A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

10. Fejezet

Épphogy haza értünk, már hívtuk Josephet és apát, hogy összeházasodunk. Nagyon jól fogadták a hírt, sőt! Ujjongtak. De az öt hetes terven egy kicsit megakadtak. 

- Öt hét? Emberek! Mi a Földön élünk, nem valami másik bolygón, amin egy nap, az annyi, mint nálunk egy hét. Öt hét alatt hogy akartok megszervezni egy egész esküvőt? - hitetlenkedett Joseph. 

- Josephnek igaza van. Rengeteg ember lesz ott - helyesel apa.

- Ja, igazatok van. Lesz vagy huszonhárom ember, plusz mi ketten. Aszta, ez rohadt sok. - játsza meg magát Jack. 

- Huszonhárom? - értetlenkedett apa és Joseph. 

- És mi lesz azokkal az emberekkel, akikkel üzletet kötöttél? - kérdezte Joseph. 

- Nem lesz semmilyen üzlet! Ez a magánéletem és van egy határ a kettő között, nem akarom, összeereszteni a kettőt, mert abból csak baj lenne. - magyarázta. 

- Mellesleg ott hagyom az egyetemet - hadartam bele a beszélgetésbe. 

- Várj, mi?! - kiáltott fel apa. 

- Sziasztok! - mondtam, majd letettem a telefont. A készüléket lenémítottam és az asztalra raktam. - Ezt megcsináltuk - mosolyogtam Jackre, mire ő összevonta a szemöldökét. 

- Azt hiszem - mondta, majd megvonta a vállát. Holnap megkérem a titkárnőmet, hogy keressen egy anyakönyvvezetőt. 

- Rendben, én meg a laptopomon megtervezem a meghívókat és holnap kinyomtatom, alá írjuk, kedden meg postára is adom - mosolyogtam. - De a csajokra már ma ráírok, hogy elmenjünk ruhát keresni. 

- Ebben tudok segíteni - mondta. 

- Édes vagy, drágám, de tartom magam ahhoz, hogy az esküvőig nem láthatsz a ruhámban.

- Azt sejtettem, de én arra gondoltam, hogy felhívom Lindát. - kérdőn néztem rá. - Linda esküvő tervező és van egy szalonja, itt Manhattenben. 

- Komolyan mondod? - lepődtem meg. 

- Igen

- Miért nem ezzel kezdted? - mosolyogtam rá. 

- Miért?

- Akkor minek rakjuk itt össze ezeket, ha Linda tud segíteni? - nevettem fel, mire Jacknek leesett mire céloztam. - A tortát elintézem én Tammyvel és Teddyvel, hisz cukrászdájuk van és lefizetem őket, hogy ők készítsék a desszertet. 

- És hol legyen az esküvő? - kérdezte. Na, igen, erre nem is gondoltam. A Central Parkról nagyon lecsúsztunk és a fancy helyekről. Ha odaállítanék azzal, hogy öt hét múlva férjhez megyek a képembe röhögnek. Egy hely sem jutott az eszembe, míg Jack meg nem szólalt - Mit szólnál, ha tengerparton lenne a szertartás és a gyerekkori házunk kertjében lenne a lagzi? - kérdi. 

- Még sosem jártam a gyerekkori házatokban. - gondolok vissza. 

- Szép és valami óriási, de ezt Josephhel kell megbeszélnünk, ugyanis ő lakik ott. 

- Bele fog egyezni - legyintettem. - Nem fog tudni veszekedni egy terhes hormonbajos menyasszonnyal. - mondtam mire Jack jóízűen felröhögött. - Ne nevess! Nutella elvonási tüneteim vannak - mondom majd a hasamra tettem a kezem. - Miattad - Jack továbbra is röhögött. 

- Ne haragudj! - mondta még nevetve. - De valld be, hogy várod már, hogy világra jöjjön a kicsi Lori O'Brien. 

- És ha fiú lesz? - kérdezem. 

- Biztos vagyok benne, hogy lány lesz - mosolyog rám. 

- Áh, igen? Fogadok egy húszasban, hogy Joshua lesz - igazság szerint nekem is van egy olyan érzésem, hogy egy kislányt hordok a szívem alatt, de nem vagyok benne 100%-ig biztos, sőt. Jacket el tudnám képzelni egy kisfiúval és egy kislánnyal is. De annyira félek, hogy lányom lesz, annyira tartok attól, hogy az történik vele is mint velem. Nem akarom, hogy átessen azokon a borzalmakon, amin én egykoron. Nem akarom, hogy megismerkedjen egy olyan sráccal, mint Fred, vagy Liam. Ki jár neki, hogy olyan ember, mint Jack. Mindenkinek ki jár a saját Jackje.