Hathor lánya

9. A trónörökös ágyasa

Narmer herceget őrizetbe vették és még a szobáját sem hagyhatta el. Horhet nem tudta mi tévő legyen, bár apja megengedte neki, hogy beszéljen öccsével, ő nem ment el találkozni vele. Ehelyett minden idejében dolgozott. Részt vett a királyi tanácskozásokon, a könyvtárban olvasott vagy a hadsereg vezetőivel tárgyalta a támadási stratégiákat. Fogadta a tartományok kormányzóit és meghallgatta panaszkodásukat, türelmesen részt vett a főpapok szertartásain, mindent megtett, hogy lekösse figyelmét és ne gondoljon testvérével való kapcsolatára. Még a kiválasztott feleségjelöltekkel is találkozott, hogy eldönthesse, szerinte ki lenne a legalkalmasabb a jövendőbeli királyné pozíciójára. Szithathor alig látta a herceget, mivel az igyekezett elkerülni a palotát. Szinte már csak aludni járt haza. Seret türelmetlenül várakozott, hogy beszélhessen barátjával. Szépen kiöltözött, gazdag emberhez méltó több soros melldíszt, ékkövekkel kirakott övet viselt, hozzá illő sötét karperecekkel. Még a szemét is kihúzta, amit egyébként hanyagolt, mert nem szerette, ha a melegben elkenődik a festék. Megköszörülte a torkát és izgatottan kopogtatott Horhet szobájának ajtaján.

- A felséges herceg nem tartózkodik itthon. – Felelte az egyik őr, aki a lakrészt őrizte.

- Értem. Na és mikor jön vissza?

- Azt nem tudom, általában késő éjszaka.

- Hol van a kísérete?

- A saját szobáikban, azt hiszem. Miután itt mindent elrendeznek, visszavonulnak. Senki nem megy őfelségével. Csak testőröket és hivatalnokokat visz magával.

- Kérlek szólj neki, hogy kerestem. Beszélnem kell vele egy fontos dologról.

- Tudom, hogy miről van szó. – Mondta a herceg és besétált szobájába, Seret követte.

- Tényleg?

- Igen. – A herceg végig nézett barátja hátán, amin látszódtak a korbácsolás nyomai. – Heteppel akarsz lenni.

- Ha már megúsztam élve. – Mondta jókedvűen és elmosolyodott, de a trónörökös rossz hangulatán nem változtatott.

- Engedélyezem. Már megírtam a papírokat, Hetep egy szabad nő, oda megy ahová akar, azzal, akivel csak szeretne.

- Ez remek hír, köszönöm felség.

- Most menj, vidd haza és éljetek boldogan.

- Ha tehetek érted bármit felség, akkor kérlek csak...

- Semmi sincs, amit tehetnél értem, te vagy bárki más, most elmehetsz. – Hangja rideg volt, tele komolysággal, ami rosszul esett Seretnek. Szithathor kopogtatott és belépett. – Nem mondtam, hogy gyere! Távozz!

- Akkor köszönök mindent. – Seret kiment, de még előtte aggodalmasan nézett végig a nőn.

- Tehát? Hagyjalak egyedül?

- Úgy tűnik nincs baj a hallásoddal. Ez érdekes. – Íróasztalához ment és elővett néhány pergament, amit át akart olvasni.

- Most az egész világra haragszol...

- Kifelé nagyokos!

- Bezzeg mikor úgy bömböltél, mint egy kisgyerek nem bántad, hogy itt vagyok.

- Nebet! Ne játssz a türelmemmel!

- Ó, hogy is mernék én, a nagy Horhet herceggel szórakozni? – Gúnyos megjegyzése feldühítette a férfit.