A kor csak egy szó | A kor csak egy szám 2. | BEFEJEZETT

8. Fejezet

- 1 és fél évvel ezelőtt -

Minden az én hibám. Liamet előzetesbe lecsukták testi sértés és gyilkossági kísérlet miatt, Tobby pedig mesterséges kómában tartják, amíg a duzzanat le nem megy a fejében. Minden áldott nap bemegyek hozzá, ha nem épp az ügyésszel beszélek. Anyáék annyit tudnak a dologról, hogy a pasim, Liam kis híján megölte egy barátomat. Apánál ennyi kellett, és már hívta az ügyészt, hogy csukassa börtönbe ezt a vadállatot. Tobby családja túl messze laknak, és amióta Comming outolt nincs túl jó viszonyban velük. Legalább a minimumot megtették és fizettek az ügyésznek és a kórházi számlát is állják. A fiúk kis híján meghalt, de így sem jöttek, amikor felhívtam a családot azt hitték újra hetero és én vagyok a barátnője. Nagyot néztem.

Mivel már a vizsgáinkat leraktuk, már hivatalos számunkra a nyár, így a végtelen hosszúságúra nyúlt napjaimat Tobby ágya mellett töltöm. Minden nap benyomom neki a kedvenc sorozatát, a Jóbarátokat. Még a vicces jelenetek sem csalnak mosolyt az arcomra, sőt. Könnyeket csalnak ki.
Nem csinálok mást mint sorozatot nézek a kómában heverő barátomnak és könyveket olvastam fel neki.
Épp azt a jelenetet néztük, mikor Rachel megtudja, hogy Ross megcsalta és szakít vele. Ez az egyik legszomorúbb pillanata a sorozatnak.
- Utálom és imádom a sorozatnak ennek a részét - mondta fáradtan Tobby. Döbbenten néztem rá, mire ő egy kis mosolyt erőltetett az arcára. - Szia -  az arca feldagadt és lila volt, mégis a mosolyában annyi szeretet és boldogság volt, hogy én sírni kezdtem. Konkrétan zokogtam.
- Ne haragudj! - mondtam bőgve. A kezéért nyúltam, és legnagyobb meglepetésemre ő előbb fogta meg az enyémet.
- Miért haragudnék? -kérdezte. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy talán semmire sem emlékszik abból az estéből. De emlékezett, emlékezett mindenre. - Mert Liam megvert? Sydney, nem tehetsz arról, hogy az exed egy erőszakos seggfej! - nézett rám. Megmentetted az életem. - a fejemet megráztam.
- Veszélynek tettelek ki - az elmúlt egy hétben annyit sírtam, mint még soha. Az én hibám. Az egész az én hibám.
- De ha nem ütöd le Liamet, akkor meghaltam volna. - bizonygatta az igazát. Csodálkozva pillantottam rá. - Igen, Syd emlékszem. Emlékszem arra is hogy többször Liamre vetetted magad, de ő ellökött. A doktornő, akihez jársz, ő is kezelt engem?

- Igen, dr. Nelson. Vádat emeltünk Liam ellen. - mondtam.

- Köszönöm. - mondta mosolyogva Tobby. 

- Nem, Tobby. Én köszönöm. 

Tobbyval végig beszélgettünk. De olyan bűntudatom volt, sőt. Máig érzem azt a keserű érzést, ami hatalmába kerített. Úgy éreztem, hogy én tehetek arról, ami Tobbyval történt. Újra akartam kezdeni az életem. Új telefonszám, új lakás, új ruhatár, új frizura, új Sydney. De bármit csinálhatnék, én ugyan az maradok, mert nem vagyok képes elengedni őt. Nem Liamet, hanem Jacket. Már rég el kellett volna engednem, de képtelen vagyok rá. 

- Jelen -

Jackkel elutazunk. Csak egy hétvégére, és nem is olyan messze. Elmentünk az óceánhoz, hogy legalább ennyivel könnyebb legyen. Egy kis pihenés senkinek sem árt. Jackkel a parton sétáltunk, miközben a nap ment lefelé. Az ember azt gondolná, ha ott vagy az óceánnál, akkor a Nap úgy nyugszik, mintha elolvadna a víz felszínén, de ez csak a nyugati parton látható, de mi a keleti parton vagyunk. De a nap utolsó sugarai ott táncolnak a víz felszínén ezernyi színben. Felnéztem Jackre, aki a derekamat átkarolva sétált szorosan mellettem. 

- Min gondolkozol? - kérdezte mosolyogva. 

- Semmin - és ez így is volt. A semmin. A múlt eltörpül már, és semmit sem jelent a számomra. Néha bűntudatom van, de Jack mellett nem akarok mást érezni, csak boldogságot és szeretet. Főleg úgy, hogy a szívem alatt hordom a kisbabánkat. 

- Hát jó - vonta meg a vállát Jack. 

- Gondolkodtál már baba neveken? - kérdeztem mosolyogva. Jack ettől egy kicsit felvillanyozódott. És boldogan elgondolkodott. 

- Melyikkel kezdjem?

- Lány nevek. Azok a macerásabbak. 

- Oké, mit szólsz a Deborahhoz? 

- Mintha egy rockker lány nevét hallanám - ráztam meg a fejem. 

- Miért, szereted a Linkin Parkot, és a Sex Pistols-sal mi van?

- A Sex Pistols-t is csak onnan ismerem, hogy láttam a Sid és Nancy-t. De nem az én stílusom. 

- Akkor mondj te nevet, szerelmem. 

- Gloria? - tettem fel a kérdést, majd én is elnevettem magam. 

- Mintha egy spanyol nagyinak adnánk nevet. - Jack elnevette magát majd, így szólt. - Mit szólsz a Lori-hoz? 

- Lori - elgondolkodva néztem az óceán hullámait. - Tetszik. Lori O'Brien. Ez jó. - mosolyogva néztem fel Jackre. 

- Akkor a lány név kipipálva. Mi lesz a fiú névvel?

- Mit szólsz az Owen-hez?

- Mintha egy hörcsögről beszélnénk. Eugene?

- Még csak az hiányzik - hüledeztem, mire Jack elnevette magát. - Anthony? 

- Hol élsz te?  - röhögött fel. - Carl?

- Nem! - elleneztem. - Mit szólsz az Adamhez? - Jack eltanakodott. 

- Nem rossz, de nem tökéletes. 

- Miért kéne tökéletesnek lennie? - kérdeztem értetlenül. - Akkor legyen Joshua - mondtam. Jack összevonta a szemöldökét. - Te Jack vagy, a bátyád, Joseph, az apukátok Justin. Tartsuk meg ezt a J-t. A Joshua, meg amúgy is tetszik. - felnéztem Jackre, aki szelíden mosolygott. 

- Szeretlek - mondta. 

- Én is szeretlek. 

Jackkel megálltunk a sétában és a partot néztük. Olyan nyugodt volt, mi meg boldogok. Jack a kezét a hasamra tette és mielőtt visszaindultunk volna, azt súgta a fülembe, hogy: 

- Te vagy a legjobb dolog az életemben.