Történetek Büszke Birtokról - Kion x Tiifu

Kion x Tiifu - 16.rész - Ti-Tiff-u...

Kion szemszöge:

Nagyon rosszul éreztem magam. Tiffu már lassan egy napja távol volt.
'Vajon bajba került? Utána kéne mennem!' - gondolkodtam magamban.
De akárhányszor neki indultam, vissza dőltem. Egyszerűen nem bírtam felállni. Forgott velem a világ, fájt minden kis porcikám. A fejem pedig majd szét hasadt, úgy lüktettet. Próbáltam elaludni, vagy legalábbis lepihenni, de sehogy se ment. Hol nem találtam jó pozíciót, hol pedig a mellső lábam zavart. A karomon lévő seb pedig egyre jobban fájt.
Szenvedésemből hangok szakítottak ki, méghozzá ismerős hangok.
- Tiffu! - kiabáltam, mikor rájöttem, hogy kihez tartoznak a hangok. Ezután megpróbáltam előrébb vánszorogni.
- Erre van, gyertek! - mondta Tiffu.
'Ezek szerint hozott segítséget.' - gondoltam magamban.
Majd megláttam az őrséget és a legvégén Tiffu-t. Lejöttek a barlang bejáratán és félve néztek rám.
- Kion, Kion. Jól vagy? - kérdezték majdnem egyszerre, mikor megláttak.
- I-igen... - mondtam, bár elég erőtlenül.
- Hogy jutunk át a szakadékon? - tette fel a kérdést Besthe.
- Én át tudom ugrani, de Kion-t nem hinném hogy elbírnám. - válaszolt Fuli.
- És mi lenne, ha ledöntenénk ezt a sziklaoszlopot? - kérdezte Tiffu, az oszlopot vizslatva.
- Oh ez jó ötlet. - mondta Ono.
- Besthe? - kérdezte Fuli, Besthe felé fordulva.
- Oh...persze, Twende Kiboko! - lódult a kő oszlopnak Besthe, majd nagy nehezen kidöntötte. Az oszlop pont a szakadék fölött hidalt át.
- Óvatosan... - mondtam bágyadtan, amikor a többiek átjöttek a hídon.
Utoljára jött át Tiffu, aki rögtön hozzám siettet.
- Szia. - köszöntött elpirulva.
- Szia. - köszöntem én is, ám ekkor mintha valami történt volna.
Elkezdett minden elsötétülni. Erőtlenül rogytam össze, az utolsó szavaim közepette:
- Ti-Tiff-u...