STORY

Negyedik fejezet -Helló, szia, kedves párom

Tíz egész percbe telt, amíg a fotósokat ki tudtuk zavarni a szobából és a menedzser kiment üvöltözni a kidobó emberekkel, hogy ez még is, hogyan történhetett meg. Addig is én lekászálódtam Hiro öléből és elrendeztem a szoknyám meg a felsőm. Hiro is ezt tette, de amint a gatyájához ért megakadt, ugyanis a farka környékén az én beindulásomnak a nyomai voltak láthatóak. Felnézett rám azzal az önelégült vigyorral. Faképnél hagytam és inkább leültem a kanapéra annak a részére, ahol Giajjenno ült. Ezekre a hírekre még ő is felpattant és fel-alá kezdett járkálni a szobában és Hironak mondta ismételgetve, hogy mekkora egy idióta, hogy ilyet csinált és, hogy mért nem gondolkodik mielőtt cselekszik. A lányok a falnak dőlve álltak és hitetlenül bámultak rám. És én? Én nem bírtam senkire ránézni, csak bámultam magam elé és néztem a sok piahalmot. Közben azon gondolkodtam, mégis hogy csinálhattam ekkora hülyeséget. Soha nem voltam ilyen vadóc, ez leginkább Boginak a szakterülete volt. Mindig is piáltam és buliztam és nem vagyok szűz se, de nem csináltam semmi olyat, amit azonnal meg is bánok. Majd rájöttem, hogy valójában nem is én csináltam, hanem az a fiú, aki most velem szemben foglalt helyet és csak nézett meg mosolygott a testvérét teljesen hidegen hagyta. Esküdni mertem volna rá, hogy úgy nézett rám, mintha tudta volna, hogy ezek után mi fog történni.

Mert, hogy nem ez volt a legrosszabb, ami pár perce történt.

Az ajtó kivágódott és Jakab Zsolt lépett be a szobába, nyomában azzal a lánnyal, aki a színpad szélén állt nemrégiben és olyan kedvesen mutatta meg az utat. Zavarodottan néztem rá, ahogy belép a rövid farmernadrágjában és a fekete csipkés toppjában és leül Hiro mellé és aggódó tekintettel nézett rá. Hiro észre sem vette, hogy beléptek, sőt le is ültek mellé, ugyan is végig engem bámult én meg kezdtem zavarba jönni a folyamatos figyelemtől. Majd pár perc múlva a menedzser be is mutatta az ismeretlen lányt.

- Lányok, had mutassam be nektek a PR - és sajtó tanácsadónkat – nézett a lányra – Polyák Vivien. Vivien, ők meg a VIP jegyeseink, Bogi, Blanka és Bianka – nem mintha nagyon érdekelte volna Vivient. – Most biztos azt kérdezgetitek magatoktól, hogy ez hogy volt lehetséges. Teljesen igazat adok ebben. Nem lett volna lehetséges. Vivient közben értesítettem a dolgokról, amíg ideértünk, emiatt kellett ennyit várnotok– vakarta meg a tarkóját.

- Elnézést – emelte fel a kezét Vivien – de nekik – mutatott hármunkra (tesómra, barátnőmre és rám) – mért is kell itt ülniük? Még is csak egy zártkörű megbeszélésről van szó. – felelte cinikusan.

- Igen, ez jó kérdés – mondta Giajjenno is, Vivien meg hálásan pillantott rá.

- Azért – szólt Zsolti – mert ebben ők is érintettek lesznek, és ezt már ti is tudnátok, ha végig mondhatnám a mondatomat, anélkül, hogy közbeszólnának – nézett élesen Vivienre.

- Jól van, csak gondoltam a fiúk érdekeit nézem. – forgatta a szemeit.

- Hidd el, én is azt nézem, nagyon is. – mondta Zsolti – És ezért van erre a lépésre szükségünk.

- Mire? – szólaltam meg én is.

Zsolti rám nézett.

- Örülök, hogy ezt megkérdezted. – félmosolyra húzódott a szája – Mind láttuk, hogy mi történt az előbb igaz?

- Én hála istennek, nem. – mondta Vivien, hogy mért nem tudja befogni a száját.

- Valóban, de te értesültél a részletekről.

- Nem mindenről. – gondolkodott el és Hirora nézett.

- Részletkérdés – legyintett Zsolti.