STORY

Ötödik fejezet - Mennyből az angyal

Hiro

Egy lány újabb meztelen fotóját bámultam és most akartam írni neki, hogy kicsit később küldje a továbbiakat, mert éppen egy megbeszélésen ülök és nem biztos, hogy túl jó lenne, ha itt állna fel, miközben Vivien úgy bámult rám, mint valami veszett kutyát. Három éve, hogy nekünk dolgozik, akkor fedezte fel a számunkra Zsolti, előtte valamilyen multi cégnél volt PR-os, de nem nagyon jött be neki a hely. Azt mondta három hónap után, hogy sokkal nagyobb kihívás ez neki a szakmában, hogy egyedül van, és nem segít neki még négy ember az egészben. Bár, lehet az is rá segít ebben, hogy havonta, úgy ébreszt fel a szobámban, hogy lecumizik, majd utána elég keményen megdugom, de az már részletkérdés. Ezt a mai napig játsszuk, és nem jövök rá még is, hogyan tud minden áldott alkalommal besurranni, úgy a szobámba, hogy sosem veszem észre. Pedig kétszer is cseréltettem zárat. Kezdtem az utóbbi időben, úgy érezni, mintha kicsit többet akarna, mint alkalmi szexpartner, de ez nem fog összejönni, mert engem teljesen hidegen hagy, mint ember. A munkáját jól végzi, szopni is jól szopik, de ennél nem több.

- Miki! – észre sem vettem, hogy elbambultam, csak amikor rám szóltak.

- Igen? – kérdeztem értetlenül.

- Megígéred? – néztek rám mindannyian.

Na, most van az a pont, hogy választhattam vagy nemet mondok, de akkor ki lesznek, akadva, hogy mért nem és abból az következett volna, hogy be kell ismerjem, hogy egyáltalán nem is hallottam a kérdés és akkor meg az lesz a gond. Vagy válaszolhattam igennel, és akkor mindenki szépen továbblép. Hát nem volt kérdés, hogy melyiket választom.

- Persze. – bólogattam hevesen.

- Valóban? – kérdezte összehúzott szemmel Zsolti.

Aha, itt nagyobb lehet a gond, mint gondoltam. De azért nem tágítok.

- Hát persze, simán.

- Képes leszel visszafogni a farkad és nem megdugni minden szembejövő lányt? – kérdezték ketten is. Ádám a bátyám és Vivien, bár két és különböző okból.

Na, még sem volt olyan jó ötlet nem visszakérdezni. De, amiről nem tudnak, az nem fáj ugye?

- Még szép. Minek néztek ti engem?

- Inkább minek nem. – nevetett a másik menedzserünk Henrik.

- Csak mert elég rossz hírben vagy, így is nem kellene még egy zűr, mert akkor kicsapnak a kiadótól. És még csak nem rég érkeztünk, nem kellene, hogy már is távozzunk.

- Persze, ne aggódjatok már paranoiások. – nevettem – Tudok vigyázni a farkamra. – kacsintottam Vivienre. – Ő már csak tudja.

Nem sokszor látni ilyet, de Vivien erre teljesen elvörösödött.

Nem sokszor van, hogy Budapesten koncertezünk, de olykor kicsit örülök, hogy nem kell két-három órát utaznunk, hogy oda érjünk egy helyszínre. Bár vicces, hogy még így is késtünk fél órát és mire a színpadra másztunk fel Ádival, addigra már a közönség is talaj részeg volt, rólunk nem is beszélve. Vivien megállított a lépcsőn.

- Kérlek – nézett rém azokkal a nagy barna szemeivel, így szokott szopás közben is felnézni és már kezdtem beindulni, amikor megszólalt – ne keveredj semmilyen bajba – meglepődve néztem rá, mert eddig soha nem kért ilyet tőlem.

- Ö – néztem értetlenül – jó.

Csak ennyit tudtam kinyögni, mert Ádám már a színpadon elkezdte a műsort.