Love Or Hate - Vkook [Befejezett]

33.rész

Taehyung szemszöge :

Furcsa újra itt lenni velük...Még szeretem Kookot, azt hiszem. ... Durván bánok vele, mivel ő is úgy bánt velem. Hoseok megtanította, hogy többé ne bízzak senkiben, mert egy ember sem érdemli meg. Ebben igaza van.
Ez az 5 év alatt sok mindenen mentem keresztűl, amiről sose fogok senkinek sem beszélni.. Amúgy sincs kinek elmondanom.
Kook nem tudja, de jó párszor követtem őt. Hallottam amit "nekem" mesélt, láttam, hogy mindég elsirta magát, de aztán eszembe jutott, hogy a halálba lökött. Még most sem értem, hogy mivel érdemeltem ki, de már nem is számít. Mindez tett azzá, aki most vagyok. Lehet, hogy bunkó vagyok, esetleg beképzelt és még könyörtelen is, de azt nem mondhatják, hogy naiv vagyok. Soha többet nem viselem el, ha valaki bánt...bár amúgy se mernek hozzám szólni se. Hoseok bevett a maffiájába, de most én vagyok a főnök. A tanítvány tulsaárnyalta a mesterét. Sok embert öltem meg, de mind egytől egyig megérdemelték.
Sajna Kook-kal képtelen vagyok ezt tenni.... Képtelen vagyok megölni őt, de attól még bántani fogom. Ez viszont nem igaz Jin Hyungra. Őt sose fogom bántani, ő a legfontosabb nekem. Azt akarom, hogy Kook érezze, amit én éreztem akkor, abban a székben és ebben az 5 évben. Igazság szerint hálás vagyok Hoseoknak, ha ő nincs még mindég abban a hitben élnék, hogy Kook viszont szeret. Ugyan az a gyenge, naív és idióta kisfiú lennék, aki szeretetre éhes. De most az a kisgyerek felnőtt! Nem tudtam Kookot boldoggá tenni, mert nem voltam neki elég. Most viszont elérem, hogy rajtam kívűl mást ne lásson! Elsőnek összetöröm és utána darabokra szaggatom belülről.

~

Felvitettem Jin Hyungot egy vendégszobába Hoseokkal. Most itt állok az ajtó előtt és félek bemenni. Ő az egyetlen aki még nem bántott. Aish... Na jó háromra.
1
2
3
Majd benyitottam. Hyung felémkapta a fejét, majd rámmosolygott.

-Jaj végre itt vagy! - mondta mosolyogva.
What? Ő tudta, hogy élek?! Áh nem ez lehetetlen.... Mondjuk azt hallottam Kooktol, hogy Hyung képzelődik rólam...

-Hyung én élek! - mondtam neki, majd odamentem hozzá és megöleltem, hogy biztos legyen benne, hogy tényleg itt vagyok.

-H-hogy lehetséges?! Úristen... Köszönöm Istenem! - szorított magához zokogva.
Olyan jó érzés volt újra Hyung karjai között lenni. Biztonságban érzem magam itt.

-Hiányoztál Hyung... - suttogtam neki.

-Hol voltál eddig?! - kérdezte miközben elkezdte ütni a mellkasomat.

-Sajnálom Hyung, de mostmár itt vagyok! - mondtan neki, majd közelebb húztam magamhoz. - Most, hogy újra itt vagyok mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle mosolyogva.

-Elsőnek főzök neked valami hízlaló kaját, mert nagyon vékony vagy! - mondta szipogva.
Felnevettem majd kinyitottam neki az ajtót. Ő kiment, majd a lépcsőnél megállt várva, hogy mutassam az utat. Elvezettem őt a konyhába majd megmutattam neki, hogy mi merre van. Borzalmasan aranyos látványt nyújtott ahogy csillogó szemekkel forgatta a fejét az óriási konyhában. Csak miatta vettem /vetettem meg ezt a házat. Szeretném ha itt élne velem /velünk. Hoseok úgyis kedveli szóval nincs semmi gond.

-Gyerünk Tae baba emeld fel a kispopodat és segíts nekem! - mondta miközben egy fakanállal mutogott a fenekem irányába.

Örülök, hogy visszatért a régi Hyung.
Nevetve álltam fel, majd a homlokomhoz emelve a kezemet szalutátam neki.

-IGEN IS KAPITÁÁNY! - mondtam neki nevetve.
Hyung nevetve hátba vágott a fakanállal, ami amúgy eléggé tud fájni, majd elém tolt egy nagy szelet csirke mellet.

-Vágd kis kockákra! - mondta, majd valami mártást kezdett el csinálni. Tudjátok azt az édes, savanyú mártás azt hiszem....
Ahogy vágtam fel a húst megjelent Hoseok is. Hát persze, hogy a kajára megjelenik.

- Jin hyung hát te? - kérdezte felhúzott szemöldöke Hoseok.

-Te is itt vagy Hoseok? De rég láttalak! - mondta Hyung majd odament megölelni őt. - Basszus tényleg.... Kook hol van?! - fordult hozzá Hyung.
Basszus azt nem mondhatom neki, hogy a  pincében van megkötözve...
Hoseokkal összenéztünk majd lehajtottuk a fejünket. - Tae... Hol van Kook? - kérdezte csípőre vágva a kezét.
Egyikünk se tud neki hazudni. Aish valamit ki kell találni.....

-Öhm.. Otthon van! - mondta Hoseok.
Hát nem volt túl meggyőző...
Hyung rögtön levágta, hogy hazudunk.

-Hozzátok ide! - mondta, inkább kijelentette.

-Ahhhjj okéé..... - mondta Hoseok, majd elindult a pincébe.
5 perc után feljött Kookal az oldalán aki nem kicsit bicegett. Hát igen elég jól seggbe raktam, de mentségemre szóljon ő is akarta. Elmosolyodtam, majd Kookra kacsintottam. Ő rámmosolygott, hozzám sétált majd szorosan magához ölelt. Nem kicsit lepett meg ez a tette. De nem csak engem hanem a többieket is nagyon meglepte.
Hyung amint realizálta, hogy milyen mocskos Kook ruhái meg ő maga is rögtön dühösen fordult felém.

-Hol tartottátok?! - emelte fel a hangját, amitől rögtön elbújtam Kook mögé.

-Nincs semmi baj Jin! - mondta mosolyogva.
Ez megőrült?! Lezártamm a pincébe, megerőszakoltam és párszor belé is rúgtam.....

-Hogy ne lenne baj?! Azonnal vigyétek lefürdeni, aztán hallgatom a magyarázatot! - jelentette ki.

-Tae kérlek fürödj velem! - fordult felém Kook csillogó szemekkel.
Ok ez biztos, hogy megőrült, de nem baj úgyis kezdek megint kanos lenni.

-Igen! Tae baba te menj Kook-kal te pedig Hoseok segítesz nekem főzni!- mondta megint csípőre tett kezekkel.

-Remdben Hyung..... - mondtuk egyszerre Hoseokkal lehajtott fejjel. Komolyan mondom, hogy egy maffiás sem annyira ijesztő, mint Hyung...
Megfogtam Kook kezét és magam után húztam a fűrdőbe.
Legalább játszunk egy kicsit....

Sajnálom, hogy újra ilyen későn hozok részt és még elég szar is lett😅 Mégegyszer bocsánat és kellemes olvasást bynie.. ❤️❤️