~szerelem Jungkookkal~ {BEFEJEZETT}

29.rész

~3 hónappal később~

Ma megyünk egy últra hangra és ma megtudhatjuk hogy lány ikreink lesznek-e.Igen ikreket várunk.
Szivem izgulsz?!-fogtam meg Kook kezét ami a váltón volt.
Egy kicsit,te édesem?-nézet rám egy pillanatra utána újra az utat figyelte.

Én is csak egy kicsit.-mondtam.pár perc után már bent is voltunk a rendelőbe.

Mrs.Jeon és persze Mr.Jeon
Nam mondjad már!-szólította meg Kook namot és igen Nam orvos lett!
Jóvan máár, Sarah Ha jól látom és bizony jól látom nektek egy kis vasgyúrótok lesz meg egy kis belrinátok!-mondta mosolyogva Nam.

Istenem! De jóóóó!!!-ugrott fel mellőlem Kook.
Akkor már csak egy fél év és a kezemben foghatom az én kicsi lurkóim!-örvendezett tovább.
Édesem menjünk,mert megkell venni pár dolgot.Amúgy ez a 3 hónap alatt össze költöztünk és átmenetileg van egy koreográfusok a fiúknak és igen ők még mindig nyomják a celeb életet aminek ln kifejezett örülök.

Ez a félév nagyon gyorsan elrepült és már kook mint ahogy azt mondta a kezében tartja a két kis lurkóját.Annyira imádom nézni ahogy babusgatja őket,bár nem csodálom már csak egy év és mindjárt megy én meg apa nélkül leszek hagyva két egy éves kis gyerkőccel akiket persze imádok.

~1 év múlva~

Édesem tudod,hogy szeretlek és nem lesz semmi.Nagyon szeretlek titeket kis lurkóim,de most el kell hogy mennyek,de igérem hamar vissza jövök hozzátok és a mamátokhoz.-puszilta meg kook mind két gyerkőc fejét én utána mind a kettőt felvittem az ágyukba,hisz már aludniuk kéne,majd vissza mentem kookhoz.

Szivem nagyon vigyázz magadra! Mondanám azt,hogy hívj mindig,de  nem fogsz tudni,de szeretlek és hiányozni fogsz.
Kicsi pöttön pandúrom te is hiányozni fogsz nekem és ne feledd mindig is szeretni foglak történjen bármi és vigyázok magamra.-adott egy hosszas és szenvedélyes csókot majd csöngettek és megjött érte a katonai busz,egy utolsó csók és egy nagy ölelés után el tudtam engedni.Miután elment le ültem  a kanapére és be kapcsoltam valami filmet,mikor a film felénél jártam Jung Hye elkezdet sírni.Fel mentem hozzá kivettem az ágyból és az ölembe vettem és utána testvére,Jung Won.1 éve,hogy kook már nincs itt és majdnem egyedül nevelem ezt a két kis lurkót,de persze azért a csapat többi tagja szokott segíteni.Egyszer csak csengettek.Jin volt az.Sziia!!Úgy örülök,hoy itt vagy!-öleltem meg.Én is örülök hogy hívtál.-ölelt meg ő is majd csörgött a telefon.

Hálló?Itt Jeon lakás.-szóltam bele a telefonba.
Ön maga Mr.Jeon felesége?-kérdezte egy férfi a vonal másik végéről.
Igen én vagyok az,-néztem kétségbe esve Jinre aki le rakta kezéből a kis vasgyúrót majd oda ült elém.
Szeretném önt értseíteni,hogy férjének ma reggel csatába kellett mennie és meglőtték nagy valószínűséggel sajnos elvesztettük,mert állapotáról és tartózkodási helyéről semmit nem tudunk.Őszinte részvétem.
Köszönöm,hogy értesítettek.-szóltam bele a telefonba könnyes szemmel majd le raktam.
Jin megtennéd,hogy a gyerkőcöket el vinnéd hozzátok?!-néztem rá kérlelően.
Persze kincsem,de mi történt Jungkookkal?
Megsérült egy csatában ma reggel és tartózkodási helyéről meg állapotáról semmit nem tudnak.
Anaaa!!-ráncigálta meg a nadrágom a kis balerinám.
Mondjad édesem!-ültettem fel a lábamra.Miét síjsz?!-sejpített aranyosan.Tudod kaptam egy rossz hírt és ennyi,de most mind a ketten elmentek Jin bácsival hozzájuk,mert van még egy kis elintézni valóm majd holnap megyek értetek okés?-simogattam meg Jung-Hye.

Jin bácsiékhoz medüünk???
Igen kicsim Jin bácsiékhoz mentek.-pakoltam össze a dolgokat amik szükségesek a gyerek üléseket is át raktuk Jin kocsijába maj elköszöntem tőlük és elindultak.Tudom nem a legjobb dolog elvitetni a gyereked mikor szomorú vagy,de most ez így mégis csak jobb,hogy nem azt látják,hogy egész áldot nap csak sírok.