STORY

Tizenötödik fejezet A stúdió új üdvöskéje

A stúdióhoz érve meglepően tágas helységben találtam magam. Ha tőlem valaha azt kérték volna, hogy képzeljek el egy ilyen helységet, egy szűk térre gondoltam volna, véletlenül sem egy nappali nagyságú helyre, ahol akár tízen is kényelmesen elférünk. Itt volt Zsolti, Ádám, Hiro – ők voltak, akiket ismertem is – volt egy lány is, akinek hosszú sötét barna haja és hatalmas, mongol szemei voltak. Az írisze szinte fekete volt. Elég csúnyán kezdett méregetni, ahogy beléptem, biztos ő lesz Lara. De jelen volt még három pasi is, az egyik egy fiatalabb srác lehetett, magas nyúlánk alakjával azonnal kitűnt a tömegből, kis kör alakú napszemüvege a feje tetejére volt tolva, mintha már láttam volna valahol, ő is felkapta a fejét, ahogy beléptem és kíváncsian méregetett. A másik kettő férfi észre sem vette, hogy beléptem a helységbe, mert egészen mással voltak elfoglalva. Az egyik egy kicsit tömzsi alacsony volt, a másik egy egészen helyes arcú srác volt, elég magas hozzám és elég izmos, ahhoz, hogy a nagy seggemet könnyedén felkapja, mind a ketten Zsoltival beszélgettek. A srácot meg Hirot összevetve, egyértelmű, hogy az ismeretlen srác az izmosabb karimájú, de Hiro meleg tekintete, ahogy végigmért, amikor észrevett, semmihez nem fogható. Teljesen feltüzelt, ahogy végigfuttatta rajtam a tekintetét.

Felemelt fejjel léptem be a helységbe és elsőként Hiro lépett hozzám, közben elcsíptem Giajj elismerő pillantását, mosolyogva biccentettem.

- Babám. – köszöntött Hiro és megcsókolt, elég mélyen, ahhoz, hogy a többieknek kissé kínos legyen, de nem érdekelt, mert elfelejtettem mindenkit rajtunk kívül – Annyira hiányoztál. – nézett a szemembe, miután abba hagytuk a csókot – Örülök, hogy eljöttél.

Csak mosolyogni tudtam, mint a vadalma, teljesen bolondnak tűnhettem, igazából nem csak tűntem, az is voltam.

- De most komolyan, hogy kerülsz ide? – suttogta a fülembe, miközben megölelt.

- Ha nem tudnám, hogy nem igaz a végén még azt hinném, hogy nem örülsz, hogy itt vagyok. – kacsintottam rá.

Nem vártam meg mit akart mondani, tovább mentem, hogy köszöntsem a többieket.

- Hé, nem ezt akartam... – szólt még utánam, de akkor már odaértem Zsoltiékhoz.

- Sziasztok – néztem az ismeretlen tömzsi emberre és a helyes srácra, végül Zsoltira.

Kicsit még haragudtam rá az ostoba ötletért még a múltkor, amit ki tudott találni, de nem foglalkoztam vele.

- Szia. – nézett rám Zsolti, kicsit meglepődve, de barna szeme melegen csillogott, körbenézett – Had mutassam be nektek Biankát, Hiro barátnőjét. – Ennél a résznél ketten is felkapták a fejüket Lara, aki természetesen a csúnya méregetést felváltotta utálatos nézése, de a helyes srác is érdeklődve kémlelt, és lehet, hogy ezt én képzeltem be, de mintha felcsillant volna szeme. – Bia, had mutassam be Neked Eleket – mutatott a tömzsi alakra, aki gyorsan felmérte a helyzetet, de amint ki lett mondva, hogy barátnő vagyok nem énekes, nem is lettem túlságosan érdekes a számára, de azért kezet fogott velem – ő Lara menedzsere és Bálint – itt a srácra mutatott, aki örömmel nyújtotta a kezét – ő Lara bátya.

- Örülök, hogy megismerhetlek. – Bálint ahelyett, hogy megrázta volna a kezem, nemes egyszerűséggel kézcsókot lehelt rá.

Úgy ledöbbentem, hogy fel sem tűnt, amikor Hiro mellém lépett és lazán átkarolta a derekamat és magához húzott. Bálint gúnyos mosolyra húzta a száját. Úgy vettem észre ők nem túlságosan szerethetik egymás társaságát.

- El a kezekkel a barátnőmtől. – nevetett fel, ezt már Lara sem hagyhatta szó nélkül és odalépett a társaságunkhoz.

- Nem is mondtad, hogy barátnőd van. – bazsalyogott Hironak.