Love Or Hate - Vkook [Befejezett]

12.rész

Rámentem a profiljára, gyönyörű lány.

Várjunk... Ez ő! Rögtön vissza igazoltam, majd rá is írtam. 

Én:

Szia cica, nincs kedved találkozni valamikor?

Taeyeon:

Akármikor szabad vagyok neked

Én:
Szombaton 5-kor találkozzunk a parkban rendben?

Taeyeon:
Rendben, baby

Már alig várom, hogy újra találkozzak vele.
Tae lassan csoszogva bejött a konyhába, miközben aranyosan dörzsölte a szemeit. Tudom, higy sokszor mondom Tae-re, hogy aranyos, de rá nem lehet mást mondani.
Leült a székre majd rám emelte szemeit. Valamit megláthatott hisz felpattant majd hozzám szaladt.

-Jungkook.. T-te verekedtél? - könnyesedett be a szeme. Nem értettem, hogy miről beszél, csak akkor esett le, hilogy mire gondol ,amikor végigsimitott a nyakamon. Gondolom a szivásnyomokra azt hitte, hogy megvertek. Szegény olyan ártatlan.

-Öhm.. Igen, de nyugi látnád az ellen felem...-hát az biztos, hogy rajta több szivásnyom található.

Taehyung szemszöge

Jungkook tegnap se jött haza csak ma, de ma is csak délután. Vajon hova szokott menni? Plusz mik azok a nyakán? Lehet, higy verekedett. De azok máshogy néznek ki. Tudom, mert rajtam is sok van.

A 2 hét gyorsan eltelt. Holnap már mennem kell suliba. Jungkook alig volt itthon és egyre több olyan folt volt rajta. Alig szokott velem lenni... Tudom, hogy én senkije se vagyok, de hiányzik. Sose éreztem ezt senkinél, de nála néha ezt érzem. Kár, hogy én neki nem hiányzom. Ma is megpróbálom rávenni, higy maradjon velem. Eddig sose sikerült elérnem, hogy ne hagyjon itt egyedül.
Felmentem a lépcsőn és megálltam az ajtaja előtt. Bekopogtam, majd amikor hallottam, hogy bemenetek, lassan lenyomtam a kilincset. Épp készülődött.

-Mit szeretnél Tae? - fordult felém miközben begombolta az inget magán.

-Nem lehetne, hogy ma itt maradj velem? - lehajtottam a fejem. Féltem, hogy leordítja a fejem vagy valami. De csak sóhajtott.

-Sajnálom, de ma nem érek rá! - mondta sajnálkozva.

-Sosem érsz rá! Mindegy, már jobban vagyok szóval haza megyek. Szia, jó szórakozás! - megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam lementem a lépcsőn. Összeszedtem a dolgaimat majd felvettem a cipőmet.

-Taehyung!-állított meg Jungkook. - Figyelj tényleg sajnálom, de ma semmi féle képen sem jó! Kérlek értsd meg! - miért mondja mindenki ezt?

-Utállak! Te is csak megjátszottad, hogy törődsz velem, de közben le se tojsz! Mindég csak azt mondod, hogy most semmi féle képpen se jó, értsem meg! De te sose érted meg, hogy nekem szükségem lenne rád! Haza megyek! "Kérlek értsd meg"- utánoztam őt majd ellökve magamtól, kimentem az ajtón.

Már tényleg sokkal jobban vagyok ezért jól esett ez a séta. Haza érve, kissé összepakoltam, mert rumli volt mindenhol. Benézve a hűtőbe nem találtam semmi kaját sem. Hát akkor ma nem eszek. Az órára nézve észre vettem, hogy még csak 8 óra van. Mostanában nem tudok aludni emiatt hajnalig szoktam fellenni és zenét hallgatni. Odamentem a kanapéhoz és elővettem a laptopomat. Nézni kellene valami jó filmet.. Hm.. Mondjuk legyen a Nagyfiuk. Úgyis rég láttam és remélhetőleg fel is dobja a kedvemet egy kicsit.
Körülbelül fél órája nézhettem a filmet amikor csengettek. Morogva felálltam a kényelmes kanapémrol és kinyitottam az ajtót. Jungkook állt ott.

-Bejöhetek? - kérdezte a nyuszi mosolyával. Legszivesebben rávágtam volna, hogy igen, de most haragszom rá.

-Nem! Nincs más dolgod amit sose tudsz lemondani? - lehet, hogy bunkó voltam, de tényleg rosszul esett amit csinál.
Elhitetti velem, hogy fontos vagyok számára, én hülye meg el is hiszem..

