YAKADAN - A lány a maszk mögött

2. fejezet - Egy izzó szempár

Nem ők voltak az utolsók.

Több percbe telt, amíg a téglafal előtt állók felfogták az üzenet súlyát.
Egy gyilkos írta ezt. Egy kegyetlen gyilkos, aki nyugodt szívvel lemészárolt ötven embert, már negyedszerre. Azonban mindenkinek el kellett ismernie, hogy az illető nagyon okosan rejtőzködik, mivel még mindig nem derült fény a kilétére.
Senki se tudja, kiről van szó.
A helytartó elsápadt és reszketni kezdett. Kezét végigsimította izzadt homlokán, majd kicsivel később fáradtan intett a katonáknak, hogy mehetnek.
Látszott, hogy Wanadéból bármelyik pillanatban kirobbanhat egy dühkitörés. Nagyon megviselték a történtek, mivel itt a méltósága és a hírneve, sőt, a helytartói rangja forgott kockán.
Ha ez ötödszörre is megtörténik, búcsút mondhatok a kinevezésemnek...
Miután az összes katona kiment, Wanade is imbolyogva a kijárat felé vette az irányt. A köd bokamagasságban még mindig ott lebegett, látszólag ártatlanul, de ahogy a férfi megmozdult, felkúszott a falra és lassan elzárta a kijáratot.
Simán át lehetett volna gyalogolni rajta, de itt nem közönséges ködről volt szó. Wanade tudta is ezt. Megtorpant.
Mi történik?
Észre se vette, hogy a félhomályból időközben sötétség lett. Koromsötétség.
A férfi szívverése a kétszeresére ugrott, ahogy a köd hirtelen újra megmozdult, és egyenesen feléje vette az irányt.
Ne! Ne! Csak ezt ne!
Azonnal megfordult, és futni kezdett.
Szerencséjére épp időben elérte a másik kijáratot, de amielőtt kiugrott volna rajta, lihegve visszanézett, hogy vajon még követi-e a füst.
Nem követte.
Fellélegzett, és indulni akart, de ekkor a pillantása újra a ködfalra siklott.
Egy izzó, sárga szempárral nézett farkasszemet.
A ködből egy sötét alak bontakozott ki. Gázmaszkot viselt, és hosszú, éjfekete haja volt. Ijesztő látvány volt, ahogy a lány sötétben világító szemeinek gonosz fénye rávetül a ködpárnára.
Wanade nem tudott menekülni. Csak állt, és döbbenten bámulta a jelenséget.
- K-ki maga? - nyögte ki bágyadtan.
A lány nem felelt.
- Azt kérdeztem... ki maga?! - mordult fel a helytartó kissé felbátorodva. Nem kapott választ.
A gázmaszkos csak állt, állt egy helyben. A füst felkúszott a testén, mint valami kígyó, de nem fojtotta meg; sőt, mint valami páncél, beborította a testét.
Wanadéban most már tudatosult, hogy nem akárkivel áll szemben.
Hanem a rettegett láthatatlan gyilkossal.
Azzal az emberrel (vagy démonnal), aki több mint kétszáz katonával végzett egymaga, és mindvégig megőrizte névtelenségét.
A férfi dühös volt, de nem akarta kimutatni. A Shigure birodalom legkeresettebb személyével állt szemben; micsoda dicsőség és jutalom járna azért, ha elkapná! De nem lehet.
Nem volt elegendő bátorsága. Nem akarta, hogy ő is áldozatul essen. Itt most a tulajdon élete forgott kockán.
A köd biztonságos távolságban volt tőle, ezért fontolgatni kezdte, hogy egyszerűen elslisszol.
A lány továbbra is mozdulatlan volt, ezért ez túlságosan is könnyűnek tűnt.
Wanade rossz előérzete ellenére is megtette a lépést.
Ahogy kilépett a nyíláson, a láthatatlan kéz a férfi felé lendült, és elkapta a nyakát.
Az agyában ekkor még egyszer felvillant az üzenet:

Nem ők voltak az utolsók.

Ekkor tört ki belőle az elmúlt egy óra összes feszültsége. Hörögve kapálózni kezdett, és megpróbálta lefejteni magáról a gyilkos kezet. De csak a levegőt markolászta.
Esélye sem volt.