Hathor lánya

15. A fáraó megbocsáthatatlan tette

Per Uadzset királyi palota

Szithathor reszketve ült íróasztala mögött és Nebetet bámulta. A lány egy pohár nyugtató teát vitt be neki, amit lassan ivott meg. Hűséges nevelője ült vele szemben és szomorúan lehajtotta fejét.

- Felség, fel kell adnod. Bármennyire is fáj, nem tarthatod meg országodat. A felső- egyiptomiak fáraójának telhetetlensége nem ismer határokat. Nem fog megkímélni, hacsak nem adod meg magad és könyörögsz a bocsánatáért.

- Te nem tudsz semmit. – Szólt közbe Nebet. – Ha tudnád, amit én, nem telhetetlennek hívnád, hanem egy aljas, mocskos szemét disznónak.

- Nebet. – A férfi meglepetten nézett rá. – Mi történt, mit nem mondtatok el?

- Nem fogok feladni semmit. Én Alsó- Egyiptom királyi hercegnője vagyok, erősebb, mint bárki más, ezt ne feledd. Hisz magad mondtad. Azt is, milyen okos vagyok, most mégis úgy érzem minden elveszett. Minden reménytelen. Követnem kell apámat minél előbb.

- Te nem halhatsz meg felség, édesapád és a bátyád azt kívánta, hogy maradj életben és védd meg a néped.

- Mikor úgy döntöttem maradok, a sorsom megpecsételődött. Nem hagyhattam el a népemet, apámat és a hazámat. hová is mehetnék, mit tehetnék? Ha nem vagyok Szithathor hercegnő, akkor semmi vagyok.

- Megértelek felség, de az életed túl értékes...

- Egy ideig másként kellett élnem, mint aki vagyok. Többé nem teszek ilyet. Ha nem lennék hercegnő, nem lenne annyira értékes az életem.

- Kérj tőle bocsánatot és hódolj be neki, akkor talán megkímél.

- Nem fogom ezt tenni, soha. Neki kéne bocsánatot kérnie.

- Ezt nem értem.

- Persze hogy nem, mivel férfi vagy. – Mondta Nebet úgy, mintha ez teljesen nyilvánvaló lett volna.

- Vajon mit akar tenni veled ma éjjel? Talán megkínoztat? Vagy megölet?

- Nem. Meg akar alázni, meg akar törni. Bántani akar, ahogy csak lehet.

- Úgy tűnik jól ismered. Hallottam egy képtelen pletykát, hogy volt köztetek valami. – Kínosan vigyorgott, mintha még azt is sértőnek érezni, hogy ki kellett mondania ezeket a szavakat.

- Végre kapizsgálod. – Vágta rá Nebet.

- Mi? Nem lehet igaz. – Tátva maradt a szája. De nem azért, mert annyira megdöbbent, hanem mert ezernyi új ötlete támadt, miként használhatnák ki ezt a lehetőséget. – Felség, te vagy néped megmentője, egyetlen reménye!

- Nem tehetem meg, amire gondolsz. –Ezúttal Nebet nem tudta, miről is lehet szó. – Különben is az már régen volt, azóta meggyűlölt.

- Felség! – A férfi hirtelen felpattant a székből. – Ha ismét beléd szeretne, akkor minden sikerülhetne, még semmi sincs veszve.

- Tehát azt kéred a hercegnőtől, hogy csábítsa el és befolyásolja ezt a kegyetlen vadállatot? Nem láttad mit művelt vele a reggel? Még mindig piros a karja ott, ahol megszorongatta.

- Vagy ez, vagy a behódolás. – Felelte lemondóan.

- Vagy a halál. – Helyesbítette Szithathor, mert abban teljesen biztos volt, hogy nem fog megalázkodni Horhet előtt. – Rendben van, próbáljuk meg, végülis bármikor befejezhetem, hogy kövessem apámat.