Hathor lánya

1. Felső - Egyiptom kémei

A történetben szereplő események és személyek kitaláltak. A regényben erotikus tartalmak előfordulnak.

Királyi palota, Thinisz, Felső- Egyiptom

Egy magas fekete hajú férfi idegesen járkált kezében pergament szorongatva. Újra meg újra átolvasta az irat tartalmát, közben sima kreol bőre apró ráncokba rendeződött homlokán. A hatalmas teremben visszhangzottak határozott léptei. Fehér térdig érő ágyékkötőt viselt, csuklóin súlyos aranykarkötőt hordott kék lazurit berakással. Nyakában hasonlóan díszített melldísz lógott. A márványpadlóra leopárd bőrt terítettek, hogy a mezítláb járkáló egyiptomiak talpa ne fázzon a hideg kövön. Az ébenfa asztal mellett egy középkorú férfi térdelt, szemét lesütve. Őszülő haját egészen rövidre nyírták.

- Nagyon sajnálom felség, én mindent megpróbáltam. – Hangja szomorú és meggyötört volt. Egy pillanatra sem mert felnézni.

- Nekem kéne elnézést kérnem. – Szólalt meg kis idővel később a herceg és megállt, hogy a pergament az asztalra dobja. – Amit veled tettek az gyalázatos. Senki sem bánhat így népünk tagjaival.

- Az én hibám volt felség.

- A jelentésben az áll, hogy láncra verve katonák kísértek egészen a határig. Miközben az emberek rohadt gyümölcsökkel és büdös tojásokkal dobáltak minden városban. Volt ahol még kövekkel is. Sajnálom, hogy kitettünk ennek. – Mondta sajnálattal a hangjában, de valójában forrt a dühtől.

- Aki kémnek áll, mindenre fel kell, hogy készüljön. Azt hittem azonnal kivégeznek, de megkímélték az életemet.

- 20 évig szolgáltál hűségesen azoknak a hülyéknek a szolgálatában. – Szúrós szemével egy pillanatra elkapta a férfi tekintetét. Éppen olyan színű volt, mint a lazurit, ami ékszereit díszítette. A kém egy kis ideig elcsodálkozott, a száját is eltátotta, majd észbe kapva rögtön lehajtotta fejét. –Mondj el mindent, hogy történt pontosan?

- Fogalmam sincs hogyan derülhetett ki, de egyszercsak berontottak a szobámba az éjszaka közepén és a hercegnő elé vittek. Ő pedig kiadta a parancsot.

- Nem is kérdezett semmit? – A férfi lassan megrázta a fejét, jelezvén, hogy a válasza nem.

- Ő sosem kérdez felség. Ha valamit elhatároz, akkor megteszi.

- Úgy hangzik, mintha csodálnád.

- Éppen ellenkezőleg! – Kapta fel a fejét és hangján rémület hallatszott. – Rettegtem tőle! Az ott eltöltött idő alatt sem Meh fáraó, sem a királynéja, sem az istenek nem keltettek bennem olyan félelmet, mint az a nő! – Azelőtt halkan és bánatosan, ekkor viszont indulatosan beszélt, megfeledkezve arról, hogy a trónörökös előtt nem viselkedhetett volna így.

- Sok mindent hallottam már Szithathor hercegnőről. Megkeseríti a kémeink dolgát. Idén te vagy a harmadik, akit ilyen megalázó módon küldetett haza.

- A fáraó megbízta, hogy kutassa fel a szerinte „veszélyes elemeket" és távolítsa el. Cserébe a hercegnő csak annyit kért, hogy a maga módján büntethesse meg azokat, akiket elkap.

- Sok gondot okoz nekünk az a nő. Apám tegnap parancsba adta, hogy én foglalkozzak a kémeink ügyével, mert ha így haladunk a Nílus következő áradására nem lesz kémünk Alsó – Egyiptomban! – A herceg közelebb lépett a férfihez és megveregette a vállát. – Remek munkát végeztél, jutalmat kapsz érte. – Mondta megértően majd hátrált.