A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT

6 rész

~SooAh pov~

Kínosan felnevettem, majd Jimint a karjánál fogva felrángattam, és kimentem vele az udvarra.

- Te..te? - kérdezte, miközbe pislogott párat.

- Igen. Én voltam az aki behúzott abba az épületbe, hogy megmentsen az Armyk elől. Tudtam, hogy a keresésemre siettél, ezért felelőségemnek éreztem, hogy segítsek. -néztem rá a végén.

- Köszönöm. - suttogta maga elé. - De még inkább hihetetlen az, hogy beszélsz. -mosolyodott el.

- Nem kell megköszönni. - mosolyodtam el én is.

Jimin hirtelen magához rántott, mire elnevettem magam és visszaöleltem.
Jólesett az ölelése és a tudat, hogy az az ember ölelt meg engem.. Akit mindenki magának akar, csodálatos volt.

Már maga a fiú lénye egy csoda. A viselkedéséről és a személyiségéről már ne is beszéljünk.

Azthiszem.. Beleszerettem Park Jiminbe..

Miután elengedtük egymást, vissza sétáltunk a konyhába ahol már mindenki az asztalnál ült.
Furcsa tekintettel néztek minket, de mi csak összenéztünk és elmosolyodtunk.

Reggeli közben sokat beszélgettünk és nevettünk. Őszintén.. Most éreztem magam igazán boldognak.

- Srácok! - szólított meg minket Liah, mire mindannyian rá néztünk. - Köszönöm azt, hogy képesek voltatok szóra bírni SooAht. Eddig rajtam kívűl senkihez sem szólt egy szót sem. 17 év alatt. És megjelentetek ti és bumm. - mosolygott.

- Hehe.. - pirultam el, ezért kezeim köze temettem arcomat.

- Naah. Kicsi SooAh zavarba jött. - kezdett viccelődni Hoseok, mire mégjobban elpirultam.

- Naa, eléég. - nevettem fel.

****

A fiúk éppen haza indultak, aminek én egyáltalán nem örültem.
Mielőtt kiléptek volna az ajtón, mindenkit megöleltek.

- Majd írok. - suttogta a fülembe Jimin, majd egy gyors puszit adott fejem búbjára.

Elmosolyodtam, majd intettem nekik, és kiléptek a lakás ajtaján.

Szóltam a többieknek, hogyha keresnének a szobámba leszek.
Fent megint leültem az ágyamra és az ablakon bámultam ki.

Egész délután Jimin üzenetét vártam, de tudtam, hogy este fele fog majd írni mert dolguk van.

- Úristen SooAh. Elsem hiszem,hogy beszélgettél velünk. - pattant le mellém a kanapéra, EunJi.

- Én sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megmerek majd szólalni.

-Egyébként.. Mit beszéltetek Jiminnel az udvaron? - kíváncsiskodott.

- Semmit. Nem lényeges. - mosolyodtam el.

- Még mindig nem hiszem el, hogy beszélsz hozzám.. - nézett rám, majd halványan fejet rázott. - Nah de izé.. Mondd máár. -nyafogott.

- EunJi. Ha lényeges lenne már rég elmondtam volna. - kuncogtam.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd EunJi elment a barátaival a parkba és vitte magával Liaht is. Persze kérdezték, hogy nekem nem lenne-e kedvem velük menni de én nemet mondtam. MinJung pedig dolgozni ment, így egyedül maradtam.

A konyhába voltam, és a pultnak dőlve ittam a narancslevem.
Az idő olyan 19:30 fele járhatott, mikor rezzent a telefonom.

A szivem hevesebben kezdett el verni, mire kezembe vettem a telefont.

Park Jimin:Szia! Nah.. Mára végeztünk:)
Én:Naah. Az szupeeer^^
Park Jimin:Uhhum. De mesélj. Mi jót csinálsz most?
Én:Őszintén? Elunom az életemXD EunJi és Liah elmentek itthonról, MinJung pedig dolgozik.
Park Jimin:Akkor te most egyedül vagy?
Én:Ahham. Miért?
Park Jimin:Várj pár percet. Mingyárt ott vagyok.
Én:Nenene. Nem akarok, hogy megint miattam legyél bajba.
Én:Hallod?! Jimiin.
Látta 19:46-kor.

