Történetek Büszke Birtokról - Kion x Tiifu

Kion x Tiifu - 8.rész - Sérülés

Tiffu szemszöge:

Én meg a helyzetre való tekintettel nem, hogy segítettem volna neki, hanem inkább elkezdtem pánikolni és fel alá rohangálni.
- Tiffu, állj meg! Semmi baj. - próbált nyugtatni Kion, de én meg sem hallottam.
Próbáltam fel mászni ott ahol leestünk, de folyton csak vissza csúsztam.
Majd megint rohangálni kezdtem, közben pedig kiáltoztam mint egy idióta.
Ám ekkor hátulról valaki letepert. Kion volt az. Én próbáltam mozogni, de erősen tartott és nyomott lefelé a földre.
- Engedj el! - kiállítottam rá.
- Majd ha lenyugodsz! - ordította.
Még egyszer megpróbálkoztam szabadulni, de be kellett látnom, hogy erősebb nálam. A vállam pedig kezdett fájni, mert túl erősen nyomott lefelé.
- Jojó! Lenyugodtam! - mondtam és vettem egy mély lélegzetet.
Ekkor vettem észre igazán, hogy Kion rajtam áll, én pedig alatta fekszem mint egy idegbeteg. Gyorsan végig futtattam rajta a szemem. Az izmos testén, a selymes szőrén, majd a figyelmem a vállára terelődött. Még mindig vérzett.
- Te-te megsérültél! - mondtam egy kicsit elfintorodva.
- Áá...nem nagy ügy! - szállt le rólam óvatosan. - Csak ne kapj megint pánik rohamot. - mondta, majd elindult volna körülnézni, de mihelyt rá nehezedett a sérült testrészére rögtön felszisszent.
- Kion! - néztem rá kérdőn.
- Nem nagy ügy! - hajtogatta megint.
- Nem nagy ügy??!? Még mindig folyik belőle a vér és látszik rajtad, hogy fáj. - mondtam egy kissé hangosan, amire visszahőkölt egy kicsit.
Ezt észre véve, így szóltam:
- Na gyere, keressünk egy biztonságos helyett, ahol megpihenhetünk és jobban megnézhetem a sérülésed! - mondtam neki már enyhébben.
Erre beleegyezően bólintott és elkezdett mellettem bicegni.
-----------------------------
- Úgy látszik egy barlangrendszerbe csöppentünk. - mondta végül Kion.
- Az egyik út csak kijuttat minket innen. - mutattam a két járatra előttünk.
- Remélem. - mondta és közelebb lépett hozzájuk.
- Melyiken menjünk? - kérdezte.
- Szerintem, álljunk meg itt. Pihenjünk egy kicsit. Ott pedig ha jól látom van egy pocsolya, szóval tudunk belőle inni. Szükség esetén pedig kitisztíthatom a sebedet. - válaszoltam neki.
- Szóval akkor egyelőre itt maradunk. - mondta Kion mosolyogva, mire csak bólintottam. - Te mióta lettél ilyen jó orvoslásban? - kérdezte nevetve, miközben felém biceget.
- Hát, mit mondjak elég sok hasznos dolgot tanultam anyukád mellett. - mondtam én is nevetve.
- Nem is tudtam. - mosolygott rám. Attól a mosolytól pedig legszívesebben elolvadtam volna.
- Szóóóval... doktornő...hová feküdhetek? - kérdezte nevetve, miután észrevette, hogy őt bámulom.
- Őő...csa-csak. Gye-gyere ide... - mondtam dadogva, amin csak elmosolyodott.

Kion szemszöge:

- Itt jó lesz? - kérdeztem, miután odaértem hozzá.
- Persze. - felelte, majd az oldalamra fordultam, így felfedtem előtte az egész sérült részt.
- Tyhííi... - ámult el. - ez nem valami szép. - nézett rám.
- Mennyire súlyos? - kérdeztem tőle aggódva.
- Hááát... nehéz megmondani, először meg kéne tisztítanom a vértől a bundád. - mondta, majd így folytatta. - Ez lehet fájni fog, szóóvaaal...áá...igen. - nézett körbe, majd elrohant és hozott egy faágat. - erre harapj rá kérlek. De ha nem szeretnéd nem csinálom. - mondta kedvesen.
- Csináld, egyeztem bele és rá haraptam az ágra.
- Előre bocsi Kion! - mondta elhalkulva, majd teljes figyelmét a sebemnek szentelte.

Tiffu szemszöge:
- Először is kitisztítom a sebed. - mondtam neki. - Ő...ez egy picit kínos lesz. - néztem az alattam elterülő Kionra.
Majd elkezdtem a folyamatot. Szépen lassan elkezdtem kinyalni a bundájából a vért. Először a sebe körül, majd pedig magát a sebet kezdtem el tisztítani. Éreztem rajta, ahogy megfeszült, amikor hozzáértem a nyelvemmel, majd amikor a seb belsejét kezdtem el tisztítani, láttam rajta, hogy nagyon fáj neki. Ezért gyorsítottam a tempón. Láttam rajta hogy nagy kínokat áll ki.
- Nyugi, nyugi. Mindjárt kész. - próbáltam nyugtatni.
A seb elég mély volt, de szerencsére nem ért csontot és végre tiszta volt. Mikor kész voltam így szóltam:
- Készen van, mostmár hamar megfog gyógyulni. - mosolyogtam Kion szemébe, akit teljesen megviselt a beavatkozás. Látszott rajta, hogy fájt neki, ezért így szóltam:
- Kion megvagy? Tudom hogy fájt és sajnálom. Viszont egy kis víz most talán jót fog tenni! - mondtam kedvesen a víz felé bólintva. Majd beleegyezően bólintott és próbált felállni. Majdnem vissza esett, de én ott voltam mellette és megtartottam oldalról.
- Köszönöm! - nézett rám hálásan.
Majd segítettem elmenni neki a vízig, amiből mind a ketten jóízűen ittunk.
Végül óvatosan visszasétáltunk a barlang falához, ahol Kion kényelmesen elhelyezkedett.
Majd én is kerestem magamnak egy kényelmesebb helyett és lefeküdtem a mancsaimra.
Mielőtt még elaludtam volna, Kion így szólt:
- Köszönök. Mindent! - nézett rám mosolyogva.
Én pedig csak nagy nehezen nyögtem ki, azt hogy:
- Szi-Szivee-sen... - mondtam kissé elpirulva a mai nap emlékei miatt.