Love Or Hate - Vkook [Befejezett]

38. rész

Yoongi szemszöge
5 évvel ezelőtt

Iszonyatos fejfájásra ébredtem. Nem emlékszem, hogy buliba mentem volna, de akkor nem értem miért fáj úgy a fejem mintha másnapos lennék. Azt se értem miért beszélek magamban, egyszerűbb lenne csak kinyitnom a szememet. Ez egy jó ötlet, meg is próbálom. Na akkor szépen ki is nyissuk a szemünket. Kinyitottam a szememet, mi a francért van ilyen világos?? Kiégeti a szememet, te jó isten! Ha megtudom, hogy Tae húzta ki a függönyöket akkor kinyírom azt a kölyköt!
Na akkor mégegyszer megpróbálom kinyitni a szememet és remélhetőleg úgy is tartom. Kinyitva a szememet még mindég kellemetlen érzés volt, de már úgy tudtam tartani.
Na ügyesek vagyunk! Most pedig rá kell jönnünk, hogy ki a francnál vagyunk mert, hogy nem otthon az egyszer biztos (azt hiszem kezdek skrizo lenni....) .
Körbe nézve a lakásban észre vettem, hogy Hoseok az asztalon törökülésben bámul engem, őrűlt vigyorral.
Hogy a francba nem vettem észre, hogy mellettem ül?!

-Mi a franc Hoseok? Mit keresek itt?! -néztem rá kérdőn.
Lehet tényleg ittam.....? Mert hogy józanul nem mennék a közelébe az is biztos! Hisz őrűlt egy ember..

-Szia szépségem! Örülök, hogy felébredtél, már nagyon vártam! -mondta még mindég őrűlt vigyorral, pislogás nélkül bámulva engem.
Látjátok? Mondtam, hogy őrűlt! 

-Öhhh... Okéé... De mit keresek itt?? - kérdeztem zavartan.

-Háát szépségem ez elég.... Komplikált... A lényeg, hogy egy ideig itt leszel nálam. - mondta még mindég vigyorogva.

-Más szóval elraboltál..? - néztem rá furcsán.

-Öhh.. Jah......... VISZONT jól elleszünk mi! Nem lesz semmi panaszod! Mindent megkapsz tőlem, amit csak akarsz! Hozhatok akár cukrot is! Kérsz? Van a konyhában! Az ilyen édes fiúkáknak az való. - mondta izgatottan.
Ez tényleg beteg... El kell tünnöm innen!

-A faszt maradok itt veled, te cukrosbácsi. Énn biztos nem!-mondtam és megindultam az ajtó felé.
Hoseok nem mondott semmit csak figyelte ahogy szedtem a lábaimat az ajtó felé. Elkezdtem rángatni, de ez a kibaszott ajtó nem akart kinyílni. Biztos bezárta az a beteg állat. Elkezdtem ezen gondolkozni.
Ez a nagyháznak tuti kell lennie legalább mégegy ajtónak. Csak megkell keresnem a hátsó ajtót, akkor biztos, hogy sikerül kijutnom.
Visszamenve a nappaliba észre vettem, hogy Hoseok mögött van egy ajtó, ami még nyitva is van résnyire. Azon tuti kitudok jutni. Elindulva arra, Hoseok is észre veszi, hogy hova indulok ezért megfordult az asztalon és észre veszi, hogy a hátsó ajtót nyitva hagyta.

-Baszki a hátsó ajtó! - morogta.

Egyből fel is pattant és utánam eredt.
Egy pillanaton múlott, hogy kijussak, de ő a vállára kapott, mint egy kibaszott  krumpliszsákot.

-Huh... Ez meleg helyzet volt, majdnem olyan meleg mint én... - sóhajtott fel megkönnyebbülve.
Engem a kanapéra dobott, majd bezárta a hátsó ajtót. Visszajött hozzám és újra helyet foglalt az asztal közepén.
Persze.. Ch minek vannak a székek...
-Szépségem nem szabad megszökni Apuci elől, ezért bünti jár!- mondta komoly hanggal.

-Te beteg vagy! - nevettem fel frusztráltan majd próbáltam hátrébb húzódni a kanapén.

-Az lehet szépségem, viszont te ígyse-úgyse tudsz elszökni tőlem MOSTMÁR minden ajtó és ablak zárva van, szóval ne is próbálkozz. Legközelebb nem leszek kegyes ! - mondta ijesztően mély hangon.

-Engedj el te beteg állat különben hívom a rendőrséget! - fenyegettem meg.
Ő ezen csak ördögi kacajjal felnevetett.

-Babám milyen telefonnal akarsz te felhívni bárkit is? Talán ezzel itt?- Nevetett fel majd előhúzta a zsebéből a telefonomat. Én csak ledöbbenve kaptam a nadrágom zsebéhez, ahol tényleg nem volt a telefonom..
Baszki ezt hogy nem vettem észre?