A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT

8 rész

~SooAh pov~

Reggel arra kelltem,hogy a fejem ketté akar szakadni. Lassan felültem az ágyon,majd a telefonomat bekapcsoltam és megnéztem mennyi idő van. 10:00 kereken.
Sosem szoktam eddig aludni.

Kikelltem az ágyból,majd a pizsamámba sétáltam le a konyhába ahol MinJung már nagyba az ebédet készítette.

-Jóreggelt álomszuszék.-hagyta félbe a leves kevergetését,és jött oda hozzám megölelni.

-Neked is.-öleltem vissza.-A lányok?

-Elmentek.-csóválta meg a fejét.-EunJi mostanában alig van itthon,pedig eddig úgy kellett kihurcolnom a szobájából.

-Igen. És amióta itt van Liah szinte engem semmibe vesznek.-rántottam vállat,mire a fejembe belenyilalt a fájdalom.-Van fájdalom csillapítod?

-Van.-ment oda a szerényhez és vett ki egy szem gyógyszert a dobozból.-Fejed fáj?-nyújtotta oda egy pohár vízzel.

-Uhum.-bólintottam,majd bevettem.

-Jimin keresett és itt volt reggel. Mondta,hogy este nem reagáltál az üzeneteire és azt hitte baj van vagy haragszol rá.-ment oda a tűzhelyhez.

-Magamra haragszok,nem rá.-nevettem fel kínosan.

-Magadra miért haragszol?-kérdezte,rám se pillantva.

-Mert Jimin belém szeretett. Ha nem beszéltem volna vele,vagy ha nem csókoltam volna vissza.. Nem történt volna meg.

-Ne butáskodj. Nem a te hibád,hogy a híres Park Jimin beléd szeretett.-fordult felém.-Ne így fogd fel a dolgokat. Amúgy is.. Tudod,hogy Jiminnek alig van magára ideje. De amióta te vagy neki úgymondottan,azóta többször mosolyog és többször van jókedve. És ennek te vagy az oka.-mondta,mire szemeim könnybe lábadtak.

Nem akartam előtte sírni,de már nem tudtam visszafolytani a könnyeim. A bűntudat belülről égetett. Jimin aggódott értem és miattam volt itt reggel.

Felpattantam majd a szobámba rohantam. Megnyitottam az üzenetekrt amiket Jimin írt.

Park Jimin:Szia:3 Miújság?
Park Jimin:SooAh,itt vagy?
Park Jimin:Ugye nincs semmi gond?
Nem fogadott hívás tőle:Park Jimin
Park Jimin:Te lány! Ne csináld ezt velem. Rohadtul aggódok.
Nem fogadott hívás tőle:Park Jimin
Nem fogadott hívás tőle:Park Jimin

Te jó isten. Ennyire aggódott volna értem? Dehát.. Aigoo.. Beszélnem kell majd vele.

^____________^

-SooAh! Úristen.-nyitott be sírva MinJung a szobámba.

-Mi a baj? Mi történt?-ugrottam mellé,aggódva.
Ötletem sem lehetett mi történhetett,amiért ennyire sír.

-EunJi. EunJi..és Liah..-dadogott a sírástól.-Balesetet.. Szenvedtek. És most hívtak a.. A kórházból,hogy Liah életét nem tudták megmenteni!-sírt fel keservesen.

Megállt bennem az ütő. Nem tudtam gondolkodni. Elvesztettem az egyensúlyom,így a lábaim a földbe gyökereztek. A fejembe megint belenyilalt a fájdalom. Kezdett minden elhomályosulni és tompán hallottam a hangokat.

Nem lehet,hogy Liah meghalt. Ő volt az egyetlen személy az életembe aki mindig ott volt nekem. Az egész életem vele éltem le. Ő már szinte a húgom volt. De most.. Most még haragba is váltunk el. És.. Meghalt..

Szédültem,de a könnyeim patakogba folytak. Szaporán vettem a levegőt es semmit nem érzékeltem.

~Jimin pov~

Mikor MinJung felhívott,kétségbeesetten hadartam el a fiúknak mi is történt.
Mindannyian egyszerre eredtünk futásnak,majd kiérve a kocsihoz beültem a volán mögé.

-Jimin! Nincs jogosítványod.-állított meg Jin.

-Nem érdekel. Vezetni tudok.-ráztam le magamról kezeit.

Nem érdekelt a jogosítvány. Sem az,hogy simán megbűntethetnek.
Most csak egy dolog volt fontos.. Hogy ott legyek SooAh mellett.

Leparkoltam a kertbe,majd magam után becsapva a kocsi ajtaját futottam be a házba.

Mivel lennt senkit nem találtam,ezért az emeltre mentem. Ott volt MinJung aki az ajtóban állva sírt,mögötte pedig SooAh ült a földön és sírt.

-Jimin.. Kérlek vigyázz rá. Bekell mennem a kórházba.-szipogott MinJung mire bólintottam egyet.

Az előttem ülő lány,kezei közé temette arcát és sírt. Remegett és azt suttogta,hogy ez nem lehet igaz.

Ölembe vettem remegő testét,majd az ágyára tettem. Összekuporodott,majd pár perc múlva már csak a feldagadt arcát lehetett látni.
Sóhajtottam egyet,majd egy gyors puszit adtam arcára és lassan kisétáltam a szobából.

-Mivan vele?-kérdezte,Yoongi.

-Elaludt..-ültem le a kanapéra,majd hátra hajtottam a fejem.

-De ez nem igaz.. -csóválta meg fejét Hoseok.-EunJi túlélte,Liah pedig nem.-gondolkodott.-Pedig rohadtul megkedveltem a kiscsajt.-mosolyodott el.

-Szerintem ezzel mindenki így van.-bólogatott Namjoon.

Ezután a beszélgetés után,mindenki csöndben volt. Sajnáltuk a lányokat,de legalább valaki túlélte.

De egy biztos.. SooAh nem fogja egy darabig elfogadni,hogy a legjobb barátnője,akit annyira szeretett már nincs. Segítségre lesz szüksége. Szüksége lesz valakire,aki ott lesz mellette. És az a valaki én leszek. Nem fogom engedni,hogy bármikor is hülyeséget csináljon.