A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT

20 rész

--Jimin pov--

Miután befejeztük a liveot, mindenki ment a saját dolgára, így én Yoongi hyunggal a nappaliba kötöttem ki. Kerestünk valami filmet, mikor valaki szó szerint, rátenyerelt a csengőre.
Jin ajtót nyitott, mire Soo kicsit sem nyugodtan toporgott az ajtó előtt.

- Bejöhetünk? - kérdezte, mire Jin bólintott egyet.

EunJival együtt, levették cipőjüket, kabátjukat, majd a nappali előtt megálltak.

- Jimin.. beszélhetnénk? - vett egy mély levegőt, Soo.

Bólintottam, majd értetlenül sétáltam felé, majd kezét megfogva, indultam el vele a szobánkba.

- Mi történt? - kérdeztem, miközbe arcát fürkésztem.

Helyet foglalt az ágyamon, majd megvárta, míg én is leülök elé.

- Ismerős valahonnan egy olyan lány, akinek nagyon baba arca van, és szeplős? - pillantott rám, miközbe takaróm szélén babrálta.

Először nem ugrott be semmilyen olyan lány, de aztán hirtelen bevillant.

- Igen, miért? - értetlenkedtem.

Mindent elmesélt, így már értettem miért volt olyan ideges. De miaz, hogy megüti? Semmi joga hozzá! De a lány ezt nagyon megszívta, mert én Soo-n kívűl, senkit nem akarok magam mellett tudni. Főleg nem őt. Undorító.

Miután Soo levezette idegességét, és minden félét kiabált, nyugtatás képp, ajkaira hajoltam. Egyből viszonozta, majd kezeit nyakamba akasztotta.

- Szeretlek Jimin! - suttogta ajkaimra, majd egy gyors puszit hintett rájuk, és átölelt.

Pár perc után, lebattyogtunk a többiekhez, majd beszélgetni kezdtünk. Minden szóba került, majd egy idő után, Soo és EunJi elindultak haza, hogy MinJung nehogy aggódjon.

--SooAh pov--

Hazaérve köszöntünk MinJungnak, majd sietősen a szobámba indultam.
Boldog voltam, hogy Jiminnel minden rendbe jött köztünk, de valahol mégis.. mégis, önzőnek éreztem magam. Olyan sokan várnak Jiminre, és olyan sokan akarják őt.. De neki már foglalt a szíve. Miattam!

Sóhajtottam egyet, majd hanyatt feküdtem az ágyon. Örültem, hogy Jimin engem választott a sok közül, de valamiért ez fájt is.
Ha kiderül, hogy mi együtt vagyunk, engem szétkapnak az Armyk. Ebbe biztos vagyok.
Jiminnek sem lenne jó, ha lebuknánk, hiszen neki meg ez az élete. A munkája. A mindene..

Az egyik párnámat magamhoz szorítva, engedtem ki könnyeimet, amik már annyira égették szemeim.

- Soo, itt vagy? - nyitott be a szobába, EunJi. - Történt valami? - sietett hozzám, mire szipogtam párat, majd megtöröltem szemeim.

- Minden rendben. - mosolyodtam el, mire EunJi összevonta szemöldökeit.

- Tényleg? Soo, látom, hogy van valamit. Tudod, hogy nekem elmondhatod.

- Tudom, de tényleg, semmi komoly baj nem történt.

EunJi vállat rántva elindult kifele, de az ajtó előtt, vissza pillantott rám, egy mosoly kiéretében.

Vettem egy mély levegőt, majd elindultam a fürdő felé.

~~~

Miután kiszálltam a kádból, magam köré csavartam egy törölközőt, hiszen a pizsomámat az ágyon hagytam.

Kinyitottam a fürdő ajtaját, mire ijedtemben, felsikítottam. Jimin az ágyamon feküdt, miközbe fejét, kezén tartotta meg.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem, miközbe szorosabban kötöttem magamra, a törölközőt.

- EunJi szólt, hogy valami bajod van, így ide jöttem. De mire ide értem, már tusoltál. - kelt fel az ágyról, majd elém sétált.

Zavartan kaptam el róla a tekintetem, és kezdtem el a padlót pásztázni.
Jimin államat megfogva, emelte meg fejem, kényszerítve arra, hogy szemébe nézzek.

- Nagyon szexi vagy ebbe a kis törölközőbe, de egyenlőre nem azért jöttem, hogy lefeküdjünk. Öltözz át, aztán mond el, mi történt. - puszilt orrom hegyére, majd elengedve, mászott vissza az ágyra.

- O..oké.. - motyogtam zavartan, majd megfogva a ruháim, indultam vissza a fürdőbe, de Jimin megállított.

- Láttalak már ruha nélkül. Öltözhetsz előttem is. - harapta be alsó ajkát.

- Szégyenlős vagyok.. Az teljesen más volt.. De ha ennyire nem akarod, hogy a fürdőbe öltözzek, fordulj meg.. - pillantottam rá, mire sóhajtott egyet.

- Becsukom a szemem, rendben? - kérdezte, mire bólintottam.

Elfordultam, majd gyorsan lekaptam magamról a törölközőt, és a pizsomámat vettem fel helyette.
Hirtelen megforultam, mire pont rajta kaptam Jimint azon, hogy vissza csukja szemeit.

- Heey! Hazudtál! Azt mondtad, becsukod a szemed. - ugrottam az ágyra, majd megcsaptam a karját.

- Beb. Minek csinálsz ilyen nagy felhajtást? - kérdezte mosolyogva, mire mellkasára feküdtem.

A karomat kezdte el simogatni, mire lehunytam pilláim.

- Szóval, mi történt?

- Semmi különös. - rántottam vállat. - De ezt EunJi-nak is elmondtam.

- Az ember a semmi miatt, nem sír. Tehát, csak van, vagy volt valami.

- Mondom, semmi nincs. Naa.. - vágtam be a durcit, hiszen senkivel nem akartam, erről a témáról beszélni.

- Nem bízol bennem?

- Dehogynem bízok benned. De erről senkivel nem akarok beszélni. Szóval kérlek.. ne erőltesd.. - sóhajtottam, mire Jimin felült, majd felállt.

- Akkor majd szólj, ha megszeretnél velem osztani valamit. - sétált ki a szobából.

Jimin, ne csináld már ezt..