Love Or Hate - Vkook [Befejezett]

25.rész

Magamhoz szorítottam és egyszerűen csak csókoltam. Igazság szerint ez nem csók volt, ez puszi csak elnyújtva. Nem mozgattam az ajkaimat, nem mélyítettem el. Egy idő után elváltam mivel nem "csókolt" vissza. Félek, hogy most tényleg elvesztettem.

-Tae.... Angyalkám én.. Borzalmasan sajnálom! Semmit sem gondoltam komolyan, csak elvette a féltékenység az eszemet! Bocsáss meg nekem... Én csak féltem, hogy rájösz, hogy nálam jobban is megkaphatnál... Könyörgöm bocsáss meg és.. És légy az enyém - mondtam könnyezve és letérdeltem elé majd átöleltem a derekát. - Könyörgöm bocsáss meg és légy az én kis hercegnőm! - nem mertem felnézni ahogy elengedni se mertem. Nem szorítottam olyan szorosan, szóval amikor csak akar ellökhet. Azonban nagyon reménykedem benne, hogy nem fog ellökni magától, de megértem ha úgy tesz.

-Nem vagyok lány... - morogta rekedt hangon, ami elképesztően szexy volt. El nevettem magam, amiért csak ennyit válaszolt.

-Nem baj, te akkor is az én hercegnőm vagy... Mármint ha szeretnél az lenni... - hajtottam le a fejem. Kissé felsóhajtott, amikor véletlen neki döntöttem a fejemet a férfiasságának.
Nagyon aranyos volt ezért kicsi jobban előre hajtottam a fejem majd oda pusziltam neki.

- Ahj.. Ahh...Kook.. Ahh.. H-hagyd abbah ésh kellj fel o-onnan - szólt rám és próbált felhúzni a földről.
Elnevettem magam majd szomorúan, de felálltam a számomra tökéletes helyről.

-Mi a válaszod angyalkám? - néztem rá kérdőn.

-Kook... É-én... Nem tudom, hogy mit mondjak.... Igazad volt emiatt pedig nem haragudhatok rád.. - hajtotta le fejét nekem, pedig széttört a szívem.

Annyira hülye vagyok! Tudtam, hogy magára fogja venni és azt fogja hinni, hogy igaz, amit mérgemben mondtam.

-Nem! Szerelmem, nézz rám. Semmi nem igaz abból, amit mérgemben mondtam! Egyszerűen csak féltem! Féltem, mert elképesztően gyönyörű az alakod, és az a nadrág pedig nagyon kiemelte a fenekedet és a gyönyörű lábaidat. De én azt akarom, hogy csak én csodálhassam a szépséged, senki más. Tudom, hogy önző vagyok ,de csak magamnak akarlak!- mondtam neki el végre azt amit érzek.

-M-miért? - nézett rám könnyes szemekkel.
Elmosolyodtam és az arcára simítottam.

-Mert szeretlek! - mondtam majd a homlokára pusziltam. Minden porcikám arra vágyott, hogy megcsókoljam, de nem szerettem volna, még nem. Szeretném ha ő csókolni meg.

-K-Komolyan? - kérdezte. A hangjában hallottam azt, hogy teljesen összetörne ha csak hazudtam volna. De nem hazudtam, szeretem őt! Mindennél jobban, és nem érdekel, hogy fiú az sem, hogy jóval fiatalabb. Nekem ő kell és senki más!

-Komolyan szerelmem! Szerelmes vagyok beléd! - suttogtam neki, majd lassan elkezdtem felé hajolni.
Nem akartam letámadni azt akartam, hogy ha akar akkor megtudjon állítani. Nem siettem el. Meglepett amikor ő tapadt az én ajkaimra. Tépte és harapgálta az ajkaimat. Éreztem, hogy a vérem is kiserken az ajkaimból, de nem érdekelt. Én is ugyan úgy kiéhezetten kaptam minden másodpercben az ajkai után.

-Én is szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek Kook... - suttogta az ajkaimra, majd újra az ajkaimra tapadt.
Szorosan öleltem magamhoz, ő se tett máshogy. Kapaszkodtunk egymásba és egy pillanatra sem távolodott el egymástól a testünk.

