Love Or Hate - Vkook [Befejezett]

15.rész

Jungkook szemszöge :

Szeretném, ha Tae és Taeyeon összebarátkoznának. Ők ketten az egyik legfontosabb személyek az életemben. Ezért hoztam most ide Taeyeont. Remélem ha Tae megismeri őt, akkor megfogja érteni, hogy miért hagyom néha ott. Hisz sokban hasonlítanak. Taeyeon is szép, aranyos, kedves, szerény és barátságos, akárcsak Taehyung.
Amikor bementem a szobába Taet láttam még ahogy megint azt a vakarcsot öleli. Valahogy el kell érnem hogy ne ölelgessék ennyit egymást. Amikor Tae-re néztem megláttam, hogy könnyes a szeme.

-Taehyung én.. Öhm.. szeretném ha megismernéd Taeyeon-t és remélem akkor megértel engem is. - tényleg reménykedtem ebben, szerintem Tae eltúlozta ezt az egészet.

-Nem szeretném megismerni- motyogta mogorván és rekedt hanggal.

-Tae viselkedj! - szóltam rá. Bunkóság ezt úgy mondani, hogy Taeyeon is itt van a szobában.

-Én se akarom megismerni... Ezt - mutatott végig Tae-n undorodó arccal. Mi ütött Taeyeon-ba?

-Taeyeon! - szóltam rá is.

-Rosszabbak vagytok, mint a gyerekek baszki! -Miért nem tudnak felnőtt módjára viselkedni?-  Mi bajotok van egymással?! - néztem rájuk felváltva.

-Csak nézz rá! Mégis ki akarná őt megismerni?! - szinte köpte a szavakat Taeyeon.

Tae elkezdett sírni. Baek rögtön magához húzta én pedig semmit nem tudok tenni. Taeyeon kiviharzott. Utána néztem, majd Tae-re néztem. Nem tudtam, hKGY most Taeyeon után menjek vagy maradjak Tae mellett.. Tae-nek ott van Baek, de Taeyeon túl makacs, hOGY ezt megbeszélje mással.

-Sajnálom-mondtam Tae-nek majd kimentem és Taeyeon után szaladtam, aki a kocsimnál várt.

Taehyung szemszöge :

Mit tettem Jungkook ellen?! Miért hazudik állandóan, ha utána cserben hagy?! Itt hagyott megint! Sose leszek elég fontos számára... Sose leszek én a legfontosabb... A könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon.
Baek-hez bújtam és csak sírtam. Fáj... Miért kellett belészeretnem??! Ő miért nem tud belém szeretni?!

-Baba.. Kérlek nyugodj meg.. Nem érdemli meg, hohy sírj miatta! Könyörgöm.. - tudtam, hogy Baek küzd a könnyeivel.

Mindég is ilyen volt. Neki sokkal jobban fáj, ha valaki a szeretteiből sír, mint magának a személynek.

-Miért? Miért? Miért? -csak ezt tudtam kérdezni.

Egymás után mondtam újra és újra. Elvesztettem az idő érzékem. Csak ültem és bámultam előre, teljesen transzba estem. Életemben elsőnek voltam szerelmes és persze, hogy nem viszonozzák. Ki tenné? Igaza van annak a lánynak. Senki nem akarna önszántából velem foglalkozni.

-Tae?... Tae... - hallottam, hogy valaki kérdez vagy mond valamit, de nem tudtam felfogni. Elhagyott minden érzékem. Már nem hallottam semmit. Csak előre figyeltem miközben a fejemben cikázott egy kérdés. Miért?
Jungkook-ot akarom. Azt akarom, hogy itt legyen és megöleljen. Ő megtudna vigasztalni. Annyit kellene mondania, hogy szeret de.. ő nem szeret. Nem is fog soha.
Egyre álmosabb voltam, egyre gyengébbnek éreztem magamat. Engedtem az álmosságnak és úgy döntöttem alszom egy kicsit.

SeokJin szenszöge:

