A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT

5 rész

Hallgattam Namjoon szitkolózásait, miszerint baromi nagy hülyeséget követtem el azzal, hogy a lány keresésére indultam.

Nemtudom mi ütött belém, de egyszerűen a lány közelébe akartam lenni. Minden percben mellette akartam lenni.

- Jimin! Figyelsz te rám? - kérdezte, ökölbe szorított kezekkel, Namjoon.

- Nem igazán. - ingattam meg a fejem. Nagy szemekkel bámult rám mind a hat fiú, mire én sóhajtva egyet, felsétáltam a szobámba.

~SooAh pov~

Félve léptem be a lakás ajtaján, ahol három ideges és aggódó szempárral találtam szembe magam. Becsuktam magam után az ajtót majd levettem a cipőm és a szobám felé vettem az irányt.

- SooAh. Hol voltál? Tudod te mennyire aggódtunk? Ilyet ne csinálj mégegyszer. -sietett hozzám, EunJi anyukája.

Erre csak bólintottam, majd felsiettem a szobámba és magamra zártam az ajtót.

Éppen készültem elmenni fürdeni, mikor is rezgett a telefonom. Gyorsan kezembe vettem, majd megnéztem ki írt.

Park Jimin üzenetet szeretne küldeni.

Elfogadás                                       Elutasítás

Gondolkodás nélkül nyomtam rá az elfogadás gombra, majd megnéztem mit írt.

Park Jimin:Szia:) Ne haragudj,hogy most zavarlak de aggódom érted. Ugye épségben hazaértél?
Én:Uhm hali! Igen,semmi bajom:)) De miért aggódtál??
Park Jimin:Nah látod. Ezt még én sem tudom:cc
Én:Az úgy komolyXD Na de én megyek. Jóéjszakát Jimin:3

Úristen! Én most komolyan egy szivet küldtem neki? Jézus. Tuti beégtem előtte..

Megkönnyebülten sóhajtottam fel, mikor ő is visszaküldött két szivecskét.

/Másnap, Jimin pov/

Mivel Péntek van, így mint minden pénteki nap hivatalosak voltunk EunJiékhoz reggelire. Már nyolckor az ajtójuk előtt álltunk és kopogtunk mire EunJi anyukája nyitott ajtót.

Végignézve rajta már nagyba a reggeli készítésével lehetett elfoglalva. Jin gyorsan levette a cipőjét és a konyhába igyekezett, hogy segítsen a reggeli elkészítésében.

- Anya. SooAh még alszik. - jött le a lépcsőn EunJi. - Oh.. Sziasztok fiúk. - intett.

- Valaki felmegy és felkelti? - kérdezte EunJi anyukája hátra fordulva.

Feltettem a kezem, hogy majd én felkeltem mire mindenki bólintott egyet. Mikor elmentem EunJi mellett ő elmosolyodott, majd megölelte a fiúkat.

Felérve SooAh ajtaja elé, lassan benyitottam. Ott feküdt az ágyán. Haja az arcába lógott és a takarót ölelte magához. Nyugodt arca, mosolyra kényszerítette ajkaim.

Megálltam az ágya mellett és arcát kezdtem simogatni, mire mocorogni kezdett.

- SooAh. - suttogtam nevét,mire motyogott valamit, majd lassan felnyitotta pillait. Kicsit ijedt fejet vágott mikor meglátott. - Mindenki téged vár. - kuncogtam.

Erre kérdőn pillantott rám, majd oldalra nézett és kezébe vette a telefonját. Az erős fény hatására kicsit összeszorította szemeit.

- Engem? Mégis miért? - mutatta felém a készüléket.

-Tudod..Minden pénteki nap hivatalosak vagyunk ide reggelire. Kivétel akkor,ha próbánk van vagy valami ilyesmi.

-Ohh.. Akkor minden pénteken,arra fogok felkellni,hogy valaki bejön a szobámba és felkellt ezzel a szívinfarktust hozva rám?-kuncogott.

- Igazából.. Az a valaki aki a szívinfarktust fogja hozni rád az én leszek. - nevettem fel én is.

- Hát jó. De akkor ha már mindenki engem vár, megis kéne mozdulnom. Szóval.. Megtennéd,hogy kimennél, hogy áttudjak öltözni?

- Jah.. Öhm, persze. - simítottam tarkómra zavartan.

Sietve hagytam el a szobáját, majd a konyha felé vettem az irányt.
Szóltam a többieknek, hogy SooAh átöltözik és már jön is.

Leültem a szokásos helyemre és vártam a többieket. Jin és MinJung, EunJi anyukája, még a reggelit készítették, míg Tae és Kook fogócskáztak. Komolyan mint az öt évesek.

EunJi és Liah kint vannak az udvaron és valamit nagyon beszélnek. A többi fiú pedig a nappaliba foglalták el magukat.

Majd SooAh megjelennt a konyha ajtóban. A haja ki volt engedve így jól látszódott a haja végén lévő kék hajfesték. Egy egyszerű fekete ing volt rajta egy fekete szakadt nadrággal. Szeme ki volt húzva fekete szemceruzával, ami kiemelte mogyoró barna szemeit. És egy kis szempilla spirál is volt rajta.
Egyszóval.. Elképesztően jól nézett ki.

- Wooh. SooAh. Rohadt jól nézel ki. - jött be a konyhába, Taehyung.

~SooAh pov~

Amint leértem a konyhába, megláttam Jimint aki elég rendesen végigmért. Erre elmosolyodtam, majd Taehyungot láttam meg mellettem.

- Wooh. SooAh. Rohadt jól nézel ki. - szólalt meg, Taehyung.

- Kö..köszi. - böktem ki, mire a házban lévők mind lefagytak.

Eldöntöttem, hogy nem csinálhatom ezt sokáig. Ha szeretnék valamit.. Megfogok szólalni. Kénytelen leszek beszélni, ugyanis a végén még elfelejtek.

- Te.. Te beszéltél? - jött be a konyhába, Liah.

- Most mivan abba, ha egy ember megszólal? - néztem furcsán.

Erre mindenkinek egy levakarhatatlan mosoly jelent meg az arcán. Ránéztem Jiminre aki sokkolva nézett rám.

Basszus.. Teljesen kiment a fejemből. Jó, oké. Most tuti lebuktam.