Hathor lánya

16. Szithathor bosszúja

Per Uadzset királyi palota

Szithathor és Tia lihegve ültek a nő szobájában, mert kifáradtak a futástól. Nebet kiment az ajtó elé, hogy megbizonyosodjon az őrök hollétéről. A két férfi szigorú arcvonásokkal bámult a törékeny termetű nőre, senki nem szólt semmit. Aztán a szolgálólány lassan elsétált mellettük, hogy egy kis harapnivalót vigyen a konyháról a hercegnőknek. Tia mozdulatlanul ült testvére ágyán és csak bámult maga elé.

- Már vége, nem lesz semmi baj. – Próbálta nyugtatni nővére, de ezeket a szavakat még maga sem hitte el.

- Annyira féltem Szithathor, rettegtem. Az a durva, gonosz férfi, azokkal a démoni éjszínű szemekkel.

- Mit tett veled Tia? – A nő aggódva testvére elé térdelt az ágy mellett és megfogta a kezét.

- Semmit. De már az is rémisztő volt, ahogy rám nézett, ahogy beszélt.

- Miket mondott?

- Olyanokat, hogy Narmer hercegnek fog adni. Ki az? Mit fognak velem tenni? Ments meg Szithathor, kérlek! – Könnyek folytak végig az arcán.

- Nyugodj meg. – Átölelte gyengéden a húgát, de szemében forrongó harag égett. – Egy hercegnőt nem adhatnak úgy, mint egy rabszolgát. Nem engedem, hogy így bánjanak velünk.

- De mit tehetnénk?

- A többiek jól vannak?

- Igen, ők el tudtak menekülni, hajóra szálltak.

- Ez megnyugtató.

- Anyukád nagyon sírt. Ahogy én is.

- Már vége.

- Nem, még csak most kezdődik. Felső- Egyiptom fáraója annyira kegyetlen.

- Nem volt mindig ilyen, valaha kedves volt és gyengéd.

- Te ismerted korábban?

- Igen. – Tia meglepetten nézett nővérére, aki lehajtotta a fejét.

- Sok minden történt velem, amit nem mondtam el senkinek. Nem volt hozzá merszem. Így belegondolva, azon is csodálkozom, hogy képes voltam megtenni azokat a dolgokat.

- Volt köztetek valami, igaz?

- Honnan tudod? – Szithathor arca elvörösödött.

- Látszik rajtatok. Úgy néz téged azokkal az ijesztő szemekkel, mintha fel akarna falni.

- Ne mondd már ezt.

- Te meg, olyan vágyakozva nézed, amit még nem láttam tőled azelőtt. Pedig ez egy szörnyű személy.

- Gyalázatos dolgokat követett el, amiket képtelen vagyok neki megbocsátani.

- Apánkkal mi történt?

- Már átkelt a másvilágra.

- Mindez amiatt a kegyetlen fáraó miatt. – Tia keze dühösen ökölbe szorult. – Nem hiszem el, hogy valaha képes voltál szeretni, sőt, hogy még mindig szereted.

- Nagyon gyorsan leveszed a dolgokat. De annyira megbántott, hogy ezt már nem fogja tudni helyre hozni.

- Félek tőle, nagyon ijesztő. Kérlek menjünk el innen. Nem szeretnék itt maradni.