Borzalmas volt így látnom Taehyung-ot. Amikor bementem a kórházba ugyan azt láttam a szemébe, mint amikor 10 éves volt. Azért jöttem vissza, ide Seoul-ba, hogy újra láthassam őt. Az apukája volt a bátyám. Nagyon szerettem őt, ahogy az örök mosolygó kicsi Tae-t is. Amikor a szemünk láttára ölték meg azok a férgek Jiwon-t és Jisoo-t, Tae szeme ugyan ilyen volt. Üres és hüvös. Nem tudja, hogy mi történik körülötte.
Remélem, hogy most nem felejt el semmit sem. Az orvosok azt mondták, hogy a tudata, így akarta megvédeni önmagát, hogy elfelejtetett mindent  Taehyunggal. Hordtam egy jó ideig pszichológushoz is, de senki nem tudott segíteni rajta. Olyan mélyen eltemette a tudatában azt, hogy mi történt, hozy ha akarna se tudna többet emlékezni rá.
A legszomorúbb, hogy azok a férgek nem csak, hogy megölték a szüleit  de meg is kínozták Taehyung-ot. Ha akkor nem sikerült volna felhívnom a rendőrséget és ők nem érkeztek volna meg időben akkor Taehyung-ot is megerőszakolták volna. Egy kis ideig tudtam húzni az időt azzal, hogy magamra tereltem a figyelmüket. Én nem úsztam meg, de Tae-t megtudtam védeni. Ez volt az egyetlen kérdése Jiwon-nak, amit valaha is kért tőlem. Olyan volt mintha ő már érezte volna, hogy valamikor valami fog történni. Tae születésénél megigértette velem, hogy vigyázni fogok Taehyung-ra. Sajnos nem tudtam 10 éves kora óta törődni vele, de most itt vagyok és nem hagyom soha többet magára. Elkellett mennem, hogy szerezzek diplomát és, higy összetudjak gyűjteni elég pénzt ahhoz, h9zy mindent megtudjak adni Taehyung-nak. Sikerült, összeszedtem ehhez a pénzt.
Eldöntöttem, hogy magamhoz költöztetem. Most is épp próbáljuk összekaparni Taehyung-ot, hogy haza tudjam vinni magamhoz. Nagyon megijedtünk amikor Tae egyszercsak összeesett. Pár perc múlva felébredt, de rögtön utána el is aludt. Felvettem az ölembe és elköszönve az orvostól elindultunk Baek-kel a kocsimhoz. Befektettük hátra, majd mi is beszálltunk.

-Ugye rendbe fog jönni? - nézett rám Baek egy kis idő múlva. Nagyon aggódik érte, ezt meg is értem, de sajnos nem tudom biztosra mondani, hogy valaha is rendbe jön-e teljesen Tae.

-Reméljük a legjobbakat - a visszapillantoban ránéztem Tae-re majd keserűen elmosolyodtam. - Annyira hiányzol Taetae... - suttogtam magam elé. Hiányzik az én pici Taetae - m aki mindég mosolygott, ő volt a legpozitívabb ember, akit ismertem. Hiába volt még gyerek, olyan intelligenciával rendelkezett, amit sok felnőtt megirégyelhetett. Amikor csak találkoztunk az ölembe ugrott és mindég főzni vagy sütni szeretett volna velem. Az anyukájával sose akart főzni, de velem imádott. Mindég is úgy éreztem, hogy ő az én pici öcsikém, akit megkell védenem mindentől és mindenkitől. Mostantól ezt is fogom tenni. Én nem fogok üres ígéreteket tenni mint ahogy JeonGuk. Igaz is. Ő vajon volt bent a kórházban? Amikor találkoztam vele a kávézóban mikor Taehyung-gal sétáltam, láttam rajta, h  féltékeny. Lehet tetszik neki Taehyung. Taetae-n látszik, h füllig beleszeretett de ezt nem tudom biztosra mondani JeonGukkal kapcsolatban is. Hiába dolgozunk egy helyen, nem ismerem. Valami taszít benne. Nem tudom miért érzem ezt de nem akarom, hohy Tae-nek köze legyen hozzá.
A házamhoz érve Baek kivette a hátső ülésről Taehyung-ot majd én kinyitotta számukra az ajtót ő pedig bevitte a kanapéra. Amint bejösz az ajtón oldalra nézve meglátod a nappalit. A hosszú U alakú kanapé  a kandallóval szemben szemben található. A kandalló felett található a falba szerelt tv. Középen pedig egy asztal helyezkedett el.

( Valahogy így képzeljétek el)

Ha Tae felébred biztos, hogy éhes lesz szóval elindultam a konyhába, hogy összedobjak valamit. Sajnos nem tudom, hogy mit szeret Taehyung.

-Baek! - bögdöstem meg, hogy fel ne ébresszem Taehyung-ot. - Mi Taetae kedvenc kajája? - pislogtam rá (szerintem) aranyosan.
Halkan elnevette magát.

-A palacsintával megtudod venni kilóra! - mosolygott rám.
Én is elmosolyodtam, majd elindultam a konyhába.
Körülbelül másfél órába tellett mire végeztem. Amikor indultam a nappaliba, hogy felébresszen Taet, épp akkor kezdett el mocorogni. Oda mentem hozzá majd az arcára simítottam.

-Jó reggelt Taetae! - mosolyogtam rá.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Bynie