Love Or Hate - Vkook [Befejezett]

2.rész

A sulihoz menet megláttam Chanyeolékat és már tudtam, hogy nem úszhatom meg ma sem a verést. Mindegy is essünk túl rajta, minél előbb. Talán úgy könnyebb lesz.
Mentem volna el előttük, de Chanyeol a kezemnél fogva vissza rántott.

- Azt hitted, hogy megmenekülhetsz te kis senki?! Na igyekezz a suli mögé, mert van jobb dolgom is, mint ílyen nyomorékokkal foglalkozni! - súgta nekem olyan ijesztő hangnemben, hogy azt hittem ott rögtön összepisilem magam.

Egy gyenge senki vagyok, ezen nincs mit szépíteni. Talán meg is érdemlem azt, hogy mindennap elvernek. Hisz igazuk van. Egy senki vagyok, nem hiába hagyott el a családom, nem hiába nincs egy barátom sem. Miért kellett megszületnem? Miért kell egyedül lennem? Nem mintha nem élvezném de... Néha jól esne, ha lenne valaki mellettem, aki megvigasztal, ha szomorú vagyok, aki néha adna egy ölelést vagy csak egyszerűen néha mégkérdezné, hogy jól vagyok-e. De nincs senki, aki ezeket megtenné. Miért is tenné ezt valaki? Én se tenném magammal. Ha legalább csak néznék ki valahogy lehet, hogy törődne is velem valaki..... De nem, nincs izmos testem, nem vagyok helyes... Egy romhalmaz vagyok, ezt a kezemen lévő hegek is bizonyítják. Miért nem ölöm meg magam? Én sem tudom, talán van még bennem egy kis remény, hogy jön majd valaki, aki kiment a nyomoromból.
Addig gondolkoztam, hogy mire feleszméltem már a suli mögött voltunk.

- Most jó kedvemben vagyok, szóval mutatok egy kis kedvességet. - mondta ártatlan tekintettel, de én tudtam, hogy ő maga az ördög. Elkezdtem remegni. - Ugyan - ugyan Taehyung ne remegj. Na szóval kiválaszthatod, hogy melyik testrészed az, amit nem sajnálsz annyira - nevetett fel gonoszan- és csak azt a részt fogjuk ütni. Na mit választasz? - mosolygott gúnyosan.
Ezen elgondolkoztam, melyik rész az ami kevésbé fáj. Aish mindenhol fáj, hisz gyenge szar vagyok...

- A ha-hasam....- válaszoltam dadogva, hisz borzalmasan féltem.

Mindegy alapon választottam a hasam hisz itt jópár zsírréteg van, hátha felfogja az ütéseket. Ő csak felnevetett majd 2 haverja lefogta a kezeimet. Teljes izomból elkezdte ütni és rúgni a hasamat. Borzalmasan fáj, amikor egyszer feljebb rúgott éreztem, hogy a bordáimat érte, ezt bizonyította a reccsenés is. Na király ez eltört. Mi a francért nem fogta fel a zsírréteg az ütéseket?! Mikor megunták nevetve hagytak ott engem. Összehúztam magamat, ezzel próbálva enyhíteni a fájdalmat. Az azonban nem akart elmúlni én pedig egyre jobban sírtam, alig kaptam levegőt. Mikor meghallottam a becsengőt megpróbáltam felkeni, kis sikerrel. Körülbelül 15-20 percbe tellett mire sikerül feltápászkodnom és bejutni az iskolába. Majdnem sírva fakadtam mikor eszembe jutott, hogy az első óra osztályfőnöki, ami a 3. emeleten van. Amikor a portás meglátott sajnálkozva nézett rám és elindult felém, de én intettem a fejemmel, hogy ne jöjjön ide. Utálom ha hozzám érnek, persze a veréseket nem tudom elkerülni emiatt azokat már megszoktam. Amikor csak lehet kerülöm a testi érintkezéseket. Amikor sikerült feljutnom a 3.emeletre már remegett mindenem, de szerencsére már nincs messze az osztálytermünk. Amikor oda értem, rátettem a kezemet a kilincset és vettem egy mély levegőt. Kinyitottam az ajtót de arra nem számítottam ami bent várt...