Lee SooAh, egy tizenéves lány, kinek élete teljesen megváltozik, miután egy kedves család, örökbe fogadja őt, és barátnőjét.
SooAh egy elég érdekes lány. Némának becézik, csak mert nem szeret beszélni.
De egy személy, mégis képes vele kommunikálni...
Pár nap múlva, már a koncertre készültünk, így nagyon nagy felhajtás volt a cégnél. Próbák, próbák hátán, színpadi próba, és a többi.
Soo-val az eset óta, nemis beszéltem, de ő sem keresett. Gondolom, azt várja, hogy én keressem őt, de erre nem nagyon van időm, akármennyire is akarom őt felhívni, vagy írni neki.
--SooAh pov--
Ma van a fiúk koncertje, amit majd a tévébe fogunk nézni a többiekkel. Tudom, hogy megint csodálatosan fognak teljesíteni, így ez miatt nem aggódtam.
A telefonom pittyegett egyet, ami azt jelenti, hogy üzenetem jött. Megnyitottam az üzenetet, amit Jimin küldött.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Boldog mosollyal az arcomon, tettem le magam mellé a telefont, majd a kanapé szélére kúszva, hagytam helyet EunJinak, és MinJungnak.
MinJung bekapcsolta a tévét, majd leült mellénk. Izgatottan vártuk a fiúkat, majd amikor bemondták a nevüket, EunJi hirtelen felsikított.
- Bocsi. - nevetett fel, majd megfogta a kezem, és azt kezdte el szorongatni.
A fiúk először a No More Dream című számukat adták elő, ami miatt olyan nagyot nyeltem, hogy azt szerintem a világ másik felén is meghallották.
Amikor Jimin felhúzta a pólóját, szokása szerint nyalta meg ajkait, mire zavartan köhögtem párat. Csak nyugodtan. Én már úgyis láttam.. és megis érintettem, azt a kockás hasát.
- SooAh zavarba jött! SooAh zavarba jött. - kezdett el ordítani EunJi, de ezt baszta, mivel Kook pont akkor kezdett el énekelni. - Ups.. hehe.. - kapta el a tekintetét, a tévéről.
MinJung csak mosolyogva pillantott ránk, majd vissza a tévére. Még sosem volt olyan érzésem, mint most. Egyszerre voltam izgatott, de mégis féltem. Most fogják kiválasztani a győztes bandát. Persze, mindegyik banda, nagyon jól teljesített, de én akkor is a fiúknak szurkoltak.
- Mondják már ki a győztes banda nevét. Nem hiszem el.. - idegeskedett, EunJi.
Hirtelen kibontották a borítékot, majd felolvasták a győztes banda nevét. BangtanSonyeondan.
- EZAZ! TUDTAM ÉN! ÚRISTEN! - sikított EunJi.
A fiúk a könnyeikkel küszködve sétáltak vissza a színpadra, majd beszédet mondtak. A végére persze, mindenki elsírta magát, mire nekem is könnyek gyűltek a szemembe.
- Ah, nem akarok sírni.. - pislogtam párat, mire EunJi felém fordult.
Mosolygott, miközbe a könnyei csak úgy folytak le arcán. Szorosan magához ölelt, mire már én sem tudtam vissza folytani, kitörni készülő könnyeim.
- Na gyerekek! Ha a fiúknak nem lesz más dolguk estére, meghívjuk őket ide, és megünnepeljük ezt a csodás napot. - kelt fel a kanapéról, MinJung, majd a konyhába sietett.
- Remélem, semmi dolguk nem lesz. - törölte meg szemeit, EunJi.
--Jimin pov--
Annyira hálás voltam az Armyknak, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet. Ha ők nincsenek, nem gyertük volna meg újra ezt az érmet.
- Mindenki nagyon ügyes volt. Büszke vagyok rátok. - szólalt meg NamJoon, mikor az öltözőbe értünk.
Boldogan öltöztem át, majd valakinek a telefonja megszólalt. Jin hyung elő kapta a telefonját, majd gyorsan megnézte az üzenetét.
Mint kiderült, MinJung meghívott minket újra magukhoz, hogy megünnepeljük a mai napot. Mindenki belement, én pedig örülve a fejemnek, siettem a többiek után, a kocsihoz.
Már nagyon hiányzott Soo, meg persze, a múltkori esetet ís bekéne fejezni..
Először a Dormba mentünk, hogy kényelmesebb ruhába öltözzünk. Én egy fehér inget vettem fel, aminek az első három gombját, nem gomboltam be, majd az inget egy fekete farmer nadrágba tűrtem be.
Miután mindenki készen volt, elindultunk. A ház elé érve, Tae pont beakart kopogni, mikor EunJi mosolyogva tárta ki előttünk az ajtót.
- Annyira büszke vagyok rátook! - kiáltotta el magát, mire Soo jelent meg mellette, és kicsit húzta oldalra, hogy betudjunk menni.
- Bocsi, Eunji kicsit nagyon örül most nektek. - nevetett fel Soo.
- Megszoktuk. - mosolyogott, Nam.
Miután mindenki beért a lakásba, MinJung nagy ölelésbe vont minket. Leültetett minket az asztalhoz, majd mindenkinek töltött a poharába, egy kis fehér bort.
- A műsor után elküldtem a lányokat boltba, hogy vegyenek valami rágcsát, meg valami sört vagy valamit.. erre haza állítanak két üveg borral, egy tucat sörrel, és pár chipssel. Tehát őket ketten nem lehet elengedni boltba. - mesélte, mir mindannyian egyszerre nevettünk fel.
- Hát.. máskor ne küldj el minket boltba. - vágta karba kezeit, EunJi.
Miután megvacsoráztunk, mindenki a nappaliba ment, hogy megnézzünk valami filmet. Mindenki kezébe volt valami innivaló, míg én egy sörön osztoztam Soo-val. A szoba egyik sarkába, volt egy nagyobb fotel, amin helyet foglaltam, Soo pedig az ölembe ülve, helyezte magát kényelembe.
