YAKADAN - A lány a maszk mögött

9. fejezet - A kérés

- Gyenge voltál, Yakadan. Ezt mindketten tudtuk. A nép csak azért szeretett téged, mert megadtad nekik, amit a király nem. Engem azért nem szerettek, mert a Shigure-ház pártján álltam. Lázadó voltál, és ez lett a veszted. Immár én vagyok az, aki kettőnk közül diadalmaskodhat.

Kira élt. Alig érezte tagjait, a nyakát fojtogató bilincsként tartotta fogva a gyilkos kéz, látása homályos volt, de még élt.
Mozogni is próbált, de hasztalan.
Tudta, hogy már nem sok van hátra.
Hogy van Eito? - hasított be a gondolat a tudatába. Megpróbált oldalra nézni, de már nem volt elég ereje hozzá.
Ne... csak őt ne... ő volt az egyetlen, akihez beszélgettem tizennégy év után...
Még emlékezett a sámán szavaira.
"Te vagy az... az ok, amiért az Ezüst Harcosnak meg kellett halnia! Megölni nem tudlak, mert az ő vére van benned... de megátkozlak, hogy soha életedben ne szólhass többet senkihez, aki közülünk való... amíg vissza nem hozod őt a halálból!"
Ezért nem beszélhet senkihez a démonokon kívül. Ezért lett Eito a pillanatnyilag hozzá legközelebb álló személy.
Egy kis könnycsepp gördült le a lány arcán... ebben a cseppben benne volt az összes tehetetlenség, kín és a hirtelen felbuzgó szeretet, melyet a fiú iránt érzett.

- Íme, most már a lányod élete is a kezemben van. Ha akarom, azonnal vége. Ugyanolyan gyenge, mint te voltál.
A fekete alak szavai a csontjáig hatoltak, és jeges fátyolt vontak a szíve köré.
Gyenge?...
Hát ez az igazság?

Soha nem ismerte az apját. Csak egy pillanatra látta, akkor, amikor megszületett a csatatéren.
Fekete haj, aranyszínű fényben játszó szemek, fiatal, de meggyötört arc.
Sajátjának szinte szakasztott mása.
Feltétel nélkül hitt abban, hogy apja igazi hős volt. Megvédte a birodalmat a démonoktól, míg erre az egész hadsereg se lett volna képes. Ugyanakkor szembement a nagy Shigure uralkodó akaratával, és ezt jól is tette.
A nép szerette őt.
Erős volt.
De valaki, azon a szörnyű napon, felülmúlta őt.
Nem tisztességes módon.

Ki ez az alak?
Nem lehet ember...
Akkor beszélhetnék hozzá...!

- K...k-kérlek!
A szó fájdalmas nyögésként hagyta el a száját. Az ismeretlen fekete, alaktalan arcán semmi reakció nem látszott, de különös módon, mintha a szorítás enyhült volna egy kicsit.
- Lám, lám... könyörög a kicsike. - duruzsolta fagyosan. - Mit óhajtasz?
Kira száján egy vércsepp buggyant ki, de összeszedte maradék erejét.
- ...Ölj meg, ha vágysz rá... ahogy az apámmal is tetted tizenkilenc évvel ezelőtt... csak...
- Csak?

- ...csak őt ne bántsd...

Néhány másodpercnyi kínzó csönd, majd az idegen oldalra tekintett, oda, ahol a démonfiú élettelen teste feküdt.
- Mindketten szánalomra méltóan gyengék vagytok... - szólalt meg végül megvető hangsúllyal, "tekintetét" visszafordítva áldozatára. - Akármit tehetnék veletek... de a fiú nem érdekel.
Kira egyszeriben boldogságot érzett. Megkönnyebbülés áradt szét a testében.
Még van egy élete...
Túl fogja élni.
Más már nem is számít...

De...
Még egy dolgot akart tudni.
Azonban még mielőtt kimondhatta volna, az alak megelőzte.

- Most pedig... elérkezett a pillanat. Az én pillanatom... amikor átadom Yakadan ivadékát Hekaté és Hádész sötét birodalmának... de előtte.. teszek még egy utolsó szívességet neked, szegény lány. Megmondom, ki vagyok.

Kira most már meg volt elégedve a halállal. Hiszen végre fény derül apja gyilkosának kilétére.
Erre várt tizenkilenc éven át.

- A nevem Darien Yakadan, és én vagyok a démonok leghatalmasabbika... valamikor még csak egy sorkatona voltam, aki hatalomra és elsőségre vágyott... van két testvérem is,az egyiket hősként ünnepelték, de végül én lettem az, aki diadalt aratott rajta... a másik most egy olyan birodalom uralkodója, amelyet valójában az én akarom irányít... és a kezemben van utolsó ellenségem élete.

És hidegen felkacagott.
Kira pedig behunyta a szemét. Felkészült a halálra.

A szorítás újra felerősödik...
És egy villanás.
Egy fehér villanás.

Ez lenne a halál?

Nem...?

A kéz elengedi. Kemény ütés alulról.
Csak nem... a talaj?

És egy barbár, alaktalan üvöltés.

Majd néma csend.

Aztán...

- KIRA!!