STORY

Tizenkettedik fejezet Tervek hálójában

Miután a srácokhoz értem betereltek a nappaliba, ahol a többiek is voltak. A hatalmas kanapén foglaltam helyet és el kellett ismernem tökéletes ízlése volt, annak, aki kiválasztotta, mert nagyon kényelmes. Azon kívül a szoba többi berendezési tárgyához is kitűnően passzol.

A szoba fala fehérre van festve, míg a nagy terjedelmes nappali bútor, amin a tippem sincs, mekkora tévé is terjeszkedik, fekete színben pompázik. Vele szemben foglal helyet szürke szuper-kényelmes sarokkanapé, kettő között van egy modern dohányzóasztal, ami szintén fekete és a tetején van egy üveglap. Alatta meg egy majdnem az egész nappalit beborító hófehér szőnyeg terpeszkedik, amire ha rálépsz, azt hinné az ember, hogy felhőkön lépdel. A kanapé mellett jobboldalt egy állólámpa található, a falakon meg különböző fekete vagy szürke festmény látható, de egy két képet is megfigyelek, amin a két fiú szerepel különböző közönség előtt vagy díjkiosztón.

Próbáltam kicsit elterelni a figyelmemet és húzni az időt, de még végig sem néztem a festményeket, amikor Zsolti nem bírta tovább és félbeszakította a töprengésem.

- Bianka – csettintett előttem – nem mintha nem látnánk szívesen, de ha ennyire felcsigáztál minket elújságolhatnád, hogy mért is siettél ide ennyire.

- Bocs – mondtam neki, majd a fiúkra néztem Giajj érdeklődve figyelt, hogy mi sül ki ebből, Hiro viszont összehúzott szemöldökkel méreget, mintha előre látná, hogy nem fog neki tetszeni, amit mondani fogok – Azt hiszem, tartozom egy vallomással.

- Ez jó muri lesz – mosolyodott el Giajj.

- Nem szeretnék kertelni – kezdtem bele – szóval ezért csak kimondom, oké?

- Mondjad már – forgatta a szemét Zsolti.

Vettem egy mély levegőt és becsukott szemmel egy szuszra elmondtam.

- Le szoktam feküdni a főnökömmel – hadartam el, de miután kinyitottam a szemem és láttam, hogy semmi meghökkenést nem produkálnak ledermedtem, egyedül talán Hiro nézett még csúnyábban rám, nem erre a reakcióra számítottam.

- És? – kérdezte Giajj – Ez most mért tartozik ránk?

Hiro furcsa mód csöndbe burkolózott. Zsolti töprengve figyelt és szerintem neki már van egy megérzése, hogy mért mondom el ezt nekik.

- Azért, mert ma, amikor bent voltam a munkahelyemen megmondtam neki, hogy függesszük fel ezt egy időre, amíg „járok" Mikivel. – idézőjeleket tettem a járunk szóhoz a levegőben – De ő megfenyegetett, ha abbahagyom vele a dugást, akkor elmegy a médiához és elhíreszteli, hogy amíg vele – mutattam Hirora – együtt vagyok, addig közben a főnökömmel szoktam dugni.

Ez már megtette a kellő hatást, mert már Zsolti és Giajj is összehúzott szemöldökkel figyelt, bár szerintem különböző okokból. Zsolti a megoldáson agyalt, míg Giajj csak most teszi össze a képet. Hiro érdekes mód kicsit felélénkült, mintha megkönnyebbült volna.

- Ez nem túl jó hír – szólal meg végül Zsolti.

- Nem jó? Ez kibaszott jó hír. – mosolygott Hiro – Nem kúr félre a barátnőm.

- Miki – néztem rá összehúzott szemöldökkel – azt ugye vágod, hogy csak kamu kapcsolatunk van? És ha én valójában tényleg dugnék még mindig a főnökömmel semmi közöd nem lenne hozzá?

Legyintett, mintha csak valami apró részlet lenne, ami nem is fontos.

- Illetve, már csak a volt főnököm. – szólaltam meg az arcomat dörzsölve és elmeséltem nekik a teljes történetet, amíg ott tartózkodtam.