A huszonegy éves Sydney Way terhes. És nem mástól, mint a szerelmétől, a nála tizenkilenc évvel idősebb Jack O'Brien-től. A bonyolult kapcsolatukat csak nehezíti Sydney terhessége, de a férfi próbál mindenben mellette állni. Vajon túl éli a kapcsola...
Undorítóan boldogok vagyunk. Mondaná a kamasz énem, mielőtt rájöttem volna, mi az a szerelem. Ma költöztünk be a lakásba, amiben akkorák vagyunk ketten, mint két kicsi bolha. Szinte elveszünk benne. De nem zavar. Az zavar, hogy Jack sokat dolgozik. Én egy hete beadtam a felmondásomat a cégnél, mivel két hét sincs vissza az egyetem kezdetéig. A végtelen hosszúságúra nyúló napjaimat pedig a tévé nézéssel, az olvasással és az evéssel töltöm. Már híztam egy húsz dekát, ami elég jó a babának. A mai nap a konyhában főztem, valami olyasmit, amit mind ehetünk. A hatalmas asztalt megterítettem öt főre. Milyen fura, hogy négy férfira főztem. Ó, édes istenem, remélem lányom lesz!
Bár hétvége van, Jacknek be kellett mennie az irodába, ami nagyon böki a csőrömet. Már rég itthon kéne lennie, de nincs itt. Mire észbe kaptam apáék csengettek.Mire észbekaptam Cameron már elaludt a kanapén. Mire észbe kaptam, már este hét óra volt és apáék indultak volna vissza a hotelbe. Miközben felvették a kabátjukat valami őrült lény kihasználva ezt a jelentéktelen pillanatot, megszólalt.
- Terhes vagyok - apa lefagyott. Jobban lefagyott mint Jack. A szemei csészealj nagyságúra kerekedtek, rám bambult. Semmi reakció. Josephre néztem, aki leesett állal nézett körbe.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Mi vagy? - kérdezte Joseph.
- Terhes - válaszoltam. Hú, ez jó lesz. - Kisbabát várok. - egy apró mosollyal vártam valami kellemesebb reakciót, amit hála az égnek megkaptam apától. Mosolyogva megölelt és gratulált. Mélyen a szemembe nézett.
- Nagyapa leszek?
- Igen, apa. Nagyapa leszel - ekkor mind visszaültük a kanapéra és a vizsgálatokat és az ultrahang képeket nézegettük. Apa arról ábrándozott, hogy hétvégénként az unokájának mesél, míg Josephnek még továbbá is le volt esve az álla. Már fél kilenc volt, mikor elmentek. Apa nagyon örült, és teljesen meghatódott, míg Josephnek még mindig le volt esve az álla. A lábamon is alig álltam olyan fáradt voltam, de nem hagyhattam a mosatlanokat csak úgy ott.
Mosogatás közben nyugtattam magam, hogy nem is volt olyan vészes ez a beszélgetés, de jól esett volna, ha Jack mellettem van, és fogja a kezem. A szívem majd kiugrott a mellkasomból, annyira féltem. Jack pont ebben a pillanatban nyitott be, kifulladva a nappaliba. Mikor meglátta, hogy a konyhában mosogatok lekonyult a félmosolya és bocsánatkérően tekintett rám.
- Ne haragudj! - mondta. - Annyira, de annyira sajnálom. Nincs erre mentség - csak mondta és mondta én pedig fél füllel hallgattam a bocsánatkéréseit. Jó, egy kicsit haragudtam, de ilyenkor ki ne haragudna? Tudta, hogy félek, mégis magamra hagyott. - Elmondtad nekik?
- Igen. És hála a jó égnek jól ment. Apa jól fogadta - Jack láthatóan megkönnyebbült, de láttam rajta, hogy egy kicsit ideges. - Joseph egy kicsit ledöbbent, de azért örült. - hazudtam. Igazság szerint azt sem tudtam, hogy Joseph mit érez most belül, mostanság zárkózott. Anya halála óta még inkább. Jack megkönnyebbülten felsóhajtott, de éreztem rajta, hogy még mindig nyomja valami a lelkét.
