A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

12. Fejezet

Figyelmeztetésül mondom! Enyhén +18-as!

Én szóltam...
Jó olvasást!

A kanapén ültem a laptopon gugliztam, miközben apa átölelt. Egyszer csak azt hallottuk meg, hogy valaki úgy fut a lépcsőházban, mintha kergetnék. Kissé feszengve apára pillantottam, aki felhúzott szemöldökkel nézett az ajtó irányába.
- Ez...?? - kezdte.
- Azt hiszem igen - vontam meg a vállam, mire Jack sietősen, zihálva tépte fel az ajtónkat. Amint meglátott, odafutott hozzám és a vállamnál megragadva nézett rám féltőn. A légzése gyors volt, a feje vörösen izzott, de a tekintetében még mindig ott volt a félelem és a düh.
- Jól vagy? - mért végig, mire bólintottam. - A baba?
- Ő is jól van, de le akarja hányni Liamet  - mondom.
- Akkor üzenem neki hogy fogja vissza magát. Lori O'Briennek igaza kisasszonynak kell viselkednie társaságban - mondja szigorúan, de a szája széle kissé felgörbült.
- Lori?? - lepődik meg apu.
- Lehet Joshua - mondom Jackel egyszerre, akinek a mosolya most már beterítette az egész arcát.
- Joshua? - váltogatja a tekintetét köztem és Jack között.
- Köszönöm Zach, hogy vigyáztál ma Sydre. - fogja meg a vállát.
- Ő a lányom, te agyalágyult - néz rá értetlenül apa.
- Holnap találkozunk - apu észbe sem tudott kapni, de Jack már kísérte ki a lakásból. Mikor kizárta aput mosolyogva rám nézett. - Szia, kicsim - ült le mellém a kanapéra és egy szenvedélyes csókkal ajándékozott meg. Közelebb húztam magamhoz és kigomboltam az ingének a felsőbb gombjait. A kezeimmel végig szántottam a felsőtestén majd megállapodott az övén. Sietve kapcsoltam ki azt és óvatosan benyúltam a nadrágjába. Gyengéden végig simítottam a férfiasságán, mire Jack elhajolt.
- Csábító ajánlat, de nem - mosolyog rám.
- Engedj a csábításnak - mondom és odahajolok hozzá egy újabb csókért. De ismét elhajol.
- Terhes vagy
- Eddig nem nagyon zavart - nevetek fel kínosan. És ez igaz is. Többször is csináltuk már miután újból összejöttünk, vagyis terhesség közben.
- Játszunk a szerencsénkkel - mondja mér egy kicsit komolyabban.
- A véletlen szerencse - sóhajtom.
- Ha nem lenne a gyerek - fogja meg a hasam. - Akkor te nemet is mondtál volna nekem, amikor idejöttem. - kontrázza.
- Örülök a babának! - vágom rá. - De ez nem azt jelenti, hogy fel kéne adnunk, ezt - érintem meg újra a férfiasságát,nyomatékot adva a mondatomnak. Jack nyelt egy nagyot. Tudtam, hogy kíván. És ezt ki is játszom.
- Szeretlek, Sydney - érinti meg az arcom. - De nem kockáztatom a gyerekünk épségét, csak azért, mert kívánjuk egymást.
- Az istenért Jack! - sóhajtok fel.
- Most megyek és lezuhanyzom  - kelt fel a kanapéról és elindult a közös fürdőnk felé. Még hallottam ahogy becsukja az ajtót, és hirtelen ötlettől vezérelve utána mentem.
A hálószobából már hallottam, ahogy megnyitja a zuhanyt. Levettem magamról a ruháimat és az ágyunkra szórtam, majd benyitottam a fürdőszobába. Jack a zuhany alatt állt, ruhái a szennyes kosárban. A térfelén makulátlan rend uralkodott, míg sz enyéim vagy itt hevertek vagy ott. Enyhén elhúzva a függönyt beléptem a zuhany alá. Jack addig nem vett észre, amíg meg nem csókoltam izmos hátát a két lapockája között. Ijedten fordult meg és elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Én csak venni akarok egy zuhanyt - mosolygok rá ravaszdin.
- Te őrült vagy- mosolyog le rám de azért egy csókot lehel a számra. Ám én vissza csábítom és az apró csókból egy szenvedélyes lett. Jack a csempének nyomva fedezte fel kezeivel a testem, miközben én erősen markoltam izmait.
- Szeretlek - mondom mikor elválunk egy lélegzetvételért.
- Én is - mosolyog rám, majd újabb csók csatába csábít. Jack szája felfedező útra indult a testemen. A nyakamat kissé megszívta, amin elmosolyodtam. Néha olyan mint egy gyerek. A mellbimbómnál kissé elidőzött, de nem fejezte be ezzel. A melleim után egyre lejjebb ment, már térdelt amikor felsikítottam fájdalmamban. Jack ijedten nézett rám és a tekintetemet kereste. - Sydney - szólt ijedten. A derekam, a csípőm és az alhasam úgy fájt mintha késsel szúrnának engem. Annyira fájt, hogy gondolkodni is alig bírtam. De egy valamire tudtam gondolni, arra hogy mi van ott, ahol most fáj... A baba.