A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

14. Fejezet

Két hete járjuk az államokat, megállás nélkül. Jó, néha megállunk, meg hotelekben szállunk meg. De Jack keze viszket a tétlenségtől. Tudom, hogy hiányzik neki a munka. Egy munkamániás felesége leszek.
Tökéletesen jól érzem magam, viszont ezek a hormonok úgy ugrándoznak, mint a kerge nyulak. Néha sírok, néha nevetek, és ezzel semmi baj, de ezek az érzések pont olyankor törnek rám, amikor nem kéne... Kínos szituációk sora: pipa.
Nagyon gyorsan elfáradok, így elég kevés programot szervezünk egy napra. Apa és Joseph nem viszi túlzásba az aggodalmat, de a pici Cameron nagyon hiányol. Többször is hívott minket Joseph, hogy elmesélje Cam miket mondott, hogy menjünk haza. A pici még nem érti meg, de majd ha felnő...
Jack sajnálkozó mosolya terült elém, ami miatt egyből felsóhajtottam.
- Holnap este lesz egy rendezvény - mondja. - Éhező gyerekeknek gyűjtenek adományt. Nem mondhattam nemet.
- És hol lesz? - kérdem.
- Itt a hotelben - magyarázza. Egy nagy sóhajtás után ránéztem a szerelmemre. Szeretem, de ha egy rendezvény miatt el kellett volna hagynom a hotelt, akkor biztos hogy nemet mondtam volna.
- Rendben - mondtam.
- Kerítenek neked valami kisestélyit - puszilja meg a homlokom.
- Szeretlek - motyogom a vállába túrva az arcom.
- Dettó  - mosolyog rám.

Jack állta a szavát és mindent elrendezett. Egy kevésbé szűk, de egy gyönyörű fekete kisestélyit szerzett, ami még kényelmes is volt. Imádom a vőlegényem. A rendezvény viszont dögunalom volt. Pár gazdag ember összegyűlt. De semmi sem volt... Semmi adománygyűjtés vagy petíció. Csupán vacsoráznak meg ismerkednek. Jack nyakán lógtam végig, több párral is beszéltünk, majd Jack megpillantotta egy régi ismerősét. 
- Úristen - motyogta nekem. 
- Mi az?
- Látod azt a férfit, kopasz, bajuszos, kék öltönyben, a felesége majdnem másfél fejjel magasabb, de a gyűrű háromszor olyan nehéz. - ezzel a személyleírással nehezen téveszthettem őket szem elől. A férfi kicsi volt, idősödő és görnyedt, a nő viszont fiatal, akár korombeli is lehetne, a göndör barna haja a derekáig ér és a feszülős miniszoknyája megmutatta az alakja minden részét. Az első szoknya valahol a comb közepe felett ért végett, de a földig érő necc anyag körbeölelte hosszú lábait. A férfinak és a nőnek a mozgása határozott volt és... felén tartottak. 
- Jack! - szólt a férfi mosolyogva. 
- Leonard - mondta kedvesen Jack. - Suzanne - pillantott a nőre. - Hogy vagytok?
- Jól-jól - válaszolja a férfi, majd elégfeltűnően végigmér. - Ki ez a bájos leányzó? - lép közelebb hozzám. 
- Sydney vagyok, Jack menyasszonya - mutatom fel a gyűrűt. 
- Ahh, Jack, te szerencsés disznó - röhög fel a férfi. A nő közelebb hajol és szemügyre veszi a gyűrűt. 
- Az a porszem lenne a gyémánt? - kuncog, majd Jack felé lép.  - Hogy vagy, Jack? - a kezeit végig simítja a vőlegényem mellkasán, aki felvont szemöldökkel nézi a nő műkörmeinek az útját. Ez most letapizza? Hirtelen előtört belőlem a féltékeny hárpia.
- Jól vagyunk - karol át a szerelmem. - Pár héten belül megházasodunk - meséli boldogan. 
- Csakugyan?
- Így van - bólogatok mosolyogva. - A család és a legszűkebb baráti kör. Nem akarunk nagy felhajtást. 
- Mi is így voltunk vele - bólogat a nő. - Nem is voltunk olyan sokan... Ha jól emlékszem 320-an voltunk. - Jackkel leesett az állunk. 
- Hát mi csak 20-21 embert hívtunk meg. Nem akarom nagyon lestresszelni, Sydneyt, főleg úgy hogy úton van a baba - néz le rám mosolyogva. Én az oldalához bújok és megcsókolom. 
- Baba? - lepődik meg Leonard. 
- Igen - mosolygunk. - Most vagyok a hetedik hétben - érintem meg az egyelőre lapos hasam. 
- De nem is látszik - néz végig unottan a nő. 
- Az első három hónapban még nem látszik - egyszerűsíti le Jack. Sunyiban megnéztem Jack óráját, ami már (hála az égnek) majdnem éjfélt jelzett. Ránéztem Jackre, aki nagyon feszengve beszélgetett Leonarddal és párjával. 
- Nekünk, sajnos indulnunk kell - biggyesztem le az ajkaimat. 
- Valóban? - kérdi Leonard. Jack megkönnyebbülten pillantott rám. 
- Így van - helyesel a vőlegényem. 
- Óóóó - mondja mosolyogva. - Jó mulatást! - mutat felénk egy hatalmas vigyort, majd jó erősen rácsapott mindkettőnk fenekére. De olyan erősen, hogy én majdnem előre este, ha ack nem tartott volna meg. Kicsit felgyorsítottuk a lépteinket a liftig, és ahogy becsukódott a lift ajtaja elnevettük magunkat. 
- Mondd, hogy soha többé nem kell ezt a két figurát látnom - könyörgöm Jacknek. 
- Nem ígérek semmit - karolja át a derekamat Jack. Egy apró csókot lehel a számra, miközben a kezével apró köröket írt le a derekamon. Belemosolyogtam a csókba. 
A lift csilingeléssel jelezte, hogy megérkeztünk az emeletünkre. Mosolyogva mentünk be a szobánkba. Ahogy becsuktuk magunk mögött az ajtót, újabb csókcsatába kezdtünk bele. Beletúrtam Jack sötétbarna hajába, ő pedig kezeivel feltérképezte a testemet. Egy dolog választott el minket, és az nem más mint Jack telefonja. 
- Kihajítom az ablakon - morogta Jack. 
- Ne, lehet, hogy apa, vagy Joseph az - mondom neki. Jack mosolyogva hátrafordult még, majd felvette a telefont, és minden izma megfeszült. 
- Jack... - kezdem félve. - Mi a baj? 
- Csomagolj - mondja Jack. 
- Miért? Mi történt? - Jack felém mutatta a telefont. Ismeretlen szám küldte az sms-t.

Szép a szobátok. Csók, Liam. 

Riadtan néztem a vőlegényemre, aki nem viccelt. Kiszedte az összes cuccunkat a szekrényből és a bőröndökbe dobálta.
Ez nem játék... És az életünkről van szó.