A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT

21 rész

--Jimin pov--

Kiléptem Soo szobájából. Kezdett kicsit idegesíteni, hogy alig oszt meg velem valamit. Ha megkérdezem, mi baja, lerendezi annyival, hogy; Semmi.
Akkor nem kell elmondani. Csak ne csodálkozzon, ha én is így fogok vele viselkedni.

- Jimin! Jimin, várj már! - sietett utánam, Soo, mire megfordultam.

- Mondjad.

- Most mi bajod van?

- Semmi. - rántottam vállat, mire Soo csak sóhajtott egyet. - Majd ha képes leszel velem, teljesen őszinte lenni, akkor keress. - fordultam meg, majd elhagytam a lakást.

Csalódott voltam. Azt hittem, hogy ezentúl mindent megfogunk beszélni. De tévedtem.
Lehet, félre ismertem az egész lányt, és a szerelem teljesen elvakított? Mivan akkor, ha ő nem is szeret, úgy igazán? Mivan, ha egész végig átvert?

Alig láthatóan, megráztam a fejem, elhessegetve ezeket a gondolatokat, de nem hagyott nyugodni. Lehet, lehet szünetet kéne tartanunk.. vagy tudom is én. De nekem ez így nem fog menni.
Nekem egy olyan lányra van szükségem, aki bízik bennem, és elmondja a problémáit. Szeretem Soo-t, itt nem arról van szó, csak idegesít, hogy nem bízik bennem.
Mert az csak egy dolog, hogy én voltam neki az első, de nah.. remélem értitek..

--SooAh pov--

Nem értettem Jimin viselkedését, hiszen én csak szimplán nem tartottam fontosnak, a problémaimat. Tisztába voltam azzal, hogy vannak saját bajai is, így nem akartam még a sajátjaimmal is zaklatni őket. De bíztam benne. Nemtudom, miért hiszi azt, hogy nem bízok benne.

Könnyeimmel küszködve, sétáltam vissza a szobámba, majd elterültem az ágyon.
Szóval.. ezt nevezik, szerelemnek? Ami köztem, és Jimin közt van? Mert szerintem, ez egyáltalán nem az. Alig beszélünk meg valamit, és a közös találkozókon kívűl, mi nemis találkozunk.
Persze, tisztába vagyok azzal, hogy Jimin Idol, de azért jó lenne, ha egy héten, nem csak egyszer látnám.

Egy hét elteltével, görcsösen vártam a másnapot. Hiszen, Jiminnel akkor leszünk, egy hónaposak. A kisebb összekapásunk után, nem beszéltünk egy szót se, így nemtudtam, mit is várjak tőle.
Nemtudtam, lesz-e valami más dolga, vagy, hogy eszébe jut-e egyáltalán a számomra, igenis fontos nap.
Tehetetlen voltam.

- Baj van, SooAh? - ült le elém, MinJung. - Nem úgy nézel ki, mint aki a legjobban van. De már egy hete. - fogta meg, kezeim.

- Baj az van. - mosolyodtam el, gúnyosan. - Jiminnel megint összekaptunk. Azt hiszi, hogy nem bízok benne, pedig ez nem így van. - ráztam meg, fejemet.

- Oh, drágám. Ilyenen összakapni.. - rázta meg fejét, rosszallóan. - Egyszer az életbe, beszéljetek egymással, felnőttek módjára. Tudod, hogy Jiminnek nincs könnyű dolga, hiszen ő egy elég híres, Idol. De minden tőle telhetőt megtesz. - nézett szemeimbe, amik már a könnytől, csillogtak.

- Tudom.. - bólintottam.

Miután a lelkemet is kibeszéltem MinJung-nak, a szobámba siettem, majd elő vettem a laptopom, és kezdtem zenét hallgatni. Az valahogy, mindig megnyugtat.

A Jiminnel töltött idők, valahogy újra, meg újra lejátszódtak bennem, mire vettem egy mély levegőt.
Nem sírhatok! Erősnek kell lennem!

A zenék csak úgy jöttek egymás után, mire az eső is eleredt. Az eső cseppek hangos koppanással jelezték, hogy az ablak üvegnek csapódtak.
A zenék hangulata is úgy változtak, mint az én érzéseim.

Nemtudtam eldönteni, mit is érzek igazán. Vagy, hogy mit is akarok, valójában.
Összevoltam zavarodva. De nagyon.

--Jimin pov--

Tudtam, tudtam milyen nap is lesz a következő, mégis tehetetlenül álltam a dolgok előtt.
Egyenlőre azt se tudtam, mi is van most velünk, nem, hogy azt, mit is kéne csinálnom, a holnapi nap folyamán.
Igaz, azt mondtam Soo-nak, hogy csak akkor keressen, ha őszintén szeretne velem beszélni, de nem keresett, amit nemtudtam hova tenni.

A holnapi nappal kapcsolatba, pedig.. azthiszem, segítséget kell kérnem, NamJoon hyungtól.
Nemtudom, mihez kezdjek.. Olyan bonyolult és fájdalmas, ez a szerelemnek nevezett, micsoda..

- Hyung.. - nyitottam be, NamJoon szobájába.

Arra gondoltam, beszélek NamJoon-nal, és kérek tőle tanácsot. Hiszen, ő azért idősebb is nálam, és okosabb is. Így biztos tud segíteni.

- Igen? - fordult felém, miközbe egy papírlapot szorongatott a kezébe.

- Zavarlak? Mert akkor majd, vissza jövök később. - mutattam az ajtóra.

- Dehogy. - rázta meg fejét, mire bólintottam.

Leültem az egyik fotelbe, majd segítség kérően, ránéztem.

- Izé.. tudnál.. tanácsot adni? Tudod, Soo-val újra összevesztünk, mert azt érzem, hogy nem bízik bennem. És nekem fontos az, ha a barátnőm, bízik bennem. - hajtottam le a fejem. - És holnap leszünk, egy hónaposak, de nemtudom, mit is kéne tennem. - motyogtam

- Először is, beszélned kéne vele, hogy most mi is a szitu. Az a legfontosabb most, hogy megtudd, mi is van köztetek, aztán majd a holnapon, ráérsz gondolkodni. - mosolyodott el.

- Köszönöm..

Nemtudom, mi legyen.. Soo.. könyörgöm, legyen több eszed, mint nekem..