Történetek Büszke Birtokról - Kion x Tiifu

Kion x Tiifu - 10.rész - Nyú/a/lánkságok

Kion szemszöge:

Még este volt, amikor felkeltem. Vagyis felkeltettek, pontosabban Tiffu. Remegett mellettem. Rémálma lehettet. Mivel nem akartam felkelteni, csak felé fordultam és rá feküdtem a hátára. Szépen lassan megnyugodott és már nem remegett. Eléggé hideg volt itt a barlangban, de a közelsége mégis melegséget árasztott, így hát még jobban hozzá simultam és élveztem a meleget amit árasztott magából. Majd ezzel a melegséggel alattam merültem vissza az álmok világába.

Tiffu szemszöge:

Reggel jóízűen keltem. Majd súlyt éreztem a hátamon. Először nem tudtam mire vélni, aztán eszembe jutottak a tegnap este történtek. Kion feküdt rajtam és még mindig jóízűen aludt. Nem akartam megzavarni ezt az idilli állapotot, így egy kicsit ásítottam és gondolkodni kezdtem. A tegnapi napon, majd az estén történteken. Egyszerűen melegséggel árasztott el a tudat, hogy Kion itt van mellettem és segít nekem.
Majd eszembe jutott a sérülése, ha nem áldozza fel magát értem, akkor most nem tátongana a vállán egy éktelen seb. Gondolataimból Kion szakított ki, aki egy jóízűt ásított a hátamon, majd ébredezni kezdett.
- Jó reggelt álomszuszék! - mondtam mosolyogva, mikor észrevett.
- Oh...neked is Tiffu. - pirult el.
Szinte egy örökké valóságig bámultunk egymás szemébe, végül én törtem meg a csendet.
- És... és hogy aludtál? - kérdeztem pironkodva.
- Köszönöm.... hála neked jól! - mondta mosolyogva és belepirult ő is a mondatba.
- Készen állsz? - kérdezte tőlem.
- Persze. - mondtam és felálltam miután ő is felkelt a hátamról.
- Szóval merre induljunk? - kérdeztem.
- Épp ezen gondolkodtam és van egy ötletem. Régen a többiekkel mi is egy sötét barlangba kerültünk és onnan úgy szabadultunk ki, hogy a vizhangunk irányába mentünk. Ahonnan jobban hallottuk a visszhangot, akkor az azt jelentette, hogy az az út még elég sokáig folytatódott.
- Oh...ez tényleg jó ötlet. - ismertem el.
- Akkor lássuk. - mondta és először a bal oldali barlangba üvöltött. Innen sokáig hallottuk, amint visszhangzott.
Ezután a jobb oldaliba üvöltött, ahonnan csak egy kisebb visszhang hallatszódott vissza.
- Akkor a bal oldali járatba menjünk. - mondtam mosolyogva, mire válaszul egy bólogatást kaptam. Majd elindultunk a járat belsejébe.
Már egy ideje mentünk, amikor elkezdett korogni a gyomrom.
- Aucs... - mondtam halkan, mire Kion kérdőn hátra nézett rám.
- Mi baj Tiffu? - kérdezte kedvesen.
- Semmi különös, csak éhes vagyok. - mondom lehangoltan.
- Uhh...hát abban lehet nem tudok segíteni. Vagyis...lehet, hogy igen. - mondta, majd kicsit előrébb futott, majd a barlang falát kezdte el kémlelni.
- Áá... hát itt vagytok! - mondta, miközben felemelt egy fagyökeret. Mivel nem tudtam, mire készül így én is oda mentem megnézni, hogy mit talált. Bár ne tettem volna. A fagyökerek alatt mindenféle csúszós bogár és lárva izget-mozgott.
- Fújj! - szörnyedtem el.
Ezen Kion csak nevetett egy jót.
- Még kiskoromban egyszer Timon és Pumba megtanították, hogyha nagyon éhes lennék, akkor végső megoldást nyújthatnak a lárvák és egyéb bogarak.
És amúgy azt is el kell ismernem, hogy némelyik nem is olyan szörnyű ízű. - mondta Kion kedvesen.
- Én biztos, hogy nem eszek ezekből! - jelentettem ki és eggyel hátrább léptem.
- Naaa...a kedvemért Tiifu! - kezdett el kérlelni.
- Nem! - mondtam határozottan.
- Hmm...és ha mondjuk megengedem, hogy ma is velem aludj! - mosolygott rám pimaszul, mire én rögtön elpirultam.
- Ne-nem...akkor sem. - mondtam határozatlanul.
- Naa..Tiifu kérlek, nem akarom, hogy éhez. És kitudja, hogy még meddig nem találunk élelmet. - nézett rám kérlelően.
- Nem. - mondtam még mindig felhúzott orral, amikoris hangosan közbe vágott a hasam. - Aucss...
- Na jó legyen... - adtam be végül a derekam. - Végülis csak nem lehet olyan rossz! - kezdtem el óvatosan közelíteni a bogarakhoz.
Kion pedig levett nekem egy nagyobb lárvát a falról és felém nyújtotta.
- Na nyeld le. - mosolygott rám.
Szépen lassan közelítettem a számhoz a nyálkás és csúszós lárvát. Majd bekaptam. Egyet-kettőt rá haraptam, majd nagy nehezen lenyeltem.
- Na milyen? - kérdezte Kion, miközben ő is lenyelt egy bogarat.
- Ettem már jobbat is! - mondtam még mindig bele borzongva a gondolatba, hogy mit nyeltem le. - De összesítve ehető! - mondtam már egy kicsit jobb állapotban.
- Hát akkor jó étvágyat! - mondta Kion és lesepert egy csomó bogarat és mindenféle csúszó-mászót a földre, ahonnan is elkezdtük felenni az élelemnek valót.
Némelyiknek szörnyen rossz íze volt, de némelyiknek kimondottan kellemes. Majd mikor végeztünk, majdnem teli hassal tovább indultunk.
- Na milyen volt? - kérdezte mellőlem Kion, miközben játékosan oldalba lökött.
- Elviselhetetlen! - nevettem. Majd egy köszönöm félét csavartam ki magamból.
Innentől pedig nevetgélve és beszélgetve folytattuk az utunkat.