Egy újabb nap az árvaházban. Már 17 éve itt vagyunk, de..sosem akarnak minket elvinni. De egy valamit köszönhetek ennek a helynek. Azt, hogy megismertem azt a személyt akiben megbízhatok. Nagyon szeretem.
-Liah, SooAh..szedjétek össze a cuccaitokat, mert elvisznek titeket! - jött be az árvaház vezetője, Magdi néni.
- Biztos minket akarnak elvinni?! - kérdezte Liah, értetlen fejjel.
- Biztos! - ennyit mondott, majd már ki is ment a szobából.
- Miért most?! Miért csak ennyi év után?! -kérdeztem suttogva.
- SooAh, nyugi van..örülj neki hogy már nem kell itt lennünk! - mondta Liah, mire én csak rá bólintottam.
Összeszedtük a cuccainkat majd elindultunk az iroda felé. Oda értünk majd egy "szabad" Után benyitottunk.
- Itt vagyunk. - szólalt meg Liah.
- Ah..gyorsabbak is lehettetek volna! -idegeskedett Magdi néni.
-Ő itt EunJi, és az anyukája! - mutatta be nekünk az új családunkat.
- Jónapot! - köszönt Liah.
- Sziasztok! - Köszönt ezek szerint, EunJi.
Miután megbeszéltük a dolgokat, elindultunk a kocsihoz. Majd még utoljára visszanéztem az árvaházra.
Betettük a cuccainkat a csomag tartóba majd elindultunk "haza". Úristen..soha nem használtam még azt a szót, hogy haza.
- És..hány évesek vagytok? - kérdezte EunJi anyukája, majd a villantó tükörből, ránk nézett.
- Én 18 vagyok, SooAh pedig, 19. - mondta Liah.
- Áh..értem! - mondta.
- EunJi 15 éves! - mondta az anyukája. Bólintottam egyet, miszerint értettem, majd az ablakon kezdtem kifele bámulni.
A gondolat meneteimet EunJi zavarta meg;
- Van egy barátom..Kim Seokjin! - mondta ki ezt a nevet én meg felkaptam a fejem.
- Hogy ki a te barátod?! - kérdezte Liah meglepetten.
- Basszus..ismeritek őket? - kérdezte EunJi.
- Hát hogyne! - válaszolt Liah.
ESTÁS LEYENDO
A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT
FanficLee SooAh, egy tizenéves lány, kinek élete teljesen megváltozik, miután egy kedves család, örökbe fogadja őt, és barátnőjét. SooAh egy elég érdekes lány. Némának becézik, csak mert nem szeret beszélni. De egy személy, mégis képes vele kommunikálni...
