Történetek Büszke Birtokról - Kion x Tiifu

Kion x Tiifu - 12.rész - Rémálom vagy mégsem!

Tiffu szemszöge:

"'Csak futottam és futottam. Próbáltam utolelérni Kion-t. De ő fogta és egyszerűen leugrott a mélységbe. Ekkor elértem én is szélét a mélyedésnek. Majd lenéztem és Kion-t láttam meg. Ott lógott a falon. Kapaszkodva a falba. Majd így szólalt meg:
- Ez csak is a te hibád! - mondta és elengedte magát. Majd mintha minden lassítva történt volna, esett lefelé, egyre távolodva tőlem, szépen lassan eltűnve a végtelen sötétségben.
A fejemben pedig az utolsó szavai vizhangoztak: Csakis a te hibád! A te hibád! A te hibád!
Könnyek gyűltek a szemembe és mintha valami forrás, kezdtem el sírni. Végső elkeseredésemben pedig én is Kion után vetettem magam. Szépen lassan minden sötétbe borult körülöttem. Ekkor mintha valami csoda történt volna Kion-t vettem ki a sötétben. Közeledett felém. Majd mikor látható lett, így szólt:
- A te hibád! - majd eltűnt.'"

- Tiffu...Tiffuu... - keltem fel hirtelen lihegve. - Tiffuu..minden rendben? - kérdezte Kion mögülem.
Én még mindig csak lihegve ültem ott és dolgoztam fel az eseményeket. Majd Kion megkerült és így folytatta:
- Rosszat álmodtál? - kérdezte együttérzően.
Én pedig mintha ágyuból lőttek volna ki, rá rontottam és úgy simultam a mellkasára mint még soha azelőtt. A könnyeim megállíthatatlanul törtek előre.
- Te-te meghal-haltál! - mondtam halkan.

Kion szemszöge:

- Te-te meghal-haltál! - hallottam két szipogás között.
Rögtön értettem, hogy mi történt.
Ezért inkább további kérdések nélkül vissza öleltem és én is hozzá simultam.

Egy kis idő múltán, mikor már valamennyire rendeződött a légzése, így szóltam hozzá:
- Figyelj Tiffu...tudom, hogy magadat okolod a történtekért és emiatt most rosszul érzed magad. De azt akarom, hogy tudd, hogy ez már megtörtént ez nem fog megváltozni és nem is tudsz ellene semmit sem tenni. És végülis nem történt semmi baj. Én is életben maradtam és itt vagyok neked. - mondtam egy kicsit belepirulva a mondatomba. - Szóval nem szeretném, ha magadat okolnád és magadat marcangolnád a történtek miatt. Fontos vagy számomra Tiffu és én nem tudlak így látni téged. - mondtam el érzéseim.
Tiffu erre a mondatomra végre megmozdult elhúzódott kicsit és kérdőn nézett rám.
- Fo-fontos...vagy-vagyok a számodra? - kérdezte megilletődve.
- Igen... - mondtam mosolyogva, miközben kitöröltem egy könnycseppet a szeméből.
- Te...te is fon-fontos vagy számomra. - mondta elpirulva, amin elmosolyodtam.
Végül ő is a szemembe nézett és ő is elmosolyodott.

Tiffu szemszöge:

Lassan kezdtem megnyugodni.
'Fontos vagyok Kion-nak' visszhangzott a fejemben Kion hangja újra és újra.
Végül egy örökkévalóságig bámultuk a másikat. Egymás szemébe meredtünk, egy másodpercre sem megszakítva a szemkontaktust.
Végül szépen lassan elkezdtünk közeledni egymás felé. Félve tettem egy lépést Kion felé, a lábaim beleremegtek, csoda, hogy nem estem össze.
Végül már csak egy pár centire voltak az ajkaink egymástól.
Szépen lassan becsuktam a szemem és közeledtem Kionhoz. Végre éreztem Kion leheletét. Majd az ajkaink egymáshoz értek. Bátortalanul de elmélyítettük a csókot. Nem tudom meddig állhatunk ott, teljesen elvesztem a csókban. Az idő szinte megszűnt körülöttünk. Végül levegő hiány miatt elengedtük egymást. Mind kettőnk lihegve szakadt el a másiktól.
Először Kion szólalt meg.
- Szeretlek! - mondta mosolyogva még mindig engem fürkészve.
- Én-én is. - szólaltam meg egy levegő vétel közepette, hihetetlenül elpirulva.
Éreztem amint a vér az arcomba fut, ezt leplezni próbálva kicsit elfordultam, de magamban folyamatosan mosolyogtam az előbbieken.
- Aranyos vagy, amikor elpirulsz! - mondta Kion nevetve.
- Héé... - szólaltam meg a dühöset tettetve.
Majd közelebb jött hozzám és megnyalta az arcom és így szólt:
- Szerintem feküdjünk vissza! - mondta a helyünkre nézve, mire egy bólintással tudattam vele, hogy preferálom az ötletét.
Végül Kion lefeküdt én pedig szinte teljes testemmel rá feküdtem. Még megnyaltam a sörényét, amolyan jó éjt puszi gyanánt, majd egy nagy mosollyal az arcomon csuktam le a szemeimet.