Love Or Hate - Vkook [Befejezett]

4.rész

Persze, hogy most nem volt senki, aki ráért volna. Emiatt nekem kell kivinnem a kávét annak a beképzelt majomnak.
A legjobb tudásom szerint készítettem el a kávéját, majd fogtam egy tálcát és elindultam. Lassan mentem mivel borzalmasan fájt járnom.

-Siethetne ez a nyamvadt kölyök! Sose voltam még olyan helyen, ahol ennyire szar lett volna a kiszolgálás... - motyogta az orra alatt, de én hallottam.

Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, azért mert ilyen szerencsétlen vagyok.
Mikor oda értem szép lassan letettem a tálcát majd eléraktam a kávéját. Hátrébb léptem egyet majd megvártam amíg beleiszik, hisz kíváncsi voltam, hogy ízlik-e neki. Valamiért megakartam felelni neki.
Amikor belekostolt elfintorgott majd nagy lendülettel felállt.

-Hogy képzeled, hogy ilyen kurva lassan szolgálsz ki, majd ilyen kibaszott szar kávéval szolgálsz fel nekem?! Ilyen nyomorékoknak élniük se kellene, nemhogy ilyen helyen dolgozzanak! Menned kellene tanulni hisz rohadt fiatal vagy. A családod mit szól ehhez, vagy érdekli őket egyáltalán? ! Mondjuk ha nekem ilyen gyerekem lenne, én se törődnék vele - nézett végig rajtam undorodva.

Nagyon fájtak a szavai, hisz nem is ismertem a családom. Szánalmas vagyok. A könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon, ő csak lenézően nézett rám majd megfogta a kávét és rám borította az egészet. Elképesztően forró volt a kávé, ami miatt a könnyeim csak mégjobban törtek utat maguknak. Megalázott. Összetört. Mint aki jól végezte dolgát, kisietett a kávézóból. Én csak ott álltam és sírtam. Féltem megmozdulni is. Csak akkor észleltem, hogy mi van, amikor Baekhyun megfogta a vállamat, majd segített bemenni az öltözőbe.
Én csak bámultam magam elé és sírtam. Nem töröltem le a könnyeimet hisz nem lett volna értelme. Újabb és újabb könnyek szaladtak le az arcomon. Baekhyun csak nézett szomorú szemekkel, majd leguggolt elém és letörölte a könnyeimet.

- Nem a te hibád, ugye tudod? Az a seggfej fújta fel az egészet! Kérlek figyelj rám Tae! Te semmit sem rontották el, basszus ilyen fájdalmak ellenére is kiszolgáltad, ő pedig még se köszönte! Persze tudom, hogy nem tudta, hogy neked fáj, de akkor is! Mi is emberek vagyunk, nem valami robotok. - próbált megvigasztalni, de nem ment neki.

Igazából nem az a baj, hogy nem ízlett neki a kávém, mármint nem csak az, hanem, hogy lehet igaza volt a családommal kapcsolatban... Vajon hol vannak? Érdekli őket, hogy mi van velem? Ch.. Miket is beszélek, ha érdekelné őket akkor keresnénnek de nem teszik. Miért is tennék?
Észre se vettem, hogy Baek már levette az ingemet és vizes ruhával törölgeti kezdte a felsőtestemet, ami vetekedik a rák színével.

-Szerintem most menj haza, beszélek Yoongival, hogy miért mentél haza, rendben? - mondta szomorúan, de közben volt valami a hangjában, amit nem tudtam felismerni.

Mindegy is talán tényleg haza kellene mennem.
Elindultam haza, de amilyen szerencsétlen vagyok párszor megbotlottam. Haza érve főztem magamnak forrócsokit és leültem tv-t nézni. Moon Loverst néztem, hisz ez a kedvenc sorozatom. Vajon értem is küzdenének legalább ketten? Mondjuk én már egy embernek is örülnék, de ez úgy se fog megvalósulni.
Úgy gondoltam elmegyek egy kicsit sétálni, hisz már beesteledett és ilyenkor már kevesen vannak kint. Azt hiszem kb 1 órája sétálhattam, amikor leültem a park bejáratánál lévő egyik padra. Csak bámultam előre miközben a fülemben szólt Harry Styles - Sweet Creature című dala. Halkan dudolgattam amikor valaki megkocogtatta a vállamat.

-Elnézést leülhetek? - kérdezte aranyos mosollyal. Nagyon helyes volt a srác.

-P-Persze... - dadogásomon csak elkuncogta magát.

-Az én nevem Kai és a tiéd? - mosolygott rám, sőt ez inkább már vicsorgás volt.

-T-Taehyung vagyok - motyogtam halkan, ám ő meghallotta.

-Nagyon szép neved van, majdnem olyan szép mint a gazdája - mindketten elpirulva néztünk egymásra.

-K-Köszi. Ne-Nekem most mennem kell! - amint kimondtam álltam is fel, de amint léptem kettőt ő a kezemnél fogva visszarántott. De amint megláttam megréműlt tekintetem, elengedett.

-Öhm,bocsánat! Khm.. Öhm..megadnád a telefonszámod? - még a bociszemeket is bevetette.

Sötét volt de még így is láttam ahogy csillognak a szemei

-Saj-sajnálom d-de nem szeretném magadni- mondtam, majd el is szaladtam.

Meg sem álltam hazáig, nem törődve a fájdalommal. Amikor haza értem kiterültem a kanapén, kapkodtam a levegőt hisz mégiscsak futottam egy jó távot. Mikor kellően kilihegtem magam, mint a kutyák, elmentem a konyhába inni egy pohár vizet. Nagyon fájt a bordám. Hallottam pityegni a telómat, ezért visszamentem a kanapéhoz. Feloldottam azt és kíváncsian megnéztem ki keres, hisz engem senki se szokott keresni.

Kim Seokjin ismerősnek jelölt.
Jeon JeonGuk ismerősnek jelölt.

Azt tudtam, h ki az a Seokjin hisz ő az ofim, mondjuk még így is meglepő, h bejelölt. A másik Jeon de ő ki? Sosem hallottam a nevét ezért rákattintottam a profiljára.

Azta betyár mindenit!

Várjunk ez ő, aki megalázott a kávézóban...

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Remélem tetszett!
Bynie