A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

6. Fejezet

Próbáltuk boldogan élni a mindennapjainkat, Joseph kivett egy lakosztályt a lakástól nem messze és mindig amikor Jack dolgozik, velem van. Olyan, mint egy...Társalkodónő? Néha Cameront is hozza, így gyakorlok. Bár az "unokaöcsém" nem egy bábú, Joseph tanít pár trükköt a babához. Közben rengeteget videóchatezek. Meghan sikongatott örömében és döbbenetében, hogy terhes vagyok. Nem sokkal később, Roland is felhívott.
- Tényleg terhes vagy? - szólt bele a telefonba. Vettem egy mély lélegzetet.
- Igen. - válaszoltam, egyszerűen. Roland rácsapott sz asztalra.
- És hozzá mész?
- Szeretem, Roland, és ha megkéri a kezem, hozzámegyek.
- Semmivel sem tudlak meggyőzni? - kérdezte. Lehunytam a szemem.
- Még ha több milliárdnyi dollárt is adnának nekem, azzal a feltétellel, hogy hagyjam el, az sem lenne elég. Szeretem. Ő életem szerelme. A gyermekem apja. Mellette boldog vagyok.
- Értem. - néma csend állt be közöttünk, még hallottam, ahogy a nevemet suttogja. De amíg ő az enyémet mondta, én csak Jackre tudtam gondolni. Milliónyi szívecskével. - Ég veled, Sydney. - mielőtt bármit mondhattam volna, letette a telefont. De nem bántam. Roland nekem olyan, mint egy testvér, és nem akarok ilyen kapcsolatot. Nem akarok hamis érzelmeket. Nem akarom megismételni a múltat. Abból csak rossz sülhet el, mint legutóbb. Oh...igen, mint legutóbb.
Megfordultam a tengelyem körül és Jacket láttam a hálószoba ajtajában.
- Jaj! - kiáltottam fel a meglepettségtől. Jack meglepődve nézett, majd vészjósló tekintettel mért végig.
- Kivel beszéltél? Csak nem Liammel? - kérdezősködött.
- Nem, Rolanddal beszéltem, csak megijedtem, hisz olyan csendben álltál ott. - hebegtem-habogtam. Jack megsimította a kezemet, rámosolyogtam, de tudom, hogy érezte, rettegek attól, hogy Liam beváltja az ígéretét. Hogy eljön értem aztán bánt engem, vagy ami rosszabb, a babát. Már a gondolatba is beleremegek. Liam egy idegbeteg állat, akit szívesen látnék rácsok mögött.
Ránéztem Jackre és a szívem, újra megtelt azzal a fantasztikus érzéssel, a szerelemmel és a nyugodtsággal. Jack az én egyetlen és örök szerelmem és ezen senki és semmi nem tud változtatni. Még Liam se.
Sokan azt állítják, hogy a gyűlölet néha erősebb a szerelemnél. Én ebben nem hiszek.
De ahogy mondani szokás, a kivétel erősíti a szabályt.
Odaléptem Jackhez, meg akartam csókolni, de ahogy belenéztem a szemébe, olyat láttam, amit nem akartam. A "gondtalan" kis világomat besötétítette a düh és a fájdalom sűrű köde.
- Mi a baj? - kérdeztem. Jack egy ideig tétován állt, nem mondott semmit. És mint általában az elmémet elborította a legrosszabb elméletek sora. - Jack, megrémítesz. Mi a baj? - kérdeztem újra. Jack nem válaszolt, csak a háta mögül elővett egy hervadt rózsát. Csak most vettem észre, hogy a keze végig a háta mögött volt. A hervadt rózsát a kezembe adta. A rózsán megszámlálhatatlannyi tövis volt. Igen, a rózsa. Liam néha nagyon szeretett túlzásokba esni (rossz értelemben). A rózsa szárára egy kis üzenetet kötöttek, amin ott díszelgett Liam kacifántos írása. Régen ámulatba ejtett, milyen szépen tud írni, de most csak undorral néztem azt a lapot.
Vagy te mondod meg neki, vagy én.
Csók, Liam.
Hogy az a... Felnéztem Jackre, aki dühös tekintettel nézett rám.
- Mit kell tudnom? - mondta. Az ember azt gondolná nyugodt, de igazából az idegei pattanásig feszülnek. Ökölbe szorított kézzel, a száját egy vonalba préselve csupán ott állt, és várta a válaszom.
- Hosszú történet - válaszolta. Bementem a fürdőszobába és dühösen kidobtam a rózsát a kukába.
- Időnk, mint a tenger - jött utánam a fürdőbe.
- Ez régen történt - válaszoltam.
- Az engem nem érdekel. - mondta már vöröslő arccal. A szívem a torkomban dobogott. Hiába szeretem Jacket, nem akarom felidézni a múltat. Túl fájdalmas. - Mondd el! - követelte.
- Mondtam, hogy nem érdekes. - válaszoltam idegesen.
- Sydney, az istenért! Ez a férfi zaklat minket, de te így is véded. - hitetlenkedve néztünk egymásra. Ő azt hiszi védem. Én sosem védenék egy olyan személyt, mint Liam. Csupán túl fájdalmas. A múlt nálam, nagyrészt, fájdalmas. Én csak boldog akarok lenni. Elfelejteni a múltat és boldogan élni Jackkel. De az élet nem ilyen egyszerű.
- Én nem védem, Jack! - kiabáltam - Hidd el, én kívánom a legjobban, hogy egy büdös cellában élje le azt a hülye életét, de már egyszer megpróbáltam és pórul jártam! Nem akarok mindent kockára tenni. - friss levegő. Az kell nekem. Csak egy kis levegő. Vagy egy kis autózás. Igen, azzal rendbe jövök. Kiviharoztam a nappaliba, ahol ott volt a táskám, mellette a kocsikulcs. Gyors léptekkel haladtam a táska felé. Felkaptam és mentem az ajtó felé.