YAKADAN - A lány a maszk mögött

5. fejezet - Yakadan nincs többé

Az uralkodó éppen reggelihez készülődött a trónteremben, amikor dárdacsattanást és ordítozást hallott a bejárat felől.
- Mi ez? - ugrott fel székéről, mire az egyik őr felé fordult.
- Egy paraszt van itt, és beszélni akar önnel, uram. - billentette fel a sisakját. - Beengedjük?
Csakugyan, a küszöbön egy lihegő férfi viaskodott az őrökkel.
- Beszélnem... beszélnem kell vele! Engedjenek be! Most!
A király kedvetlenül sóhajtott, majd lustán intett a dárdásoknak. Amint elengedték, a férfi azonnal odarontott a fejedelemhez.
- Térj a lényegre - förmedt rá a király.
A paraszt ekkor villogó szemmel megszólalt.
- A berlund falvakat védő erődöket is lerombolták. Ha továbbra se teszel valamit a láthatatlan gyilkos ellen, az emberek fel fognak lázadni ellened!
Az uralkodó némán fürkészte a bátor férfit. A legcsekélyebb érdeklődést se mutatta a téma iránt.
- Csak ennyi? Akkor már mehetsz is. Reggelizni szeretnék.
- Ha többet szeretnél tudni - sziszegte a férfi halkan és céltudatosan. - Wanade helytartót is megölték.
A király erre megdermedt, de különösebb felháborodás nem látszott az arcán.
- Akkor küldök kétezer katonát, ha ezt óhajtja.
- Hiába! - kiáltott a férfi. - Küldheted az egész hadsereget is, hiába. A láthatatlan gyilkost nem lehet legyőzni holmi páncélos zsoldosokkal. Ahol megjelenik, a pusztító köd megfojtja az embereket és lerombolja a legerősebb falakat is!
- Mese habbal - felelt a fejedelem higgadtan, és intett egyet. - Ne zagyválj te is itt összevissza arról a ködről meg a gázmaszkos lányról. Wanade buta és naiv volt, ahogy te is. Takarodj.
A férfi nem veszített magabiztosságából, sőt, még egy lépést tett a trónszék felé.
Most olyan halkan beszélt, hogy csak a király hallhatta.
- Egyetlenegy ember létezett, aki el tudna bánni vele. És az nem más, mint Yakadan, az Ezüst Harcos. Ő, aki a démonokat is túlszárnyalta. Senki, de senki nem tudta legyőzni soha, mégis, már lassan két évtizede, hogy nyoma veszett. Nincs több reményünk, király! Yakadan már nem tud megmenteni, ahogy előtte mindig. A hatalmad egyedül mit sem ér eme veszéllyel szemben! Ha a láthatatlan gyilkos ideér, kő kövön nem marad a birodalmadban!
- Takarodj! - ordította az uralkodó remegve a dühtől, és lihegve felugrott székéről. - Ne is lássalak többet!... Őrök, vessétek tömlöcbe!
A paraszt némán tűrte, ahogy a katonák durván megragadták a karjait és elráncigálták az uralkodó színe elől.
A király előbb-utóbb majd rájön az igazságra, amit eddig is tudott, de nem akart elfogadni. Nem hisz saját magának. Amikor pedig végre észbe kap, már túl késő lesz.

A Shigure Birodalom uralkodója fáradtan visszahanyatlott trónszékébe, és megtörölte izzadt homlokát.
Most jött rá csak igazán, hogy milyen öreg és sebezhető lett az évek során.
Húsz évvel ezelőtt is ugyanígy érezte magát, pedig alig volt túl a negyvenen.
Nem úgy, mint Yakadan, aki mindig is fiatalnak és erősnek látszott. Ő mindig alulmaradt vele szemben, akár fizikai, akár szellemi párbajról volt szó.
Ezért sosem tudta leplezni irigységét. Hiába volt Yakadan kedves és barátságos vele, ő mindig is felül akarta múlni.
A király dühösen a szék karfájára csapott.
- Majd én megmutatom... megmutatom, hogy nincs szükségem az Ezüst Harcosra, hogy megvédjem a birodalmat!