Történetek Büszke Birtokról - Kion x Tiifu

Kion x Tiifu - 2.rész - Köszönet

Kiara szemszöge:
Délután volt. A délelőttöt a lányokkal töltöttem. Mivel délben el kellett mennem hivatalos királyi ügyeket intézni, ezért csak délután találkozhattam újra a többiekkel. Mikor vissza értem csak Tiifu-t pillantottam meg.
- Zuri?
- Hali Kiara. Ő a szüleivel van épp. Elmentek vadászni, vagy micsoda.
- Oh értem...és te veled mi van? Voltál már Kionnál és megköszönted neki?
Erre a kérdésre csak lefagyott arccal állt előttem.
- JajjJajjJaj! Na gyere, erről most azonnal gondoskodunk! - kezdtem el húzni Tiifu-t.
Mivel Kionék ez idő tájt szoktak végezni a járőrözéssel gondoltam az Őrség barlangjában lesznek.
Mikor oda értünk, akkor jött ki éppen Fuli és Besthe a barlang bejáratán.
- Oh sziasztok! Nem tudjátok, Kion még itt van?
- Persze, még bent van, de valami baj van, hogy keresitek őt? - kérdezte Fuli.
- Nem, dehogyis, csak beszélni szeretnénk vele. Ugye Tiifu? - löktem oldalba a barátnőmet.
- Mii?...Jaa...Persze...! - Kapott észbe a barátnőm is.
- Akkor hát sziasztok! - Köszönt el Besthe és Fuli is, majd elsétáltak ki-ki a maga irányába.
- Sziasztok! - válaszoltam, majd betoltam barátnőmet a bejáraton.
- Kiara, Tiifu? Hát ti? Sziasztok. Mit kerestek errefelé? - üdvözölt minket Kion.
- Hali... hát igazából csak Tiifu szeretne valamit mondani neked, kettesben. - mondtam egy kis gúnyos mosollyal az arcomon és kirobogtam a bejáraton.
Még hallottam, amint Tiifu megszólal:
- Kiaraa...!

Tiifu szemszöge:
- Szóval mit szerettél volna mondani? - kérdezte Kion.
- Őőö...háátt... igazából... Ahjj... - sóhajtottam egyet. - ...csak megakartam köszönni a tegnapi napot..., hogy segítettél kijutni a barlangból és hogy segítettél amikor féltem. - mondtam egy kicsit elpirulva, majd oldalra néztem.
- Ohh... - jött közelebb hozzám, mire én ránéztem. - hát... szívesen... bármikor. - mosolygott rám biztatóan. - de nem csak az én érdemem, hogy kijutottunk abból a barlangból, hanem a tiéd is. Emlékszel amikor visszajöttél és lenyugtattad azt a zebrát. Ő is ugyanúgy félt a sötéttől, mint te. De te... mégis megmentetted. És ha lehet ezt mondani, akkor szerintem te voltál a nap hőse! - mondta vidáman.
Én pedig csak álltam ott tátva maradt szájjal.
- Kö-Kö-szönöm! - mondtam pironkodva. - de miattam szakadt be az eredeti bejárat és miattam kellet másik kijáratot keresnünk. - horgasztottam le a fejem.
Kion odajött, majd a fejével felemelte az enyémet.
- Héé...de gondolj bele, ha nem omlasztod ránk, akkor lehet soha nem találkozunk azzal a zebrával. Még mindig ott kóvályogna a barlangrendszerben. Te mentetted meg az életét! - mondta biztatóan.
- De akkoris miattam keveredtünk bajba...és veszélyeztettem az életeteket!
- Ne okold magad emiatt. Kijutottunk vagy nem? Nem történt semmi. Nem éri meg a múlton rágódni. - mosolygott rám biztatóan.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve és a hallott szavak melegségétől hirtelen a nyakába ugrottam és át öleltem.
- Köszönöm. - mondtam halkan.
Egy kicsit váratlanul érte ez a cselekedet, de kapcsolt és vissza ölelt.
- Héj...mire valók a barátok? - mondta.
Majd elváltunk.
- És mit csinálsz most, hogy vége van a járőrözésnek? - váltottam gyorsan témát.
- Hát általában a szirt felé veszem az irányt és jelentek apámnak, de volt már amikor elmentem a többiekkel együtt a Hakuna Matata vízeséshez és ott töltöttük az estét.
- Oh értem. És nem nehéz ezt csinálni?
- Mármint mit?
- Háátt... hogy te vagy az Oroszlán Őrség vezetője, hogy neked kell megvédeni Büszke Birtokot a kívülállóktól.
- Háátt...az igazát megvallva...De, de szeretem ezt csinálni és mondhatni már, hogy ez az életem. Mindig van valami új feladat, így nem unatkozhatok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kion szemszöge:
Tiifu-val átbeszélgettük az egész délutánt, elmesélte, hogy miket szoktak csinálni Kiaráékkal, mesélt a családjáról, a barátairól, de aztán hamar elment az idő és este lett, így jobbnak láttuk, ha elindulunk lefeküdni, így elváltunk egymástól és elindultunk a saját helyeink irányába. Az igazat megvallva élveztem a vele együtt töltött időt. Az elején még kicsit szégyenlős volt, de aztán egyre jobban megnyílt előttem és a végén egész jól eltudtunk beszélgetni egymással. Gondolkodtam el a mai napon.
Még utoljára felnéztem az égre és a holdat és a csillagokat kémleltem, majd elnyomott az álom.