6.rész

2.5K 184 13
                                    

Jungkook szemszöge.

"Van barátnője?", "Hány éves tanárúr? " ez a kettő kérdés volt csak, persze 100x kérdezték meg.

-Srácok! Más kérdés nem jut eszetekbe? - nevettem fel - 26 éves vagyok és jelenleg nincs barátnőm, de nem is szeretnék- komolyodtam el egy pillanatra, de rögtön rendeztem vonásaimat- Na szóval ha nincs más kérdés kezdjük is az órát! - csaptam össze tenyeremet, ördögi mosollyal

Miután átmentünk a tesiterembe és a gyerekek át öltöztek hangosan elkezdtem mondani a feladataikat.

- 10 kör futás aztán bemelegítés! Hajrá, kezdjétek! - nagyon meg fogom szegényeket hajtani, hisz a sport és a mozgás nagyon fontos!

Hisztizve ugyan, de elkezdtek futni. A sportosabbak persze pár perc alatt végeztek. Sajnos volt akinek ez 10 percbe tellett, ez volt Taehyung. Láttam rajta, hogy fájtatt valamit, de ne nem tudtam mit. Lehet megégettem a kávéval. Basszus, lehet komolyan megsérült miattam.
Amíg elmélkedtem annyit vettem észre, hogy Taehyung a földön fekszik a többiek pedig nevetnek rajta. Rögtön oda szaladtam és felsegítettem. Ő viszont ellökött magától, ami érthető, de rögtön utána össze is esett. Nagyon megijedtem, felkaptam és rohantam vele az orvosi szobába.
Berontottam a szobába ezzel megrémítbe az ottani orvost.

-Kérem segítsen, csak úgy összeesett az óra közepén. - mondtam keservesen hisz biztos, hogy miattam történt.

Az orvos nem szólt semmit csak megkért, hogy vegyem le Taehyung polóját és fektessem le a hátára. Amikor levettem a polóját, szerencsére égési nyomok nem voltak rajta, de az amit láttam borzalmas volt. A szivárvány szinte minden színe megtalálható a testén. Volt ami sötétebb, szerintem azok frissek lehetek. Nem hiszem, hogy az esése miatt történt volna. Olyan mintha megverték volna. Nagyon remélem, hogy nem így történt.
Az orvos úgy viselkedett mintha ez tök normális lenne. Megvizsgálta majd bekötötte az oldalát.

-Szerencsére nagyon komoly baja nem történt, de kenegetnie kellesz az oldalát mert megzúzodott. Ahogy látom valaki már lekezelte, de most újra beütötte, ha nem fog vigyázni magára akár súlyosbodhat is! Legalább egy 1 hónapra felmentem testnevelés alól, ha azonban addigra se gyógyul, akkor ez az idő hosszabbodhat. - írta le a papírra majd átnyujtotta nekem.

Lehet nem az első eset, hogy itt kötött ki Taehyung. Muszáj megkérdeznem, túlságosan fúrja az oldalamat ez az egész.

-Öhm... Tudom, hogy nincs túl sok közöm hozzá, de.. Ez nem az első eset, hogy Taehyung itt van igaz? - félve kérdeztem hisz reménykedtem benne, hogy tévedek.

Ő csak szomorúan rám mosolygott.

-Sajnos azt kell, hogy mondjam, ez nem az első. Szegény fiút állandóan bántják a suliban, de nem akar szólni róla senkinek sem. Kicsi kora óta egyedül van, öszvisz a nagyanyja van bele, de ő segít túl sokat szóval saját magát kell eltartania. Nem ismerte a szüleit, legalább is nem emlékszik senkire és semmire. Emiatt se szeretné elmondani a tanároknak, hisz úgy nőtt fel, hogy csak saját magára támaszkodhatott. Annyira hozzászokott, hogy mindent, ami bántja, magában tartja. Sose mondja el ha fáj neki valami, ezt egyaránt értem fizikai és lelki problémákra. Ha megnézi a csuklóit, akkor láthatja, hogy egyedül nem tud megbírkózni ezzel. 2 munkája van ahol 10 éves kora óta dolgozik. Hiába mondtam neki, hogy segítek bármiben, hallani se akart róla. Senkitől se fogad el segítséget. - az orvos és az én szemem is bekönnyezett.
-Ohh igaz is be se mutatkoztam, Dr. Horan vagyok! - nyújtotta a kezét

- Jeon JeonGuk - ráztam vele kezet.

Borzalmasan érzem magam, hisz nem csak, hogy olyan pontba tapostam számára ami nagy valószínűséggel érzékeny de még el is mondtam őt mindennek. Basszus ez a gyerek többet dolgozott az életében mint én! Nagyon megsajnáltam, hisz fiatal még, és csak bántást kapott mindenkitől.
Meg akarom védeni. Meg fogom védeni! Ki fogom deríteni, hogy kik bántják őt, és kirugatom őket. Senki sem érdemli neg, hogy így bánjanak vele.
Szeretetet fogok neki adni, ha akarja, ha nem.
Persze sajnálom, de egy egyben tisztelem is Taehyung-ot. Én nem bírtam volna ki, hogy egyedül legyek. Társasági ember vagyok, aki szeretethiányos. Namjoonéknak is elegük van már belőlem, hogy túlságosan sokat ölelgetem őket. Vajon Taehyung kapott valaha ölelést valakitől?
Én akarom az első ölelését adni! Igazából mindég szerettem volna egy kisfiút, ő mundjuk már nem kicsi, de nem baj, gyerekemként fogok vele törődni!

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett!
Bynie

Love Or Hate - Vkook [Befejezett] Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang