A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

15. Fejezet

Négy és fél hétig nem jártunk se New York, se Jacksonville közelében. Amikor Jack megkapta az üzenetet egyből pakoltunk és mentünk, bármerre. Hiába tartottuk ezeket a heteket a mézeshetekre való bemelegítésnek, minden pillanatban rettegtünk. Viszont ideje volt már visszatérni New Yorkba. A lakásunk teljesen üresen kongott, amíg utazgattunk. Minden fontos holmink az nálunk volt. Apa és Joseph fehér paplannal beborította szinte az összes bútorunkat. Mosolyogva léptünk be a kihalt lakásba. Jack feszengett, ahogy én is. 
- Csak a ma este - mondta Jack. Átöleltem és csókot nyomtam az arcára.
- Csak a ma este, és holnapután már házasok leszünk - mosolygok fel rá. Az estét New Yorkban töltjük, reggel indulunk Jacksonvillebe, ahol összeházasodunk, majd megyünk tovább. A rendőrségen már feljelentést tettünk... Többször is, de még mindig nem sikerült elkapniuk. 
Este Jack készített vacsit. Rég nem főzött és ezt nagyon hiányolom. Miközben a salátát készített hátulról átöleltem. Magamba szívtam az illatát. Olyan jó volt. Jack megérintette a kezem, ami lassan siklott le az alhasán, egészen a farmerjáig. Jack összerezzent, minden izma megfeszült.
- Syney - a hangja mély volt és rekedt. Nem tehettem róla. Kívántam őt. Az utóbbi hetekben távolságtartóbb volt azon a téren. Néha-néha elcsattantak a csókok, de nem voltak olyan vággyal teliek, mint az előtt, hogy Liam miatt menekülnünk kelljen. Esténként összebujtunk, de volt, amikor a fejét a hasamon pihentette, azzal az érvvel, hogy hallgatni akarja a babát. 
De most már nem bírtam tovább. És ahogy éreztem Jack se. Szélsebesen megfordult, majd felkapott. A lábaimmal átöleltem a derekát, a kezeimet összekulcsoltam a tarkóján. Magamhoz vontam egy csókra. A csókunk először lassú volt, érzékeny, majd a tempó felgyorsult és szenvedélyesebb lett. Mintha az utóbbi hetek félelmét, vágyakozását és szeretetét kiadtuk volna magunkból. Jack felültetett egy pultra, megragadtam a pólójának a szegélyét és felrántottam. Egy pillanatra szét váltunk, hogy a ruhadarabot le tudjam húzni róla. Egy pillanatig megcsodáltam kidolgozott izmait, az ujjaimat végighúztam a kockás hasán. Olyan jól néz ki, én meg olyan mázlista vagyok, hogy ő a szerelmem, a gyerekem apja... a mindenem. 
Jack újból egy csókcsatába invitált. A lábaimmal szorosabban átkaroltam Jack derekát, közelebb vonva magamhoz. Jack újból felkapott és bevitt a hálószobába. 

Három órával később Jack békésen aludt az ágyunkban, én viszont nem tudtam aludni. Így úgy döntöttem, hogy olvasok valamit. Odaléptem a komódunkhoz, aminek a tetején könyvek sorakoznak, meg pár képkeretben vannak képek. Épp leemeltem az egyik könyvet, véletlenül feldöntve két képet és egy fekete szobrocskát. Várjunk csak? Nekünk nincsenek is szobraink. Felkapcsoltam a lámpát, amire Jack fel is ébredt.
 - Sydney? - nem tudtam megmukkanni, teljesen lefagytam, attól amit láttam. - Sydney, mit csinálsz, drágám? - Jack pár lépéssel átszelte a szobát és hátulról átölelt, a nyakamba csókolt, de én továbbra is azt a szobornak hitt dolgot bámultam teljesen lesokkolva. - Mi ez? - Jack észrevette az előttem lévő tárgyat és ő is teljesen lefagyott, amikor realizálta mi is az. 
- Ez hogy került ide? - percek alatt realizáltam a helyzetet. Ezt csak ő rakhatta ide. Vagyis Liam bekamerázta a lakásunkat... Felvéve mindent.