-Figyelj Tae én tényleg sajnálom!Csaaaak találkoztam valakivel akivel most alakulgatnak a dolgok és.. Én.. - kezeivel összevissza hadonászot miközben próbálta elmagyarázni nekem, hogy mi miatt szart le.

Valamiért nagyon rosszul esett az, hogy van valakije.
Megfordultam és visszamentem a kanapéhoz, majd elindítottam a filmet. Tudtam, higy követ emiatt nem is nagyon foglalkoztam már vele. Leült mellém, majd vállamat átkarolva a mellkasára húzott. Most valahogy nem undorodtam attól, hogy hozzám ért. De akkor is megpróbáltam elhúzodni tőle, de nem hagyta.

-JeonGuk! Ne próbálj hitegetni! Tudom, hogy számodra se vagyok fontos szóval hagyd ezt abba. Boldog voltam amíg veled lehettem, de most hagyjuk egymást, rendben? - ő csak letörölte a könnyeimet, amik nem tudom mikor kezdtek el folyni a szemeimből.

-Taehyung most nagyon figyelj! Te vagy az egyik legfontosabb személy számomra! Lehet, hogy nem mutatom ki és nem is mondom, de amióta elsőnek találkoztunk, beloptad magadat a szívembe. Olyan vagy mintha a fiam lennél! Mondtam már, hogy elfogom érni, hogy engedd, hogy hozzád érjek és, hogy megbízz bennem. Kérlek te is próbálj meg bízni bennem! Átakarom törni a falat amit magad köré építettél! Engedd, hogy törődjek veled és hogy mindent megtudjak rólad. Ismerj meg és bízz bennem feltétel nélkül. Én mindég itt leszek neked! Rám mindég számíthatsz, ha baj van csak hívj és én megmentelek! - a kezével végig az arcomat simogatta. Homlokát pedig az én homlokomnak döntötte és úgy suttogott. Megakarok benne bízni, hisz az érintése sem zavar már. mondjuk másabb érzés, mint amikor Baek ér hozzám.

-Megígéred, hogy mellettem leszel és, higy tényleg segítesz ha hívlak? - mélyen a szemébe néztem. Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. Én sajnos ezt nem értem, hisz rögtön elveszek amikor a szemeibe nézek.

-Megígérem! - nyújtotta felém a kisujját óriási mosollyal az arcán.

Remélem betartod az ígéretedet Kookie!

A filmet tovább néztük, mostmár összebujva. A film vége felé éreztem, hogy leragadnak a szemeim. Elhelyezkedtem Kookie mellkasán majd lehunytam a szemem. Még nagyjából éreztem, hohy kikapcsolta a filmet majd engem felemelve gondolom bemenet a szobámba. Tovább márnem éreztem semmit.

Amikor kinyitottam a szememet Jungkookot láttam meg, aki mosolyogva figyelt engem.

-Végre fent vagy szerelmem - adott egy puszit a számra. Elmosolyodtam majd lehúzatam magamhoz egy rendes csókra. - Kis telhetetlen! Gyere kész a reggeli - csapott egyet fenekemre, majd rólam lemászva kiment a szobából. Lassan felöltöztem, ami igazából csak annyiból állt, hogy felvettem Kookie egyik polóját, ami nekem a combom közepéig ért. Leszögdeltem a lépcsőn, majd halkan benyitottam a konyhába. Kook háttal állt nekem és épp megterített. Oda osontam mögé, majd átöleltem a mellkasát. Ő megfordult, mosolyogva csókot adtam neki. Most ő volt, aki nem érte be ennyivel. Közelebb húzott magához és elmélyítette a csókot. Megpróbáltam küzdeni a dominanciáért, de Kookie ellen nem tudtam győzni. Nyelveink vad csatát vívtak egymással, de én inkább feladtam. Ezt ő egy félmosollyal reagálta le majd a fenekemnél fogva felemelt és felrakott az asztalra. A nyakamat kezdte el csókolgatni miközben az egyik kezével a fenekemet markolászta, a másikkal pedig az oldalamat simogatta. Hátra döntött az asztalon és elkezdte felhúzni rajtam a pólót majd....

Az ébresztőm hangosan szólalt meg én pedig felriadtam az álmomból. Izzadtam és kapkodtam a levegőt. Basszus.... én most komolyan Kookkal álmodtam?

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Bynie