Történetek Büszke Birtokról - Kion x Tiifu

Kion x Tiffu - 6.rész - Mentőakció

Kion szemszöge:

- Oké, ez lesz itt. - mondtam a mellettem lapuló Bungának és Fulinak.
- Szóval mi a terv? - kérdezte Fuli.
- Oh-oh majd én elintézem őket. - mondta Bunga és máris eltűnt mellőlünk.
- Bungaa... - próbáltam utána szólni halkan, de már eltűnt.
A következő pillanatban már fent állt a barlang tetején és éppen ugrani készült az egyik őrre.
Majd fogta magát és ráugrott a hiénára, aki a hirtelen támadástól annyira megijedt, hogy mozdulatlanul összeesett.
- Bunga... vigyázz. - ordítottam neki előbújva a búvóhelyünkről, mert a másik épp Bunga felé ugrott. Szerencsére Fuli gyors volt és leteperte a másikat, így Bunga megmenekült.
- Szép volt Fuli. - dicsértem meg. - Ti maradjatok itt, amíg kihozom Tiffu-t. Mindjárt jövök. - mondtam és bementem a sötét barlangba.
Egy kis idő kellett mire a szemem hozzászokott a fényviszonyokhoz, de nagyjából már el tudtam tájékozódni.
Majd elkezdtem körülnézni belül.
- Tiffu...merre vagy? - kérdeztem halkan, benézve minden egyes mélyedésbe. 'Valószínűleg a foglyaikat csak bedobták a lyukakba és utána onnan már nem tudtak kimászni.' - gondolkodtam magamban.
Gondolataimból halk nyöszörgés szakított ki.
- Tiffu te vagy az? - kérdeztem egy fokkal hangosabban.

Tiffu szemszöge:

- Tiffu te vagy az? - kérdezte egy ismerős hang.
- Kion? - néztem fel kérdőn az idézőjeles cellámból.
- Tiffu. Végre megvagy! - mosolygott le rám Kion.
- Kion, hát eljöttél értem? - csillant fel a szemem.
- Hát persze, na szabadítsunk ki téged. - mondta nekem, majd körül nézett.

Kion szemszöge:

A sarokban volt egy nagyobb faág ami éppen elbírt egy oroszlánt.
- Mindjárt jövök. - mondtam Tiffunak és elszaladtam az ágért.
Megszólalni se tudott, már vissza értem.
- Harapj rá és szorítsd erősen. - mondtam neki, majd leengedtem az ágat.
Éreztem amikor rá harapott az ágra, ezért elkezdtem felfelé húzni. Majd még egy rántás és sikeresen felért a gödör aljáról. Én az erőlködéstől hátra estem, amikor végre fent volt Tiffu, majd pedig négy lábra emelkedtem. De rögtön vissza estem, ugyanis Tiffu rám ugrott és szorosan hozzám simult.
- Köszönöm, köszönöm. Köszönöm! - mondta hálásan, mire én először meglepődtem, majd viszonoztam az ölelést.
- Nem tesz semmit. - mondtam, egy kicsit kínosan, mikor észre vettem, hogy még mindig a hátamon fekszem, Tiffu pedig még mindig rajtam.
- Azt hittem soha nem látok senkit újra. - mondta, miközben lemászott rólam.
- Szívesen. - mondtam mosolyogva és elindultam kifelé a barlangból. Tiffu pedig szorosan a nyomomban volt.