YAKADAN - A lány a maszk mögött

22. fejezet - Védtelenség

Három nap telt el azóta, hogy Ulis városát elfoglalták a lázadók.

A polgárok ma is keserű tehetetlenséggel figyelték, ahogy a katonák ész nélkül fosztogatnak, rabolnak és hangoskodnak a város utcáin. Minden a feje tetején állt. Raiko Wanade bevonult a Vörös Gárda székhelyéül szolgáló hatalmas erődbe, és kinevezte főhadiszállásnak.

Ez az erőd sok háborút látott, számtalan gazdája volt már, uralkodópárti és lázadó egyaránt. Tanúja volt Yakadan felemelkedésének a Vörös Gárda tagjaként. Tanúja volt annak, ahogy Darien démoni képességeivel dicsekedett a várvédő katonák körében. Az biztos, ha e falak beszélni tudnának, sok gondra meg lehetett volna találni a választ a történelem során.

A gigászi kőtömbök most is némán figyelték a kockajátékkal idejüket töltő katonákat, a sebtében kötött fogadásokat, és a túl gyorsan vándorolgató pénzösszegeket. Dél volt. Egy páncélos elordította magát, hogy ebédet kérnek. Az udvari szakácsok azonnal hozzáláttak a több mint száz embernek szükséges étel elkészítéséhez, mely szinte minden idejükbe és energiájukba került, de ez volt most a legkevesebb.

Épp javában folyt a munka, amikor a katonák harsányan üvöltözni kezdtek, ugyanis az őrök leengedték a vár kapuját, hogy beengedjenek egy kisebb csoportot, melynek élén nem más volt, mint Wanade.
A harcosok ujjongva fogadták vezérüket, aki kurta biccentésekkel viszonozta a gesztust, majd néhány rövid szóváltást követően szobája felé vette az irányt. Egyesek értetlenül bámultak utána, nem értve, mi ilyen sietős...

Ugyanis a fiú kettesével szedte a lépcsőfokokat, tanácsadója, Sanin pedig ott lihegett a sarkában, buzgón hadarva.

- De uram.. körözést kell kiadnunk... ha démon volt.. semmi értelme, hogy...

- A láthatatlan gyilkos ellen is körözést adtunk ki, abból szerinted lett valami? - csattant rá Wanade, belökve a szoba ajtaját. Bent fel-alá kezdett járkálni, idegesen a hajába túrva.

Középen egy nagy asztal állt, rajta kiterített térképekkel és összefirkált papírokkal. Wanade vérbeli stratéga volt, de az elmúlt hetek váratlan eseményei még őt is megrengették.

Volt valami, ami minden esetet összekötött. Valami, amivel meg lehetett megmagyarázni a láthatatlan gyilkos tetteit, a rejtélyes haláleseteket, a Vörös Gárda felszámolását, meg a Sanderrát váratlanul sújtó tűzvészt.

Csak ezt a valamit senki se merte még meggondolni sem.

A birodalom két évtizede eseménytelen napok között tengődött. A démonok karmaiból szabadulva engedékeny, könnyelmű uralkodó kezébe került, enyhe törvények és unalmas hétköznapok alatt létezett tovább. A lakosság és a hadsereg elzüllött, a gazdagok pedig naphosszat dőzsöltek. Lassan-lassan feledésbe merültek Sanderra lerohanásának eseményei és a két idősebb Yakadan testvér eltűnése, hiszen a birodalmat fenyegető veszély elmúlt.

Kezdetben nagy erők mozdultak meg, hogy az Ezüst Harcos keresésére induljanak az Alvilágba... de ugyanakkor az emberek örültek annak, hogy a démonok visszavonultak, és féltek attól, hogy egy újabb akció ezt visszafordíthatja. Így a lelkesedés hamar alábbhagyott, lassan már senki sem forgatta a fejében, hogy megbolygassa a démonok nyugalmát.

Azonban volt valami, amit senki se sejtett.

Hogy a birodalom új uralkodója, a hősnek hitt Kalun Yakadan, akiben megbíztak démoni származása ellenére, valójában egy bábu.

Egy bábu, aki Darien jóvoltából kerülhetett csak hatalomra.

Ezenfelül a legtöbben nem is tudták, hogy Yakadan lánya él. Akio Wanade helytartó mindent megtett annak érdekében, hogy Kira létét titokban tartsa. Ez egészen négyéves koráig sikerült... amikor váratlanul a kislány megszökött.