A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

5. Fejezet

A kórházban tértem magamhoz. Jack a kezemet szorította, olyan erősen, hogy már fájt. Kinyitottam a szemeimet és Jack aggódó tekintete kereste az enyémet. A szemeiben sokszor találtam meg a nyugalmat, a békét, a szeretetet. Most viszont abban a gyönyörű barna szempárban csak az aggódást és a fájdalmat találtam.

- Mi történt? - kérdeztem. Jack először nem találta a szavakat. Elég volt ránézni, hogy tudjam fáradt, szétzilált és nem ért semmit.

- Elájultál - bökte ki. - Miután beszéltél...

- Liammel - sóhajtottam fel. Gyorsan felkeltem az ágyból és a hasamra raktam a kezem. - A baba?

- Jól van. Nincs semmi baj. - nyugtatott meg. Felült mellém a kórházi ágyra és megölelt. - Nincs semmi baj. - a hangja reszelős volt, és egy pillanat alatt rájöttem, hogy valamit tud. Éreztem, hogy valaki figyel. Az ajtóhoz kaptam a fejem és egy ismerős arcot láttam.

- Szia - mondta Tobby.

- Szia - válaszoltam egy kicsit (nagyon) zavartan. Tobby mögött dr. Nelson állt, akivel egykor sokszor találkoztam a kórházon belül. 

- Szervusz, Sydney - mosolygott rám kedvesen. Az egyetem első évében szinte törzsvendég voltam dr. Nelsonnál. Egy szó elég elmagyaráznom miért: Liam.

- Jó napot, dr. Nelson. - Jack lehunyta a szemét. Nem kellett sok agysejt, hogy rájöjjek beszélt a doktornővel és Tobbyval. Az jót már nem sejthet. 

- Egy ideje nem láttam. És őszintén szólva, örültem ennek. 

- Én is doktornő. - dr. Nelson elmosolyodott. Anno ő biztatott, hogy hagyjam el Liamet. Ő is tanúskodott a bíróságon. 

- Örömmel hallom, hogy állapotos vagy, gratulálok! Ne aggódj, a babának semmi baja. de elájultál, Sydney. A barátod - Jackre mutatott. - elmondta, hogy ordítottál a telefonba, úgy, hogy még a folyosón is hallotta. Kivel beszéltél?

- Liammel - mondtam őszintén. Tobby teljesen megfeszült, ahogy dr. Nelson is. 

- És mit akart? - kérdezte Tobby, Jack és a doktornő egyszerre.

- Vissza akar kapni. Szerinte én tettem tönkre az életét. - dr. Nelson mestere a pókerarcnak, de most ő is elvörösödött a dühtől. Liam rengeteg embert küldött kórházba, őket mind dr. Nelson vagy egy másik kollégája kezelt. Szörnyű időszak volt. 

- Jack megkérném, hogy nagyon vigyázzon Sydneyre, mindig legyen vele egy rokon, vagy egy közeli barát. Liam nem ismer határokat. - Jack aggódva szorította meg a kezem. Próbáltam éreztetni vele, hogy nem lesz semmi baj, de előtte magammal is el kellett volna hitetnem. 

- Rendben - bólintott Jack. 

- Sydney, most én hazaengedlek. De ha Liam újra csinálna valamit, csak szólj. Az aktáinál mindig van hely. - dr. Nelson a világ egy legkedvesebb nője. Mindig segített. És most is segíteni akar. 

Délután Jackel elhagytuk a kórházat. Mondanom se kell, hogy nagyon féltem. Liam itt van a városban és belerondít a tökéletesnek hitt életembe. Annyi év után végre igazán boldog lehetek, hisz itt van az oldalamon a szerelmem, a még meg nem született gyermekem apja és minden vágyam. Álmaim városában élhetek. Családom lehet. De Liamnek el kell rontania. Jack kezét úgy szorítottam, mintha az életem múlna rajta, de ő meg sem rezzent. Amíg ő kitöltötte a papírokat, Tobby leült velem a váróba. 

- Ő az a pasas? - kérdezte. Én csak bólintottam és Jacket néztem. - Annyi év után, Sydney, végre boldognak kéne lenned.

- Az élet nem kívánságműsor. - válaszoltam egyhangúan.