A huszonegy éves Sydney Way terhes. És nem mástól, mint a szerelmétől, a nála tizenkilenc évvel idősebb Jack O'Brien-től. A bonyolult kapcsolatukat csak nehezíti Sydney terhessége, de a férfi próbál mindenben mellette állni. Vajon túl éli a kapcsola...
Holnap indulunk vissza New Yorkba. Ocean Cityben töltöttük a hétvégét, vagyis a péntek délután, a szombatunkat és a vasárnap reggelünket. Szombat reggel még a reggelit is alig tudtam megenni. Ezek a rosszullétek! Nem is értem miért nevezik reggeli rosszullétnek, miközben a nap bármelyik pontjában rád törhet. Igaz, a reggelek nehezen indulnak emiatt nálam. Mindenhonnan el szoktam késni. Már az is átfutott az agyamon, hogy ott hagyom az egyetemet. Nem élvezem és nem nagyon az én világom, és a kicsi mellett...
Talán belekezdhetnék abba a blogba, amin egy ideje gondolkoztam. De nem akarok Jack terhére lenni. Talán ma felhozom a témát. A szokásos séta a kissé kihalt tengerparton, aminél szebbet még nem láttam. Este pedig vacsora Jack kedvenc éttermében. Ez egy fajta last minute utazás, hisz Jack szerdán mondta, hogy utazzunk el. Ahhoz képest, valami fantasztikus. Jackkel próbálunk nem gondolni semmi másra, csak magunkra és a babára. Tudom, önzőn hangzik, de ez van ha az ember lányának az exe vissza akar jönni az életbe.
Utánanéztem néhány érdekességnek. Most a baba a hasamban bab nagyságú. És a legaggasztóbb - számomra -, hogy semmit sem híztam, egy dekát sem, sőt. Fogytam. Amióta terhes vagyok fogytam három kilót. Mint kiderült, ez még normális, de igyekezzek többet enni. A rosszullétek miatt fogytam annyit. Láttam pár videót, hogy hogyan kel megmosni a kisbabák haját, hogy hogyan pólyázzuk be őket, amit én elneveztem burrito technikának. Olvastam pár tippről, és néhány személyes tapasztalatról. Már előre rettegek. Az vigasztal az egészben, hogy Jack mindenben mellettem áll, és segíteni fog. Másnak ennyi sem jár.
Az oldalamon Jackkel sétáltunk a kihalt homokos parton, miközben a hullámok mossák a lábam. A kezemben van a flip flop papucsom. Mosolyogva kapkodtam a fejem a szerelmem és a végtelennek tűnő óceán között.
- Olyan boldog vagyok - sóhajtottam fel. Jack érdeklődve nézett le rám. - Mindenem megvan. Egy jó pasi, anyagilag is jól állok, egy új élet nő a hasamban, remek családom van, boldog vagyok és szerelmes, és a kisbabánk is szeretetben nő fel, ahogy én. - Jack a hajamba csókolt, majd felnézett az égre. Végül a tekintete megállapodott rajtam.
- Azt hittem tudok várni a vacsoráig - nevetett fel magában. Értetlenül néztem rá. Jack vett egy mély levegőt, a kezemet gyengéden szorította. Az arca megfeszült és izgalom jelei mutatkoztak rajta. Még sosem láttam ennyire izgulni. Értetlen voltam, addig amíg le nem térdelt a homokban. A szemeim csésze nagyságúak lehettek, mikor Jack felmutatott nekem egy gyűrűt. A gyűrű kicsit sem izgatott, de az igen, aki megkérdezte azt a nem várt, de nagyon is akart kérdést. - Sydney Way, szerelmem, leendő gyermekem anyja. Évek óta halálosan szerelmes vagyok beléd. Már több napja fel akartam tenni neked ezt a kérdést, és elhatároztam, hogy ma este, a kedvenc éttermemben a pezsgőbe rejtem egy eperre édesanyám gyűrűjét, de úgy éreztem nincs ennél jobb pillanat, mint amikor arról beszélsz, hogy boldog vagy. Sydney, hozzám jössz?
- Igen! - épphogy befejezte a mondatát, de én egyből rávágtam a válaszomat. Kicsit túl hangosan. - Igen! - örömkönnyek szöktek ki a szememből.
- Igen? - kérdezte kissé hitetlenül, de boldogan.
- Igen! - Jack épphogy felkelt a homokból, de én konkrétan a nyakába ugrottam. Szerencsére Jack reflexei kitűnőek, így egyből megtartott. A lábaimat körbefontam Jack dereka körül és szenvedélyesen megcsókoltam. Jack viszonozta a csókom. Igen, ennél boldogabb már nem is lehetek.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