Aish.. Ennek a fiúnak is aztán lehet mondani bármit. Megy a saját feje után.

Gyorsan megittam a narancslevet, majd el öblítettem a poharat és már csengettek is.

Odasétáltam az ajtóhoz,majd lassan kinyitottam. Jimin állt ott tiszta feketébe. Maszk és sapka volt rajta.

- Ha megint miattam fogsz bajba keveredni.. - folytattam volna, de Jimin ezt megakadályozta.

- Css! Nem fogok bajba keveredni. Most beszéltem Namjoon-nal. - mosolygott, majd levette a fölösleges ruhadarabokat magáról.

- Akkor jó. - indultam el a nappaliba.

- Többiek mikor jönnek? - kérdezte mögöttem lépkedve.

-Foggalmam nincs. Vagyis MinJung csak reggel mert éjszakás, de a lányok nemtudom. Lehet haza se jönnek. -rántottam vállat.

- Ooh. Akkor nem lenne gond, ha ma itt aludnék, ugye? - kérdezte, mire megtorpantam.

- Mármint hogy itt? Itt nincs több szoba.. Csak az enyém és a többieké..-jöttem kicsit megint zavarba.

-Tudom.-vigyorgott.-Ponnt azért kérdezem.

-Oh. Szóval ooh.. Hátjó. Igazából nekem mindegy.-indultam meg.

Arra jutottunk,hogy megnézünk egy filmet. Jimin átkarolta a vállamat,míg én mellkasára tettem a fejem és onnan néztem a tévét.

Közben EunJi dobott egy üzenetet,hogy valamelyik haverjánál alszanak és hogy üzeni MinJung-nak,hogy ne aggódjon mert holnap délutánra itthon lesznek.

Mikor vége lett a filmnek,elmentem gyors tusolni majd Jimin is. Hozott magával pizsomát így azzal nem volt gonnd.

-SooAh..-szólított meg Jimin,mikor már az ágyamba feküdtünk.

A fejem Jimin mellkasán pihent,így hallodtam milyen gyorsan ver a szive.

-Hm?

-Tudom,hogy még csak pár napja ismerjük egymást de.. Benned van valami amit elmagyarázni nem tudok. Van benned valami ami megfogott,de nagyon. Ami másban nincs csak benned. És ez tetszik. Tetszik,hogy amikor meglátlak szinte a szivem kiakar ugrani a helyéről.-suttogta,mire nekem egy mosoly kúszott ajkaimra.

-Tudod Jimin. Ezt hívják szerelemnek..-pillantottam fel rá.-És.. Ez nem csak a te szemszögedből van így. Vagyis.. Sokan azért akarnak téged,mert híres vagy. Mert sok pénzed van. De mit ér a pénz? Boldogságot nem venni kell hanem érezni. És én nem azért szeretlek,mert híres vagy,vagy mert jóképű. Hanem azért aki vagy. Aki belűlről vagy. Az igazi Park Jimint szeretem.-vallodtam be az igazat.

-Nem hiába van az a mondás,hogy este mindenki őszintébb.-simogatta fejem búbját.

~Jimin pov~

Mikor bevallodta,mit is érez irántam.. Repdestem az örömtől. Hiszen,én mindig viszonzatlanul voltam szerelmes.

Ránéztem a rajtam fekvő lányra aki a pólómon keresztült rajzolt köröket a hasamra. Elfogott egy érzés.. Elkapott a hév  miszerint megkell csókolnom.
Telt babarózsaszín ajkai szinte hívogadták az enyémeket. De ennek nem most van itt az ideje.

Pár perc múlva,már csak az egyenletes szuszogását hallodtam. Mire nekem sem kellett több. Elnyomott az álom.