A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT

11 rész

--Jimin pov--

Reggel a fejembe nyilaló, éles fájdalomra ébredtem. Kinyitottam szemeim, majd egy idegen szobába találtam magam. Magam mellé néztem, ahol egy lány aludt.

Valami kezdett bevillanni a tegnap estével kapcsolatban, de még így sem volt nagyon tiszta. Vagyis tudom mi történt, de azt, hogy, hogyan is kerültem ide, már nem teljesen tudom.

Kikeltem az ágyból, majd a ruháimat magamra kapva, elhagytam az idegen házat.
Kellett pár perc, míg eszembe jutott, hol is vagyok, és merre kéne haza indulnom.

A fejem majdnem ketté hasadt, és bűzlöttem az alkoholtól.
Sose volt még olyan, hogy lány miatt ittam volna, vagy olyan, hogy alkoholba folytottam a bánatomat.

De ennek is eljött az ideje. Még most sem tudom elhinni, amit SooAh tett.
Egyrészt megértem, hiszen nem lehet neki sem könnyű, de én itt lettem volna neki.
Ő is mindent és mindenkit figyelembe vett, kivétel engem nem.
Csak neki legyen jó, én meg levagyok szarva.

A tetteim következményével is tisztába vagyok, hiszen Idol vagyok. Nem járhatok el csak úgy sehova, amit én most megtettem.
Sőt, még egy lánnyal is lefeküdtem, akinek még a nevét sem tudom.

--SooAh pov--

Vártam már, hogy Busanba érjek, hiszen itt lesz Mira is.
Mira, velünk volt az árvaházba, nagyon sokáig. De amikor őt elvitték, megszakadt a kapcsolatunk. Nem beszéltünk már, se semmi.
De valamelyik nap rámírt, és elkezdtünk beszélgetni. Vagyis pontosítva, még Liah halála előtt.

Majd amikor Liah meghalt, megkérdeztem, nem-e mehetnék el hozzájuk egy darabig. Persze ő erre egyből rávágta, hogy igen, majd a "szüleivel" is megbeszélte, akik ugyanúgy beleegyeztek.

- SooAh! SooAh, itt vagyok. - hallottam meg egy nagyon jól ismert hangot, mire a hang irányába fordulok.

Mira szó szerint rám vetette magát, mire a nagy lendülettől, majdnem hátra estünk, de még épp megtudtam tartani a súlyomat.. súnyunkat.

- Énis örülök, hogy látlak. - nevettem fel

- Uramisten! Te beszélsz! - távolodott el tőlem, majd arcomat kezdte fürkészni.

- Essünk ezen túl, légyszi.. - mosolyodtam el.

Mint kiderült, Mira sétálva jött ki elém, mivel nincs olyan messze a házuk.
Összekulcsolt kezekkel sétáltunk az utcán, miközbe Mira folyton csak mesélt.
Jó volt hallani, hogy milyen jó élete volt, az árvaház után, így az egész utat végig mosolyogtam.

- És, veled mizu? - pillantott rám, mire vettem egy mély levegőt.

- Kicsit kényes téma, tehát majd nálatok elmesélem, ha nem gond. - hajtottam le fejem.

Mira csak megrázta a fejét. Az út többi részébe, csak a tájat figyeltem, hiszen egyrészt, nagyon régen jártam Busanba, másrészt pedig, egyikünk sem szólalt meg.

/ 3 hónap múlva /

A Busanban töltött idő alatt, ha mondhatjuk így, eléggé megváltoztam. Vagyis, nem csak én, hanem az életem is.
Végre, boldognak éreztem magam.

Mira szülei, nagyon aranyosak és segítőkezek voltak, sőt.. nagyon engedékenyek is.

Mira haverjaival is nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, így egy percre se voltam egyedül.
Ami nagyon boldoggá tett.
Igaz, az ő társoságukba, kezdtem el dohányozni, és inni. De persze, az ivászatot, csak mértékkel.

De ma van az a nap, mikor úgyérzem, teljes mértékbe jól vagyok.
Nem akarom itthagyni Busant, de vár rám Szöul. És a többiek. Akiknek anno megígértem, hogy visszamegyek hozzájuk. Így ahhoz is tartom magam.

Hiányzik Jimin. Baromira, de nemtudom, hogy kéne majd hozzá viszonyulnom.
Úgy ahogy régen..? Vagy mint egy régi barát..?
Volt három hónapom arra, hogy rendezzem magamban az érzéseimet.

Szeretem Jimint.
Tudom, hogy szó nélkül elhagytam, de muszáj volt. Nemtudtam mást tenni. Megakartam emészteni csak a dolgokat.

--Jimin pov--

A három hónap alatt, elég sok dolog történt. SooAh hiánya, egyszerűen olyan elviselhetetlen volt, hogy majdnem minden második nap, a szokásos bárban kötöttem ki. Persze, nem mindig feküdtem össze lánnyal, csak néha napján. Ritkán.. tényleg..

De persze ebből folytonos pletykák és botrányok lettek. Bang Si-hyuk nem győzött beszélni velem az ügyről, de egyszerűen nem tudtam leállni.
Néha már a fiúk fogtak vissza, hogy nehogy lemenjek abba a bárba.

Most épp MinJung és EunJi házába dekkolunk, mint szokásosan.
MinJung tévét néz, EunJi, Hoseokkal társasozik, a többiek pedig az emelezen vannak.
Én meg csak.. én meg csak bámulok ki az ablakon, miközbe a telefonomat szorongatom.

SooAh még mindig nem írt vissza, ami bosszantott, de nagyon.
Lehet, hogy talált maga mellé egy fiút..? Lehetséges ez..?

Valaki telefonja megrezzent, mire már automatikusan fordítottam arra a fejem.

MinJung telefonja volt az, mire közelebb mentem.

- Gyerekek! - kiáltotta el magát. - SooAh jelentkezett! - ejtette ki ezt a pár szót, mire mindenki, olyan gyorsan ért le a nappaliba, mintha bombát robbantottak volna, az emeleten.

- Mit írt? - szólaltam meg először, miközbe nyeltem egyet.

- Ma jön haza. Kb.egy óra, és itt lesz. - mondta MinJung, miközbe a könnyeivel küzködött.

Istenem.. Annyira hiányzik már.
Annyira megakarom ölelni, és annyira érezni akarom az illatát.
Annyira megakarom csókolni..

Egy óra elteltével, már mindenki tűkön ülve várta SooAh érkezését.
Mikor megszólalt a csengő, mindenki egyszerre ugrott fel, majd ment az ajtóhoz.

MinJung kinyitotta, majd az alátvány, ami fogadott.. lesokkolt.
Bár ahogy elnézem, nem csak engem.

SooAh.. te mit csináltál magaddal..?