A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT

3 rész

~SooAh pov~

Mikor mindenki kész volt mindennel, bementünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni.
Helyeselve, beszélgettek. Mert én nem. Nem is értettem, minek vagyok ott.

Felkelltem a helyemről, majd lassan felsétáltam a szobámba. Éreztem valaki tekintetét magamon, de nem foglalkoztam vele.

Leültem az ágyamra a térdeimet felhúzva, és a fejemet rá hajtottam és bámultam ki az ablakon.

- Miért menntél el? - nyitott be a szobába, Jimin.

Miért jött utánam? Miért nem maradt ott a többiekkel és beszélgetett velük?

Mivel nem volt nálam a telefonom, egy kocka formát rajzoltam a levegőbe, mire Jimin átnyújtotta az ő telefonját.

- Minek legyek ott,ha semmibe vesznek? Minek legyek ott, ha semmihez nem tudok hozzáfűzni semmit? - mutattam felé a telefont.

- Nem vettek semmibe. Csak nem tudták hogyan is tudnál bekapcsolódni a beszélgetésbe. - jött közelebb.

Erre csak vállat rántottam és letettem magam mellé a telefont, hogyha mégis kérdezne valamit tudjak rá válaszolni.

Kicsit jól esett, hogy ő legalább utánam jött és észrevette, hogy elmentem.

- Te tényleg olyan kedves és jószívű vagy mint amilyennek gondoltalak és amilyennek mutatod magad. - miközbe írtam, egy kis mosoly jelent meg az arcomon, majd felé mutattam a telefont.

- Hehe.. - vakarta meg a tarkóját, majd egy kis pír jelent meg az arcán. - Ezek szerint te is követsz minket. - nézett rám.

- Igen,bár nem olyan szinten mint Liah, de igen. Bár amikor kijött a No More Dream, téged kimondottan utáltalak. -fogtam vissza a nevetésem.

- Mii?? Miért? - nézett rám szomorúan.

- Mert azt hittem, te ilyen kis nagyképű és beképzelt vagy. Aztán a végén már te voltál számomra a legszínpatikusabb.

- Hát ez szomorú. De nah, most ne rólam hanem rólad beszéljünk. - ült le mellém.

- Nem vagyok valami érdekesség..

- Mindenkiben van valami érdekes. - mondta mosolyogva.

Most először néztem rá. És akkor jöttem rá, hogy igazából milyen jól is néz ki.

Fekete haja nagyon jól bevolt állítva, és amikor mosolygott, a szeme egy csíkot alkotott ami valami elképesztően aranyos volt.

- Igazából.. Nem nagyon tudok mit mesélni magamról.

- Akkor legyen az, hogy én kérdezek, te pedig válaszolsz. - mondta, mire bólintottam egyet.

~Jimin pov~

Elkezdtem tőle kérdezgetni ő meg válaszolt.
Kiderült, hogy 19 éves, és szereti az állatokat. És az is kiderült, hogy azért nem beszél mert fél. De azt nem mondta el mitől. Egyedül Liah-val szokott normálisan beszélgetni, de akkor is csak suttog.

- És hogy kerültél árvaházba? - kérdeztem meg azt a kérdést, amire a legjobban kíváncsi voltam.

- Nemtudom. Egy évesen kerültem be oda, azaz ott nőttem fel. Nagyon pici voltam, ezért nem is emlékszem a szüleimre..

- Ohh.. - nemtudtam hirtelen mit kéne mondanom, így csak egy sajnálkozó pillantást vetettem rá.

~SooAh pov~

Most először néztem a szemébe, ami majdnem éjfeketén csillogott.

- SooAh, Jimin, itt vagytok? - nyitott be Jin.-Miért nem jöttök le? - kérdezte az ajtóba.

Sóhajtottam egyet, majd leszálltam az ágyról és Jin után mentem. Hát legyen. Ha ennyire akarják, hogy le menjek, akkor megyek.

- Hol voltatok ideáig? - kérdezte EunJi, aggódva.

- Csak beszélgettünk. - pillantott rám, Jimin.

- Beszélgettetek? Mármint SooAh beszélt? -kezdte faggatni Jimint, Liah.

Jimin elmondta, hogy mi hogyan is beszélgettünk, majd mindketten leültünk a földre.