már éppen fizetnék, amikor Hiro mögém lépett és kért egy Dupla Sajtos McRoyal menüt, semmi többet. Összehúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy kifizeti az egész összeget.

- Mi van? – fürkészett felhúzott szemöldökkel.

- Mit csinálsz?

- Minek tűnik?

- Mért fizetted ki a kajám?

- Mert a barátnőm vagy.

- De valójában nem. – súgtam neki oda.

- És kit érdekel, hogy valójában nem? – fürkészett és a pulton fél kézzel megtámaszkodott mellettem, így a pult és maga közé szorított engem, felnéztem a szemébe és csak bámultam, hagytam, hogy a kérdése ott lógjon a levegőbe.

Bámult azokkal a mogyoróbarna szemeivel és mintha megpróbált volna szemmel megüzenni valamit. Nem egészen tudtam kivenni mit is akar mondani, mert ennyire még nem ismerem, de mintha könyörgött volna. Már azon voltam, hogy óvatosan megsimogassam az arcát és megkérdezzem mi bántja, de gyorsan elkapta a tekintetét. Mintha kicsit erősebben szorította volna meg a pultot, kicsit megfeszült a keze a derekamnál. A másik kezével, csigalassúsággal a hajamat a fülem mögé tűrte és odahajolt, hogy belesúgjon a fülembe, mindeközben megcsapott a fűszeres parfümének az illata és kezdtem ködösen emlékezni erre a pár percre.

- Kezdesz belém szeretni Kislány? – mondta végül.

Hangosan felnevettem, de mennyire jól esett ez a nevetés. Nem túlzok körülöttünk mindenki felénk fordult, így aki még nem fedezte volna fel, hogy Hiro belépett a helységbe most már biztosan tudja.

- Szeretnéd Te azt Miki. – kacagtam még akkor is, amikor a pénztáros srác szólt, hogy kész a rendelésünk és a tálcákat megfogva az asztalunkhoz fáradtunk.

- Mi olyan vicces?? – kérdezte Zsolti, ahogy leültünk – Az egész meki titeket bámul.

- Á, csak Hiro azt hiszi beleszerettem. – legyintettem.

Zsolti összenézett Giajjal, majd Giajj összehúzott szemmel méregette a testvérét, de neki, érdekesebb volna tálcán lévő hamburgere és fel sem tűnt neki, hogy milyen veszettül bámulja a testvére.

- Aha – mondta ki végül Zsolti.

Váll rándítva elkezdtem enni. Hihetetlen, hogy az étel milyen szeretetet tud nyújtani, amikor szingli az ember. Jobban esik, mintha most valami pali idejönne szerelmet vallani. Tudni kell rólam, hogy imádok enni és inni, és soha nem tudom ennél a kettőnél a mértéket tartani, egyszerűen nem megy és egyiket sem tudom szépen csinálni. Úgy eszek, mint egy disznó és úgy is iszok, mint egy disznó, sajnos ezzel nincs mit tenni, már próbáltam javítani rajta, de akkor nem esik olyan jól. Nyugodtan elítélhettek, de nekem ne mondja senki, hogy jól esik késsel, villával megenni a hamburgert és a sült krumplit. Biztos vannak ilyen emberek és én senkinek nem akarom megmondani, hogy mit, hogy csináljon, ez mind távol álljon tőlem, de nekem, így esik jól, na. Ha más nem, akkor felvállalom, hogy én vagyok az egyetlen paraszt lány ebben az országban.