A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

20. Fejezet

Hallottam a dulakodást, hallottam, ahogy a nyomozó a vonal túlsó végén kiáltja a nevemet, hallottam, ahogy Liam az ajtónak ront és fel akarja tépni. Hallottam, ahogy Collins a nyakánál fogva elkapta és az ajtóhoz ütötte. Cameronnal beszaladtunk a fürdőbe, bezártam az ajtót. Cameron kérés nélkül belefeküdt a kádba. Mindketten remegtünk és sírtunk. Viszont én voltam a felnőtt és meg kellett védenem Cameront. Gyorsan öntöttem Cameronnal egy pohár vizet, egy kicsi kilottyant, de a pohárban még rengeteg víz maradt. Cameron piciket kortyolt, közbe nagyon sírt és apukáját szólongatta. A feje búbját pusziltam, és nyugtattam. Egyszer szúró érzést éreztem a hasam tájékon. Annyira fájt, hogy kicsit összerogytam és akkor láttam meg, hogy a nadrágom csurom vizes. Abban a pillanatban esett le, hogy nem öntöttem le magam vízzel. Ez a magzatvizem volt. Bármelyik pillanatban megszülhetek. 
Nem sokkal a realizálásom után valaki konkrétan berúgta a hálószoba ajtónkat. Cameronnal felkiáltottunk. Az alak, aki betörte az ajtót a fürdőszoba ajtaján is el kezdett dörömbölni. A szívem nagyot dobbant, amikor Jack hangját hallottam meg az ajtón túlról. 
– Sydney, Cameron én vagyok az Jack, nincs semmi baj már! Előjöhettek – ahogy Jack elmondta ezt Cameron szinte kiugrott a kádból és kinyitotta nagybátyjának az ajtót. Szerencse, hogy feléri a kilincset, mivel én Jack segítsége nélkül fel nem fogok tudni kelni. Újból rám tőrt egy fájás, de ez annyira rossz volt, hogy hangosan felszisszentem. Jack letérdelt elém és kezei közé fogva az arcomat szólongatott, aggodalmasan. – Syd, Sydney, mi a baj? Jól vagy, kicsim? Sydney – a hasamra tévedt az egyik keze, pont akkor, amikor a baba egy akkorát rúgott, hogy azt hittem esem előre. 
– Jack – szóltam. Lenéztem a szerelmemre, akinek egy csúnya vágás éktelenkedett a felkarján és egy kisebb az arcán. – Úristen, mit tett veled?! – kiáltottam fel riadtan, de utána egy állatibb kiáltás hagyta el a számat, ugyanis jött még egy fájás. Istenem ez szörnyű! Hogy bírnak egyes emberek négyszer meg ötször szülni?! 
– Sydney, úristen, mi a baj? – kérdezte pillanatról pillanatra idegesebben Jack. Nem értette mi történik. 
– Jack elfolyt a magzatvizem – mondtam mire Jacknek csészealjnagyságúra kerekedtek a szemei. 
– Baszza meg! – sziszegte. – Gyere! – meglepettségemre felkapott az ölébe. Először felszisszent a súlyomtól, aztán hősiesen vitt végig a hálószobánkon át, be a nappaliba, ahol érdekes látvány fogadott. Apa és Joseph az ájult Liam hátán ültek és vigyorogtak. 
– Elkaptuk – mondta lelkesen Joseph bácsi, mire Collins felvont szemöldökkel nézett rájuk. 
– Elkaptuk? – kérdezte, miközben egy konyharuhával szorította le az alkarján lévő vágási sebet. Jackre pillantottam, aki szintén csúnyapillantást vetett bátyjára. 
– Elkapták – helyesbített Joseph. 
– Mi csak trónolunk – vonta meg mosolyogva a vállát apa. Ebben a pillanatban a rendőrség kezdett dorombolni az ajtónkon. Collins beengedte őket és szarkasztikusan elvigyorodott. 
– Végre, biztosursak! Ott találják a tettest, a két férfi feneke alatt – engedte be a többmind hat rendőrt a lakásunkba. Jött egy újabb fájás, amire hangosan felnyögtem. A nyomozó odasietett, hogy szemügyre vegyen. 
– Megsérült? – nézett rám. 
– Nem, csak szülni fogok – nyögtem fel. Apa és Joseph meglepetten felpattantak Liamről. 
– Hogy mi?? – fehéredtek el egy pillanat alatt. Mikor realizálták, hogy felkeltek Liamről, gyorsan visszavetették magukat, de mintha egy trambulinon ugrálnának. Liam hangosan felnyögött, a látványra pedig két rendőr is hangosan felröhögött. Apuék lepacsiztak, amire még Collins is felnevetett. 
– Be kell mennünk a klinikára – mondta Jack szigorú tekintettel. 
– Beviszem Önöket – szögezte le Collins. És igen, így indultunk el a klinikára, hogy megszülethessen a kisbabánk.