-Nagyon örülök nektek, de ha lehet ezt ne az ajtóban csináljátok! -  szólt valaki az angyalkám mögül.
Jin hyung mosolyogva nézett ránk majd kicsit arrébb lökve minket, bezárta a bejárati ajtót. Én felkaptam az ölembe a picikémet és elindultam a nappaliba. A kanapéra leültem, de az angyalkám az ölemben maradt. Mostantól máshova nem is ülhet. Na jó... Talán kicsit feljebb ülhet majd...mondjuk ruha nélkül... Basszus, nem kellene erre gondolnom, mert az angyalkám megfogja érezni a merevedésemet. Mondjuk lehet, hogy már késő.

-Kook... - nézett rám elpirulva.
Nem értettem, hogy mi a baja, de amikor lepillantott az ölembe rögtön leesett. Kajánul elmosolyodtam majd a csipőjét megfogva feljebb húztam, hogy pont a farkamon üljön. Egy mélyet sóhajtottam, amikor megéreztem a szerelmem súlyát. Hiába élvezem azt ahogy itt ül, akkor is nagyon aggódom érte. Egyre könnyebb. Ezt már az előbb is éreztem amikor felvettem az ölembe, de nem nagyon tulajdonítottam neki nagy figyelmet.

-Szerelmem... Öhm... Eszel normálisan?- néztem rá miközben átöleltem a derekát.
Kicsit feljebb húztam a kezem és megéreztem a bordáit. Basszus nagyon-nagyon vékony.

-Persze - bólogatott, de cseppet sem volt hihető.

-Hazudik, ma még semmit sem evett és tegnap sem! Azt mondta, hogy diétázni akar - szólt ki a konyhából Hyung.
2 napja nem evett és még diétázni akar?!

-Kicsim! Ez nem megoldás! Nagyon aggódom érted és mostmár tudom, hogy jogosan is teszem. Nem szabad játszani az egészségeddel! Picim nézz rám és mond el az igazat. Miért akarsz lefogyni? -kérdeztem miközben felemeltem a fejét az állánál fogva.

-A-azért... Mert...Én k-kövér v-vagyok...Kook... Tudom, hogy t-te is azt f-fogod mondani, hogy n-nem vagyok az de.. Én látom... Ha már szép nem vagyok szeretnék vékony l-lenni.. -sírta el magát.
Nem is sejtettem, hogy a szerelmem ilyen komoly önértékelési gondokkal küzd.

-Szerelmem..ha megkérlek valamire akkor megteszed nekem? - néztem rá reménykedve.

-M-mit szeretnél? - döntötte oldalra a fejét.
Valami elképesztően aranyos látványt nyújtott. 

-Szeretném ha beszélgetnél egy barátommal.... Ő tanult pszichológiát és szerintem segíthet. Ne értsd félre nincs veled semmi baj csak.. Szerelmem neked már kivannak a bordáid annyira vékony vagy... Tudom, hogy nem hiszed el, mivel ha hiszed ha nem, én is átéltem már ezt... Amikor 16 voltam elkezdtem magam kövérnek látni így visszagondolva tényleg nem voltam az. De én azt látvány láttam a tükörben. Nem vagyok rá büszke de... Én anorexiás lettem...túlzásokba estem és ennek az volt a következménye, hogycmajdnem belehaltam. Nem szeretném ha veled is ezt történne. Ezért kérlek rá, kicsim beszélj vele rendben?- könyörgően néztem rá.
Semmi féle képpen nem szeretném ha vele is az történne mint velem.

-Ha..ha szeretnéd akkor rendben... Hogy hívják? - kérdezte.
Olyan aranyos szemekkel nézett, hogy nem bírtam tovább és megcsókoltam.
Nehezen, de elváltam az édes ajkaitol.

-Nyugodj meg, már ismered őt. Namjoont több éven át tanult pszichológiát. - mondtam neki.
Láttam ahogy Nam említésére Hyung kissé lefagyott. Ez jól jön majd nekik is. Már régota shippelem őket. Már egy ship nevét is kitaláltam neki. Namjin. Cuki nem? Én vagyok az első, és jelenleg még egyetlen, fanjuk.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Bynie