A Néma Lány.. /Jimin ff/ BEFEJEZETT

22 rész

--SooAh pov--

Reggel szinte már gyomorgörccsel keltem, hiszen eljött a nap, amit két hete, még annyira vártam. Most meg.. azt se tudom, mit csináljak.
Hívjam fel, Jimint?
Esetleg, írjak neki üzenetet?
Vagy.. nemis tudom..

Átöltöztem, majd lesétáltam a konyhába, ahol EunJi főzött valamit. Kíváncsian pillantottam a fazék fölé, amibe az egyik kedvenc levesem főtt.

- Ez az egyik kedvencem. - csillantak fel, szemeim.

- Tudom. Ezért is csinálom. Tudom azt is, hogy ma vagytok Jiminnel egy hónaposak, ezért is csináltam neked, az egyik kedvenc levesed. Mivel, nem akarom, hogy egész nap itt búslakodj. - fordult felém, karba tett kezekkel. - És, azt sem fogom engedni, hogy ezt a csodás napot, Jimin nélkül töltsd. Vagy a te seggedet rúgom át hozzájuk, vagy pedig Jiminét, ide. - rántott vállat.

Épp válaszolni akartam neki, mikor csengettek. Akkor jöttem rá arra is, hogy MinJung nincs itthon.
JungKook belépett a lakásba, mire összevont szemöldökkel, néztem hol rá, hol barátnőmre.

- Öhm.. izé.. - kezdett el makogni, EunJi.

- Lemaradtam valamiről.. ? - kérdeztem, mire egyszerre bólintottam. - Oké, akkor erre majd később visszatérünk. - siettem az előszobába, ahol magamra kaptam a ruháim. - Jimin, otthon van? - néztem Kookra, mire heves bólogatásba kezdett. - Jók legyetek. - intettem, majd sietősen elhagytam a házat.

Lassabbra vettem a tempómat, mikor megpillantottam a Dormot. A szívem hevesen kezdett el verni, és a lélegzetvételeim is egyre csak fel gyorsultak.
Úgy éreztem magam, mint egy rajongó, aki éppen az oppájához siet, hogy elmondja neki, mennyire is szereti, és mennyire is szeretné, hogy az oppája, barátnője lehessen.
De én nem ezért jöttem. Én még fannak se mondanám magam..
Én csak beszélni jöttem azzal a személlyel, akit szeretek.. azthiszem..

Vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam. Yoongi nyitott ajtót, majd mikor megpillantott, elmosolyodott.

Mivel tudta miért is jöttem ide, felkiáltott Jiminnek, aki kicsit fáradtan battyogott le hozzánk. De amint megpillantott, ledermedt. Nem értettem a viselkedését, de pár perc után, észbe kapott, és helyet cserélt Yoongi-val.

- Miért nem jössz be? - tárta ki az ajtót, mire sóhajtottam egyet.

Már rutinosan indultam el a szobájukba, ahova beérve, Jimin egyből kulcsra zárta az ajtót.

- Tudod, nem akartalak megbántani, csak.. nem akartam még egy terhet akasztani a nyakadba. Hiszen tudom, neked is megvannak a saját problémáid, így nem akartalak, még a sajátjaimmal is zaklatni. Bízok benned, akármennyire is hangzik, hihetetlennek. - kezdtem bele, mire Jimin, leült a székére, míg én az ágyán foglaltam helyet.

- Értem.. - bólintott. - Gondolkodtam, majd rájöttem, mi is lenne most a legjobb mindkettőnknek. Lehet, lehet nagyon rossz döntést hoztam, de szerintem.  szünetet kéne tartanunk. Nekem ez így nem fog menni. Azt érzem, hogy egyáltalán nem bízol bennem. És számomra a bizalom, egy nagyon fontos dolog az életbe. - nézett fel rám, mire vissza nyeltem könnyeim.

- Rendben. Ahogy gondolod. - álltam fel, majd az ajtóhoz sétáltam. - Akkor majd, beszélünk.. valamikor.. - tettem hozzá a végét, majd kiviharoztam a szobából.

--Jimin pov--

- De azért, boldog egy hónapot.. - suttogtam magam elé, majd hajamba túrtam.

Annyira érzem, hogy most  elszúrtam mindent. De lehet, ha tartunk egy kis szünetet, mindketten rendezni tudjuk az érzéseinket, és nem hozunk, elhamarkodott, és rossz döntéseket.
Lehet, ha kicsit az eszemre hallgattam volna anno, most nem tartanánk itt.
Hiszen, túl hamar vallottam be neki, mit is érzek iránta. Nagy valószínűséggel, akkor rontottam el mindent.

Ha vártam volna vele egy kicsit, és csak barátként próbáltam volna tekinteni rá, akkor kiismertem volna. De ezen már mindegy agyalni.
Ennek valahogy, így kellett történnie.

NamJoon hyung szólt, hogy bekell mennünk próbálni a céghez, így kicsit összekaptam magam, majd lementem a többiekhez.

- Indulhatunk? Mindenki megvan? - nézett körbe NamJoon, majd mikor mindenki megvolt, elindultunk.

A gondolataim teljesen máshol jártak, így nemis csodálom, hogy az ajtó küszöbébe, megbotlottam.

- Kurva istenit.. - sziszegtem, majd mintha semmi nem történt volna, mentem tovább.

Annyira érdekelt, mi is van most Soo-val, de tudtam, hogy én hoztam ezt a döntést, és ezt most neki kell megértenie.
Akármennyire is hiányzik, és szeretem. Nekem időre van szükségem.

Beérve a céghez, indultunk meg a próba terem felé, miközbe csak a cipőnk, halk kopogását lehetett hallani.
Senki nem beszélt, amit kicsit furcsáltam, bár nem igazán izgatott.

Elkezdtük a próbát, de én egyre többször rontottam el a koreót.
A menedzser hyung, meg is kérdezte, hogy történt-e valami, de én csak megráztam a fejem.
Nem akartam róla senkinek sem beszélni, hiszen fájt. Fájt róla beszélni..

Szeretlek Soo..és sajnálom..