STORY

Tizenharmadik fejezet Mint Micimackó a mézes bödönt (+18)

Hiro

Nem tetszett az ötlet, de nem volt más választásunk.

A történtet legelején azt hittem kiszeretek Biankából, amikor megjelent a küszöbünkön már éreztem, hogy amit el fog mondani, az kurvára nem fog tetszeni és igazam is lett. Amikor meghallottam, hogy le szokott feküdni a főnökével azt hittem bele verem a kezem valamelyik falba. Már elindult a csalódottság sugara végig a testemben, amikor hozzátette, hogy fel akarta függeszteni a szexet, kivirultam és ezt nagyon elrejteni sem tudtam előlük. Olyan megkönnyebbülés áradt szét bennem, amilyet már nagyon rég nem éreztem. De, amikor elmesélte az egész sztorit és meghallottam, hogyan bánt vele az a gyökér, megint kurva dühös lettem és azt hittem tényleg megölöm, de olyan könyörgő szemekkel nézett Bia Zsoltira, hogy egyelőre háttérbe tettem a dühömet és megpróbáltam kicsit elterelni a figyelmét. Azt hittem Zsolti, mint mindig majd kitalál valami szuper ötletet a problémánkra és nem kell, vele foglalkozzak, csak Biával. Tévedtem.

Amikor meghallottam, hogy mit tervelt ki Zsolti, azt hittem itt és most megütöm. Általában mindenben benne vagyok, amit kifundál, hogy mi jobb színben tűnjünk fel, de most hogy Bia is a kis csapatunk része lett egy ideig nem hagyom, hogy ilyen szarságoknak vesse alá. Ha fordított eset lenne, leszarnám, én simán benne lennék, hogy a cél érdekében megdugjak valakit. De Bia nem ilyen és nem is lesz soha. Az viszont nagyon is meglepett, hogy ilyen hevesen reagáltam le a történteket. Nem hiába, megtetszett ez a lány kívülről-belülről és nem eresztem senki kedvéért sem.

Ádám ötlete már megnyugtatóbban hangzott, mint Zsoltié, bár ez se túlságosan tetszett bele kellett menjek. Főleg, miután Bia benne volt, nekem már egyáltalán nem volt beleszólásom.

Ahogy az tervben volt az lett a fő sztori, hogy Bianka Brighton's Bar-ban dolgozott egy ideje, Budapest egyik legismertebb szórakozóhelyén, amikor a főnöke szemet vetett rá és megfenyegette, ha itt akar továbbra is dolgozni, akkor le kell vele feküdnie, amikor csak ő akarja és most, hogy megtudta, hogy Biának barátja van, azzal fenyegette meg, hogy kiteregeti a szennyest róluk, ha nem szakít velem.

Másnap el is mentünk a kedvenc újságírónkhoz, János Balázshoz és elmeséltünk neki mindent részletesen, én is ott voltam Biával, hogy fogjam a kezét, miközben olyan jól játszotta a szerepét, hogy még el is pityeredett. Komolyan meghökkenve láttam, ahogy lecsorog a szeméből a könny. A kezemmel letöröltem, hogy megbizonyosodjak róla nem csak káprázott a szemem és közben el is felejtettem, hogy vannak körülöttünk. Gyorsan megpusziltam az arcát és átöleltem. Bia a vállamba temette az arcát és belém kapaszkodott. Megéreztem a kellemes barack illatot a hajának és olyan otthonosan éreztem magam.

Balázs minden szavát itta, még csak a feltételezés sem merült fel benne, hogy esetleg hazudna. Én meg elgondolkodtam, hogy Bia lehet szakmát tévesztett. Eszméletlen tehetséges volt benne. De ha egy ilyet ilyen jól megjátszik, akkor lehet, hogy kettőnk között is megjátszik mindent? Lehet, hogy egyáltalán nem is vagyok neki még mindig szimpatikus?

Ahogy elköszönt tőlünk az újságíró Bia egyből kihúzta magát letörölte az arcáról a könnyeket és végre hozzányúlt a teájához, amit azóta itt árválkodik az asztalon, hogy kihozta a pincér. Egy húzásra megitta és, úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna.

- Ez aztán szép teljesítmény volt. – néztem rá döbbenten – Nem lehet, hogy szakmát tévesztettél Kislány?

- A suliban drámatagozatos voltam. – rángatta a vállát, mintha mit sem számítana – Ne nézz így rám. Nem a Rómeó és Júliát adtam elő. Csak egy kis hazugság volt.